A könyvet már régen kinéztem magamnak angolul, de nem mertem belevágni, így nagyon megörültem, hogy megjelent magyarul, ráadásul egy új kiadó, az Anassa könyvek kezei között. Örülök neki, hogy az eredeti borítóhoz tartották magukat, mert nekem nagyon tetszik és imádom ezeket a színes, rajzolt karakteres borítókat. Maga a alapszituáció is remek, tetszett. Fiatal, naiv lány rossz társaságba keveredik és teljesen kifordul magából. Ha így vesszük elég tucat sztorinak tűnhet, viszont, ha az egészet áttesszük Jane Austen korába máris izgalmasabb. Aki alapvetően a klasszikusokat szereti, azt érheti meglepetés, mert a kort leszámítva elég modern a regény, szerepet kap benne az alkohol, különböző kábítószerek, LMBTQ és az erotika is (bár nem erotikus regény(szerencsére)). Ezek mellett egész sok humoros jelenetet is kapunk, főleg főszereplőnk, Georgina jóvoltából, szarkazmusa üde színfolt volt a történetben.
Egy újabb #POV könyv került a kezembe a Kolibri kiadó jóvoltából. Ahogy azt már tudhatjátok, Kolibri kiadó a #POV sorozattall a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat szeretne bemutatni, ezzel is felhívni a fiatalok figyelmét a változatosságra. A sorozatban már 6 könyv is megjelent, amiket már mind el is olvastam. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál ebben a sorozatban. Az eddigiek alapján tényleg nagyon színes a felhozatal és fontos témák kerülnek előtérbe. Viszont ez a kötet számomra kevésbé illet a #pov címke alá. Igaz, hogy egy fiatal, feltörekvő női rendezőről van szó, továbbá kiderül a regényből, hogy a nők helyzete a filmes szakmában eléggé korlátozott. Viszont a történet nem egészen erre fekteti a hangsúlyt. Ennek ellenére nem volt rossz, de teljesen másmilyen történetre számítottam.
Én kifejezetten az a koktélos lány vagyok és a ginnek külön csücske van a szívemben, Jane Austen pedig az egyik kedvenc írom, így summa summárum, ha létezik tökéletes könyv, akkor számomra ez az. Bár a koktélokat inni inkább szeretem, mint készíteni, de még a nyáron vettem egy koktél készítő szettet (kis mérő, shaker,stb.), így kifejezetten örültem, hogy végre használhatom is.
Ha valakire azt tudom mondani, hogy auto-buy author számomra, akkor az Musso. (Bár töretlenül jelölgetem az insta képeimen, még nem reagált semmire, de egyszer fog bízom benne. ) Szóval nálam ő AZ író, akinek mindig várom a könyveit és egyből lecsapok rájuk. Musso eddig nálam töretlen sikert aratott szinte az összes könyvével, de a Szajnai ismeretlen című regényét nem tudom hova tenni. Az író könyveiben szeretem az eredetiséget, a misztikumot, a csavaros észjárást és bár a szeretett elemek ebben a műben is megmutatkoztak, valahogy az összkép mégsem működött olyan letaglózóan, mint szokott. Viszont mégsem tudom megragadni, hogy pontosan mi nem tetszett a könyvben, mely elemekkel volt problémám.
Amint elolvastam a könyv fülszövegét, egyből felkeltette az érdeklődésem hiszen könyörgöm… SÁRKÁNYOK. Annyira hiányoznak a magyar könyves piacról a jó sárkányos regények, hogy az hihetetlen. Így több sem kellett, ide vele, mert sárkányokról és sárkánylovasokról akarok olvasni. Bár az írónő számomra eddig ismeretlen volt, a mű után tuti felkerült a radaromra, mert egy remek regényt hozott össze, erős politikai háttérrel, érdekes karakterekkel, SÁRKÁNYOKKAL (:D) és minden mással, ami egy ütős fantasyhez kellhet.
Oh srácok, annyira gondban vagyok azzal, hogy mit írjak erről a könyvről. Az a problémám, hogy konkrétan csak olvadozni és imádni tudom a könyvet és azok az értékeléseim sokszor elég semmilyenek tudnak lenni. Mármint, ha egy könyvben vannak rossz elemek, azt ki lehet emelni, ha unalmas azt is. De számomra ebben semmi rossz nem volt. Lehet, hogy egy kissé elfogult vagyok, de egyszerűen Jacks engem levett a lábamról már a Caraval trilógiában is. Annyira fájt és vérzett érte a szívem, nagyon ajánlom, hogy boldog véget érjen a története, vagy megyek és meglincselem az írónőt.
Szántó Dániel munkássága nem ismeretlen számomra, ugyanis már olvastam tőle korábban 2 krimit is, viszont most teljesen új vizekre evezett és belevetette magát a high fantasy világába. Bár a korábbi regényei nagyon tetszettek, mégis volt bennem egyfajta félelem a műfaj iránt, mert ellentétben a krimivel, fantasyt rengeteget olvasok és ezért az elvárásaim is sokkal magasabbak. Amikor elolvastam a fülszöveget egyből megcsapott Tolkien hagyatéka, vonható egyfajta párhuzam a két mű között, (nagy hatalmú tárgy, ami kapzsivá tesz, tündék, segítő öreg varázsló, stb…) de kíváncsi voltam, hogy mindezek ellenére sikerül-e Daninak más irányba elvinnie a történetet és valami újat alkotni, vagy sem. Spoiler: számomra sikerült, de hogy miért is, azt lentebb olvashatjátok.
Azt gondolná az ember, hogy 2022-ben a vámpíros könyvek és filmek/sorozatok időszaka már leáldozott, ennek ellenére időről-időre felbukkannak Netflixen, vagy egy új könyvsorozat formájában. Bár jelenleg a tündérek korszakát éljük, hála egy ismert írónőnek, de számomra a vámpírok sosem mentek ki a divatból. Így nem is értem, hogyan maradhatott ki az életemből Richelle Mead - Vámpírakadémia című sorozata (aminek az első részéből készült film, a Netflix pedig most feldolgozza filmsorozat formájában is), aminek már kb. 15 éve jelent meg az első része angolul (2007), én mégis csak 2022-ben jutottam el odáig, hogy elolvassam. Biztos vagyok benne, hogy közrejátszik, hogy a korábbi borító nem igazán nyerte el a tetszésem, de az Agave új köntöst adott neki, ami már felkeltette az én figyelmem is. Viszont egy szép borító csak fél siker, lássuk milyen belülről a könyv.
Finlay Donovan már az első könyvben belopta magát a szívembe a hóbortos bérgyilkosságával, a folyton ragacsos gyerkőceivel és a szerethető bébiszitter- akarom mondani könyvelőjével, Veróval, aki mindig Finlay társa volt a bajban. Azért a szexi rendőrt és még szexibb ügyvédet sem felejtem el megemlíteni, akik segítségével az írónő egy kis szerelmi háromszöget és romantikát csempészett az egyébként humoros könyvbe. Én az első könyvet szívből imádtam és nem érdekelt, hogy az egész egy kicsit irreális, és pont mindig minden nyom előttük volt. Kicsit a véletlenekre épített, de szerintem a regény nem szándékozott egy halál komoly krimi lenni és nem is szabad úgy felfogni. Ezek után azt hittem, hogy még minimum egy évet kell várnom a következő részig, de nem. Az Agave kiadó még ugyanabban (!!!!) az évben elhozta a második rész, mint az elsőt az én legnagyobb örömömre.
V. E. Schwab munkássága nem volt ismeretlen számomra, tavaly olvastam tőle az Addie LaRue láthatatlan életét (értékelés), és így értékeltem: “Ez a könyv egyszerűen: FANTASZTIKUS! LEHENGERLŐ! GYÖNYÖRŰ! Csupa nagybetűvel mind.” Teljesen megbabonázott és elindított bennem egyfajta rajongást az írónő könyvei iránt. Azóta más regényeit is elolvastam, de amikor megláttam, hogy jön a Gallant, ráadásul az eredeti borítóval, olyan izgalom és izgatottság lett úrrá rajtam, ami könyvek terén ritkán szokott megjelenni. Szinte számoltam vissza a napokat a megjelenésig, de előtte még angolul bele-bele olvasgattam, hogy jobban fájdítsam a szívem, hogy még nem jelent meg. De már eleget írtam az érzelmeimről, jöjjön inkább az értékelés.
Szerintem már sok könyv értékelését kezdtem így idén, de az első dolog, ami megragadta a figyelmemet a könyvvel kapcsolatban az az iszonyatosan menő és csodás borító volt. Már korábban is felfigyeltem a regényre és nem tudtam összetenni fejben, hogy egy ilyen gyönyörű borító hogyan takarhat egy horror fantasy/sci-fi sztorit, de a történet elolvasása után már minden világos lett. Amennyiben szeretnétek olvasni a regényt készüljetek egy nagy adag érzelmi rettegésre, mert a regényben lévő lelkek nagyon sötétek tudnak lenni, pont mint maga a történet. Nem egy megszokott történet, de a maga módján nagyon különleges.
Újabb #POV könyv értékeléssel érkezem. Ahogy azt már tudhatjátok, Kolibri kiadó a #POV sorozattall a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat szeretne bemutatni, ezzel is felhívni a fiatalok figyelmét a változatosságra. A sorozatban már 6 könyv is megjelent. amiből én már 5-öt el is olvastam. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál ebben a sorozatban. Az eddigiek alapján tényleg nagyon színes a felhozatal és fontos témák kerülnek előtérbe.
Lucy Foley munkássága számomra már nem ismeretlen, korábban volt szerencsém elolvasni a Vadászparti (értékelés) és Vendéglista (értékelés) című könyveit is. Nekem mindkét történet nagyon tetszett, de ami igazán kiemelkedő volt számomra, az maga a hangulat, amit az írónő boszorkányos ügyességgel teremtett meg. Ezek után egyértelmű volt, hogy a legújabb magyarul megjelent könyvét is elolvasom, de a fülszöveget olvasva feltűnt, hogy most semmilyen zárt teret nem kapunk. A Vadászpartiban egy világvégi üdülőben jártunk télen, ahol a hóesés miatt semmilyen segítség nem érkezhet, a Vendéglistában pedig egy szellemjárta szigetre kalauzol minket az írónő, ahol egy hatalmas vihar miatt nem érkezhet időben segítség. A Lakás Párizsban című könyvnél viszont semmilyen világtól elzárt teret nem kapunk, így kíváncsi voltam sikerül e az írónőnekk újra kiváltania belőlem azt a borzongató, feszült hangulatot mint a korábbi két regényében.
Bevallom, kicsit féltem a folytatástól, mert az első rész olyan jól sikerült, hogy úgy voltam vele, azt képtelenség überelni. Kicsit pánikoltam, hogy talán csak egy egyszeri csoda történt, amit nem lehet megismételni. Valamennyire igaz is lett a balsejtelem, mert számomra nem múlta felül az első részt, de ennek ellenére nagyon élveztem ezt a nyomozást és kalandot is. A korábbi könyvnek megvolt az újdonság varázsa is, hiszen viszonylag ritkán olvasok krimit, főleg fiatal lány nyomozóval.
Bár már több része is megjelent a sorsfordító történeteknek, én nem tudtam mire számítsak mert még egyet sem olvastam el közülük. Igaz, hogy megvan az ‘Ez hát a szerelem’ (amit innen is köszönök Bettinek :D ), de még nem sikerült rá sort keríteni. Sokáig fontolgattam, hogy bevállaljam-e a könyvet, nem vagyok esetleg már túl felnőtt hozzá, de úgy voltam vele, hogy ha nem tetszik, legalább nem kell beszereznem a sorozatban már megjelent köteteket, viszont ha tetszik, akkor bővíthetem a véget nem érő TBR listámat és lesz egy jó okom, hogy miért az ez hát a szerelmet olvasgatom a recik helyett.
Alapvetően a könyv és témája kevésbé tartozik az érdeklődési körömbe és a keleti kultúrában sem vagyok jártas. Nem is terveztem elolvasni a művet, amíg valaki nem említette a Prológusnál, hogy nagyon jó volt és ezzel meghozta hozzá a kedvem. Ezt követte a másik dolog, ami miatt már szerettem volna megismerkedni a regénnyel: a Kolibri kiadó #POV (point of view) sorozatába tartozik és abból már 2 könyvet kiolvastam (Bocs, hadd bőgjem ki magam & Telihold volt aznap) és mindkettő nagyon tetszett, így úgy döntöttem ezentúl az összes #POV könyvet beszerzem és elolvasom. Szerencsére nem vagyok lemaradva, mert még csak 3 db jelent meg, amit nem olvastam.
Sokáig gondolkodtam, hogy megéri e folytatni a Vastündérek sorozatot, ugyanis bár az első része a regénysorozatnak nagyon nosztalgikus volt, kicsit csalódtam is benne. Volt bennem egy kis félelem, hogy el fogom rontani ennek a sorozatnak a szép emlékét az újraolvasással, ugyanis 25 éves fejjel már teljesen máshogy láttam az első könyvet, mint 14 évesen. (Fiatal fejjel imádtam a történetet, első fantasy olvasmányaim között volt.) Viszont a mesés borítónak nem tudtam ellenállni ezért úgy gondoltam adok még egy esélyt a sorozatnak. Érdekesség, hogy sosem olvastam teljesen végig a sorozatot. Amikor a 4. rész megjelent éppen egy “nem olvasós” életszakaszban voltam, így sosem tudtam meg mi lett Ash, Puck és Meghan sorsa.
Lisa Jewell a fenti lakók című könyvvel keltette fel az érdeklődésem még tavaly októberben. Az említett regény magával ragadó volt a maga beteg módján, egyszerűen nem bírtam letenni. (Lisa Jewell - A fenti lakók értékelés) és bár láttam, hogy már több regénye is megjelent korábban magyarul mégsem szántam rá magam, hogy elolvassam. Viszont nem olyan régen elém került Az éjjel, amikor eltűnt című könyv fülszövege és megint fellángolt a krimi/thriller rajongásom. Reméltem, hogy az írónő ezen regénye is hasonlóan beteg és elborult lesz.
Guillaume Musso számomra továbbra is az az író, akinek a könyvei automatikusan a kosárban landolnak. Új köntösben már 12 könyv jelent meg a Park könyvkiadó gondozásában, és most (2022) szeptemberében jelenik meg az újabb regénye magyarul, mely a szajnai ismeretlen címet viseli. Az összes könyve közül még három vár olvasásra (az éjszaka és a lányka, holnap, az angyal hív), így ezekkel a statisztikákkal bátran merem állítani, hogy nagy rajongója vagyok az író munkásságának. Musso regényeiben szeretem az egyszerűséget és a logikátlan fantasztikus elemeket (pl. időutazás), melyek létezésére sosem kapunk logikus magyarázatot, de úgy érzem ez a szép benne: elhiteti az olvasóval, hogy mennyi csoda, mágia, fantasztikus, sci-fi elem létezhet a világban, melyekről nem is gondolnánk, hogy ott vannak.
Nem várt meglepetés volt a Kolibri kiadótól, hogy egy teljesen új sorozatot hozott el a #POV címke alatt, amivel a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat hivatott bemutatni. A sorozatban már 3 könyv is megjelent, és kettő a könyvfesztiválra érkezik szeptember végére. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál.
Egy korábbi értékelésben már említettem, hogy szeretnék jobban megismerkedni a görög mondavilággal, kultúrával és hagyományokkal, de sajnos az a könyv nem hozta el a várva-várt áttörést bármennyire is gyönyörű volt és szerettem volna szeretni. Pontosan ezért kezdtem félve neki az Olümposzi hősnők című regénynek. Úgy éreztem engem igazából mégsem érdekel a görög mitológia és társai és jobb annyiban hagyni, mint átszenvedni magam egy újabb könyvön a témában. VISZONT, ahogy nekikezdtem megérkezett az áttörés, hatalmas meglepetés volt számomra mennyire beszippantott. Fontosnak tartom, hogy ne csak a hősökről tanuljunk és szerezzünk ismeretet, hanem kevésbé ismert női alakokról is, ugyanis ők sokszor épp olyan fontosak voltak, mint a férfi társaik.
Imádok boszorkányos témában olvasni, mert annyira sokszínű, ezer fele el lehet vinni a történetet és hihetetlen mennyi potenciál van egy-egy történetben. Az már csak hab a tortán, hogy a boszorkányüldözésekről szóló történetek sokszor valós eseményeket dolgoznak fel, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megismerjük a múlt egy szeletét. Igaz, ez a könyv pont nem az üldözés témát dolgozza fel, de így is nagyon érdekesre sikerült és látom benne a potenciált, viszont elöljáróban annyit, hogy nekem valami hiányzott a történetből.
Gimnáziumban nagyon nem érdekelt a történelem és ez meg is látszott a jegyeimen. Viszont manapság egyre több mitológiával kapcsolatos könyv kerül a közelembe és mivel az északi mitológia elkezdett érdekelni néhány könyv hatására, úgy gondoltam a görög mondavilág is megérdemel egy esélyt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a regény egy új perspektívából mutatja meg a trójai háborút: a nők szemszögéből. Ha belegondolunk a nők akkoriban nem töltöttek be fontos szerepet, hiszen sok fennmaradt költeményben sokszor a nőkre nem a nevük szerint, hanem xy feleségeként hivatkoznak. Főleg a feminista volta miatt is szerettem volna adni egy esélyt és nagyon szeretni a könyvnek, de egy kicsit felsültem vele.
Van az a helyzet, amikor éppen hogy belekezdtél egy könyvbe, de már néhány oldal után biztos vagy benne, hogy egy remekművet tartasz a kezedben. Én is valahogy így jártam Taylor Jenkins Reid könyvével. A történet a legelején beszippantott és nehezen tudtam kiszakadni belőle. Mivel már olvastam az írónőtől, így volt egyfajta elképzelésem, hogy mire számíthatok majd, de végül felülmúlta a várakozásokat.
Szerintem azelőtt kell hinned az emberekben, hogy kiérdemelnék. Máskülönben nem lenne hit, nem igaz?
A történetben egy fiktív együttes, a Daisy Jones & The six útját követhetjük nyomon az együttes tagjai által, de a lényeg Daisy-re koncentrálódik, ugyanis az ő csatlakozása hozta el az igazi áttörést az együttesnek. A zenekar azonban a legnagyobb sikereik közepette feloszlott, okot pedig csak a tagok tudják. A könyvből kiderül mi volt a kiváltó ok és hogyan jutottak el idáig. Az írónő remekül bemutatja milyen is lehetett a 70’ években a zeneipar és mi kellett ahhoz, hogy valakiből igazi sztár legyen. A szerző csodásan érzékelteti, milyen ha valaki rocksztár és állandóan körülveszik a nők, szex drogok és alkohol. Elég egy pillanatnyi gyengeség és az ember csúszik le a lejtőn, ahonnan már nagyon nehéz felállni.
A szereplők mind nagyon egyediek, ami érdekessé teszi a történetet. Billy, Daisy, Camila és a többiek mind nagyon határozottak és pontos elképzeléseik vannak a jövőjüket illetően és ezekből az elképzelésekből senki nem szeretne engedni, főleg nem a másik javára. Daisy egy nagyon gazdag család egyetlen lánya, de a szülei egyáltalán nem foglalkoznak vele, így gyorsan megtanulja, hogy a testével és néhány kedves szóval szinte bármit megkaphat. Ez annyira szomorú volt, hiszen az egyetlen dolog, amire vágyik az az hogy elfogadják és szeressék, mégsem kaphatja meg.
Nem számít, kit választasz magad mellé a hosszú útra, biztos, hogy fájdalmat fog okozni. Egyszerűen ezzel jár, ha valaki fontos neked. Nem számít, ki az, akit szeretsz, biztos lesz olyan, hogy összetöri a szívedet.
A regényben a szerkesztés egyediségét az interjú szerű szerkezet adja, (sokan ajánlják is, hogy aki teheti hallgassa meg hangoskönyvben is). A regény történéseit nem egy szereplő szemszögén át, hanem a zenekar összes tagja által elmesélt történetből ismerhetjük meg. Néha vannak benne összeférhetetlenségek, nem mindig tudjuk kitalálni ki mond igazat, de hát ilyen az emberi elme. Nem emlékezhet minden pontra tökéletesen. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy mondatból mennyire mást szűrnek le az emberek, mennyire félre tudják érteni egymást és ebből mennyi probléma születik, holott kommunikációval könnyen meg lehetett volna beszélni és sokszor nem fajult volna el sok minden.
Ami számomra problémát jelentett, hogy rengeteg volt a szereplő és nem mindig tudtam követni, hogy ki-ki. A tagokon kívül megszólaltak barátok, családtagok, producerek és ez mind sok volt és nem éreztem úgy, hogy ezek sokat adnának a történethez. Leginkább időhúzásnak volt jó, csak feltartotta az események folyását.
A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit… és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban.
Összességében egy remek olvasmány, de a szerkezethez hozzá kell tudni szokni. egy beleolvasást mindképpen javaslok. A regény vad, mocskos és 100%-ig valódi, bár a zenekar tagjai és mindenki más is a történetben csak fiktív, az írónő csodás elméjének szüleménye.
⭐⭐⭐⭐⭐
Amennyiben felkeltette az érdeklődésed a könyv, a KÖNYVMOLYKÉPZŐ weboldaláról meg tudod rendelni.
Fülszöveg:
Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.
Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.
Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.
Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.
Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.
Colleen Hoover munkásságát szerintem senkinek nem kell bemutatni, ha mást nem is, a Velünk ér véget című könyvet már szinte mindenki olvasta. Hatalmas sikernek örvend hazánkban és külföldön egyaránt és töretlen népszerűsége nem véletlen. Remek karakterek, hatásos mondanivaló és csodásan megírt történeteket tudhat magáénak, melyek teljesen függővé tesznek. Jómagam már majdnem elolvastam a teljes (magyarul megjelent) CoHo életművet, egyedül a Hopeless sorozat hiányzik a gyűjteményemből, de egyszer majd sort kerítek rá, már csak a molyos kitüntetés miatt is.
Ki ne olvasta volna gyerekként a széttáncolt cipellők című mesét a Grimm testvérektől? Szerettük (én legalábbis nagyon), érdekes volt és az olvasások után néhány napig mindig egyedül táncikáltam este a szobámban, de nyilván sose történt semmi. Ennek a kedves mesének egy horrorisztikusabb, gótikusabb változatát írta meg nekünk Erin A. Craig, felfedve a varázslatos világ mögötti szörnyű igazságot. A retellingek közül szerintem ez egy igazi remekmű lett, mert az egész történet lényegét sikerült velősen megváltoztatnia, úgy, hogy felnőttfejjel is élvezhető és érdekes maradt, de mégis ráismerni a jól ismert mesére.
Egy nagyon ígéretes ya fantasy került a kezeim közé a Maxim kiadó jóvoltából, amit innen is nagyon köszönök nekik <3. Izgultam, hogy vajon milyen élményekkel fog gazdagítani, mert viszonylag kevés helyen jött velem szembe a könyv a közösségi média felületein, de szerencsére a félelmem alaptalan volt. A regény levett a lábamról és alig várom, hogy folytathassam Zera kalandját. Nem titkolom, hogy ami felkeltette a figyelmem a könyv iránt az a borító volt, de a cselekmény még annál is megkapóbb.
Eltűnt repülő. Magányos, de kitartó testvér. Rengeteg titok. Lucy Clarke nagyon erősen bekezdett a történet elején. Annyira felcsigázta az érdeklődésem a minden nyom nélkül eltűnt repülővel és az aggódó testvérrel, hogy az már bosszantó volt. Az pedig remek ötlet volt, hogy már a könyv elején egy repülőgép katasztrófába csöppenünk, remekül átadta a feszült, kétségbeesett hangulatot és az érzést, amit az utasok átélhetnek egy ilyen szituációban. Nehéz lesz erről a műről spoilerek nélkül írni, mert, ha sokat elárulok lelövöm a könyv csavarját, így előre szólók, hogy az értékelő kicsit rövidebb lesz, mint amúgy, amennyit írni szoktam.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez az értékelés nagyon elfogult lesz, mert egyszerűen imádtam az egész könyvet az elejétől a végéig. Szóval aki arra vár, hogy esetlegesen itt-ott boncolgatom a könyv hibáit, az még most nyomjon a kis piros x-re, mert nem hiszem, hogy lesz ilyen része az értékelőnek (, de sosem lehet tudni 😉). A Jennifer L. Armentrout könyvek terén elég hiányos az olvasottságom, (moly szerint művei 46%-át olvastam a könyveinek) és viszonylag régen olvastam tőle utoljára. Viszont amint megjelent a From blood and ash magyarul, egyből lecsaptam rá és egy huncut kis nap alatt (plusz egy kicsi, mert aludnom is kellett) el is olvastam mind a 688 oldalt. Ez a gyorsaság még engem is meglepett, mert nem tudom mikor olvastam utoljára ennyire sebesen, de úgy faltam a lapokat, mintha az életem múlott volna rajta.
Nem titok, hogy a borító (na meg a KULT jelző) miatt tűnt fel a radaromon ez a bizonyos könyv, mert szerintem valami lélegzetelállítóan szép lett. Egyszerre elegáns, érdekes és feltételez egy nagyon eredeti történetet. A borongós fülszöveg csak megerősítette a gondolatmenetem a művel kapcsolatban. Mindezek ellenére kicsit sokáig húztam a kezdést, mert valahogy nem találtam megfelelő hangulatot a regényhez. Többször is nekirugaszkodtam mire végre sikerült igazán belekezdeni. Viszont onnantól fogva nem volt megállás, rendesen beszippantott a történet az egyei stílusával és megkapó történetével. Szeretem a történelmi fikciókat, mert ötvözi a történelem valamely valós aspektusát fiktív karakterekkel és cselekménnyel, ezért mindig úgy érzem, mintha a való világunk egy új dimenzióját ismerném meg.
Az ifjúsági regények nem állnak hozzám a legközelebb, főleg, ha az a krimi kategóriába tartozik, de ez a csodás borító egyből elvarázsolt, ellopta a szívem, úgyhogy muszáj volt megtudnom milyen titkokat rejt az a bizonyos kert és ezen eseményeket miként fedi fel Clara.
Rég olvastam ennyire érzelmes, de mégis valóságos történetet, amiben egyszerre található meg a mérhetetlen szomorúság, feszültség, boldogság és az öröm is. Külföldön hatalmas sikert aratott Adam Silvera regénye, Tiktokon egyes, a könyvről szóló videók több milliós megtekintést generáltak, így muszáj volt megtudom, mit tud ez a regény, ami ennyi embert megsiratott.
Sally Rooney nagy sikerű könyve bár már 2020-ban megjelent hazánkban is, én mégis egészen idáig halogattam az olvasását. Valószínűleg még halogattam volna egy ideig, de úgy alakult, hogy a Prológus közös olvasós kihívására ezt a könyvet választottuk közösen, így muszáj volt összeszedni magam és elolvasni végre ezt az ezer éve porosodó könyvet a polcomon. Nem hiszem, hogy sokatokat megleplek, ha azt mondom furcsa egy könyv volt. Ennek ellenére nagyon tetszett és élveztem minden sorát.
Ebben a posztban összegyűjtöttem nektek a 10+1 kedvenc idézetem a könyvből. Olvassátok, szeressétek.
Nem titok, hogy tiktokon figyeltem fel először a könyvre és amint megláttam, hogy a 21századkiadó elhozza nekünk, a megjelenéséig másra sem tudtam gondolni, csak erre a regényre. Rengeteg kis aesthetic videót megnéztem róla, de ugyanakkor igyekeztem kerülni a spoilereket is. Olvasás után a könyvvel kapcsolatos érzéseim nagyon vegyesek, mert egyszerre tetszett és volt idegesítő a regény. És hogy mi idegesített? Olvasd el a teljes értékelést, ha érdekel 😉.
A. K. Larkwood debütáló regényének izgalmas fülszövege egyből felkelti a fantasy rajongók figyelmét: ősi mágia, szekta, áldozat, halál, varázsló, orgyilkos ork, istenségek stb. Számomra nem is kellett más, ahhoz, hogy kilóra megvegyen magának a regény, egyből tudtam, hogy meg kell ismernem a történetet. Ahhoz képest, hogy első regény, szerintem elég összetett volt a történet és a világépítés is egyedülálló.
Genevieve Gornichec első magyarul megjelent regénye már korábban felkeltette a figyelmem a különböző tiktok aesthetic videókkal, de a 2021-es Goodreads Choice Awards-on leltem rá, ahol a fantasy kategóriában a 8. helyet hozta el 15892 szavazattal. Ekkor még nem is számítottam rá, hogy a közeljövőben magyarul is megjelenik, így hatalmas meglepetés volt számomra, hogy az Agave könyvek ilyen gyorsan elhozta nekünk, ráadásul megjelenés előtt olvashattam, amit külön köszönök a kiadónak <3. Bevallom az északi mitológiáról nem sokat tudok, hiszen az iskolákban ez nem kötelező tananyag, magamtól pedig sosem néztem utána, így számomra az egész könyv és a cselekménye egy hatalmas újdonság és meglepetés volt. Nyilván Lokiról már hallottam, de mélyebben az ő történetét és kapcsolatait sem ismertem.
Korábban még nem hallottam a könyvről, az első dolog, ami felkeltette a figyelmem az a November szó volt a címben, ugyanis akkor van a születésnapom. Csak ezután olvastam el a fülszöveget, ami egy felettébb érdekes koncepciót vázolt fel. Egyből tudtam, hogy engem érdekel ez a furcsa tini-bérgyilkosképző-krimi történet. Kicsit lassan haladtam a történettel, mert amikor elkezdtem még tengernyi időm volt, de közben rengeteg munkám lett és egy 3 napos kiruccanást is sikerült beleszervezni, így egy bő három hétig olvastam, de nem bántam meg, mert tovább élvezhettem a sztorit.
Végre én is sort kerítettem Musso legújabb magyarul megjelent könyvére, A
brooklyni lányra. Bevallom, ettől a regénytől féltem kicsit, mert a
leírását olvasva semmilyen misztikus elemre nem számíthattam, egymagában
a krimi pedig nem a kedvenc műfajom. Néha jól esik krimit olvasni, de
ritka, amikor igazán elkap a lendület, vagy szándékosan nyúlok a zsáner
felé. Végül kicsit vonakodva bár, de nekiálltam az olvasásnak és
szerencsére egy szuper, kalandos utazásban vehettem rész, hála Mussonak,
na meg a Park könyvkiadónak. <3
Sajnos
korábban nem olvastam az író párostól A két lépés távolság című könyvet, mivel
hamarabb láttam az abból készült feldolgozást (upsz). A filmet kb. végig izgultam
és zokogtam, az egész sztori nagyon megérintett, ezért az új regényüket
mindenképp szerettem volna elolvasni. Na meg persze a mesés borító is
hozzásegített az elhatározáshoz, hogy megismerjem Kyle tragikus történetét.
Fülszöveg:
„Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában. Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész. Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel… „
Fülszöveg:
„A jól ismert mesében mintha csak egy álom elevenedne
meg: a kedves leány az erdőben összetalálkozik a jóképű herceggel.
Ezt a történetet is sokan és sokféleképpen mesélték már. A leányról azonban mindig kiderül, hogy voltaképpen egy hercegnő, akit egy Sötét Tündér megátkozott, hogy egy rokkával megszúrja az ujját, s ettől örök álomra szenderüljön. S bár a három jó tündér igyekszik ezt megakadályozni, a hercegnőn beteljesedik az átok. Ám a jó végül diadalmaskodik: a leány szerelmese az igaz szerelem csókjával felébreszti a hercegnőt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Őszintén szólva 2,5 hónapig tologattam a könyvet a kis zsúrkocsimon, többször is nekifutottam, de egyszerűen képtelen voltam 5-10 oldalnál többet olvasni belőle egyhuzamban. Az okára nem tudtam rájönni, mert az, amit olvastam nem volt rossz, érdekes volt és tetszett is, de egyszerűen minden oldal egy küzdelem volt az elején számomra. Aztán végre megtörtént a várva várt áttörés és onnantól kezdve megállíthatatlan voltam, faltam a lapokat ezerrel, hogy megtudjam mi lesz Wallance és Hugó, na meg a többi szereplő sorsa és megismerhessem a keserédes történetüket.
Az Agave könyvek Eduardo Sacheri negyedik könyvét hozza el nekünk magyarul. Ez a meseszép borítós regény a szerelem, házasság, házasságtörés és összességében a női sorsok témája körül forog. A szereplőben olyan kérdések merülnek fel, hogy lehet-e egyszerre két ember iránt szerelmet érezni és megtapasztalhatjuk egy házasságtörő gondolatait, szorongását és önostorozását is.
A 2022-es tavaszom talán egyik legjobban várt olvasmánya az Árulások volt Bridget Collinstól. Még tavaly olvastam tőle a Könyvkötőt, amely teljesen megbabonázott a téma eredetiségével, az írásmódja mesés volt, a szemkápráztató borítót meg szerintem nem is kell említenem. (Miután megérkezett többen is mondták, hogy ez a legszebb könyv, amit láttak). Összességében hatalmasra tette a lécet második regénye számára.
A legtöbb ember számára nem ismeretlen Emily Brontë Üvöltő szelek című műve,
ugyanis valamilyen formában már szinte mindenki találkozott vele. Nekem például
kötelező olvasmány volt a gimi egyik évében, de ezt iskolája válogatja. Rengeteg
feldolgozás készült belőle az évek során, 10 darab minimum és ne feledkezzünk
meg a különböző átdolgozott vagy modernkorba helyezett verziókról sem.
Kiadásokat tekintve kicsiny hazánkban is számtalan fordításban
és különböző köntösben megjelent. Nagy örömömre az örök kedvencek sorozat
részeként 2022-ben a Menő könyvek elhozta nekünk az eddigi legszebb kiadást. A
borító gyönyörű, a szürke hangulat remekül átadja a könyv hangulatát. A
fordítás is emészthetőbbre sikerült, mint a társai. A modernebb szóhasználat
nem vett el a regényből, viszont könnyedebbé tette az olvasást. (Igen, olvastam
már más fordításban is mielőtt bárkiben is felmerülne az ellenkezője).
Rengeteg klasszikust olvastam korábban, de a legtöbb
mű, ami a kezembe került általában az arisztokrácia életéről, mindennapjairól
és szerelmi cselekvéseiről szól. Számomra ebből fakad a regény egyik szépsége, ugyanis
az Üvöltő szelek nem az akkori kor társadalmi normáit mutatja be, hanem éppen
szembe megy mindennel, amiről korábban olvastam. A finomságokat és szabályokat
a kukába hajítja és minden társaságtól messze élő, illendőségeket mellőző
karaktereket tár elénk 2 generáción át.
A regény hangulata nyomasztó és nyugtalanító, kicsit
kísértetjárta, hiszen van benne egyfajta különös misztikum, amiről nem tudunk
meg sokat, de kellően megmozgatja az olvasó fantáziáját. A helyszín és
tájleírásokat nagyon szerettem, szinte láttam magam, ahogy én is baktatok a
szereplőkkel a szeles és dombos vidéken.
A karakterekből csak úgy árad a magányosság,
némelyikből a gonoszság is. Heathcliff maga lesz a megtestesült gonosz, de ő
sem születetett eredendően álnoknak, de Emily megmutatta mit tesz az emberrel,
ha folyamatosan semmibe veszik és elhitetik az emberrel, hogy nem ér semmit. A
megszállotsága Catherine Earnshaw iránt is ebből fakad, ugyanis lényegében ő
volt az egyetlen személy a ki kedvességet, sőt szeretetet mutatott irányába. A
szereplők számomra visszataszítóak voltak és senkivel sem tudtam szimpatizálni
a fiatalabb második generációs Cathy-n kívül, de iránt is inkább szánalmat
éreztem. Ennek ellenére volt valami szánalomra méltó mindegyik karakterben.
A könyvet én imádtam, viszont úgy gondolom, hogy
valaki vagy szereti vagy nagyon utálja a regényt, nincs köztes út, de biztos
vagyok benne, hogy a regény mindenkiből képes kiváltani érzelmeket. Nem egy boldog,
szerelmes regény, ugyanis Heathcliff és Cathy közösen tesznek tönkre maguk körül
szinte mindenkit. Valamilyen szinten nyilván jelen van a romantika, de a
hangsúly sokkal inkább a tetteken és azok miértjén van. Ezt bizonyítja, hogy a
mesélő, sokszor előrevetíti a szereplők sorsát, hogy ne a kimenetelre összpontosítsunk,
hanem a tettekre és érzelmekre.
Szerkezetét tekintve összetett, már-már bonyolult, ennek
ellenére érhető, nem kavarodik bele az ember. Szerintem szépen keretbe foglalja
a történetet Mr. Lockwood két látogatása. Az elsőben elmeséi neki Nelly a
múltat, második látogatása alkalmával már a jelenben vagyunk. Lehetne még hosszasan elemezni a művet, hiszen
népszerűsége nem véletlen, nívós olvasmány mely kivívta az irodalmárok
elismerését is.
Összességében én továbbra is szeretem ezt a regényt
minden szörnyűségével együtt. Örülök neki, hogy újra olvastam és Amennyiben
számodra is kötelező olvasmány, vagy szívesen ismerkednél nehezebb művekkel
mindenképpen a Menő könyvek kiadását ajánlom. Ki ne akarna egy ilyen szépséget
látni a polcán?
⭐⭐⭐⭐⭐
Fülszöveg:
Házassága
zátonyra fut, így Kate Granger hazatér a szülei otthonába, a Felső-tó
partjaihoz, hogy összeszedje magát – ám a sekély vízben egy meggyilkolt nő
holttestére bukkan. A nő furcsán régies ruhája ráncaiban egy csecsemő rejlik –
ugyanolyan kihűlt és békés, akárcsak az anyja. Senki sem tudja azonosítani a
nőt. Kivéve Kate-et. Ő ugyanis látta már. Az álmaiban… Száz évvel korábban egy
szerelmi történet tragédiával zárult, ám a rejtély feltáratlan maradt. Eljött
az ideje annak, hogy a tó elárulja a titkait. Ahogy sorra bukkannak elő a
rejtélyek, Kate egyre mélyebbre szédül egy kísérteties legenda örvényeiben,
melyet generációkon át csak suttogva adtak tovább. Most Kate-en a sor, hogy
meghallgassa. A halott nő kinyúl a sírjából, Kate pedig felé hajol.
Találkozniuk kell, még ha csak álmokban is, hogy helyrehozzák a múlt vétségeit.
Lenyűgöző,
vérfagyasztó regény az „Északi gótikus regények királynőjének” a tollából.
Wendy
Webb története már a borítójával kilóra megvett magának. Az első percben, amint
megpillantottam tudtam, hogy nekem kell ez a könyv! Éreztem, hogy szeretni, sőt
imádni fogom, annak ellenére, hogy van egy kis krimi beütése. Sejtéseim
nagyjából helytállóak voltak, de sajnos mégsem imádtam annyira, mint azt előre
elterveztem.
A
történet elején megismerkedünk főszereplőnkkel Kate Granger személyében, aki
éppen válik a férjétől. Hazaköltözött a szülővárosába, mert úgy érezte, hogy
szüksége van egy kis egyedüllétre és nyugalomra a megterhelő idők után. Az
otthon ismert környezete megnyugtatja, de elkezdik furcsán életszerű álmok
gyötörni, olyan mintha belelátna valaki más életébe. Néhány nappal később pedig
teljesen megdöbben, mert egy halott nőt sodorpartra a tó, Kate pedig teljesen
megdöbben, mert ezt a nőt látta az álmaiban is. Minél mélyebbre hatol a rejtélyben,
annál furcsább dolgok kezdenek vele történni.
Már
az első oldalakon elvarázsolt a könyv stílusa és misztikuma, mert nem is sejtettem,
hogy ennyire átjárja majd a természetfeletti a történetet. Az írónő remekül szővi
a mese szálait és kellően feszült hangulatot teremt, hogy a történet megtartsa
a borongós, titokzatos mivoltát. Maga a könyv egyáltalán nem ijesztő, sokkal
inkább kísérteties hangulata van. A regény elolvasása nem feltételezi, hogy majd
csak lámpafényél képes aludni utána az ember, sokkal inkább a múlt és a jelen
történetvonala körül forog a történet fő cselekménye.
A
regény két szálon fut. Egyrészről figyelhetjük Kate-et, amint elkezdi
felgöngyölíteni az eseményeket szeretett unokatestvére és egy nyomozó
segítségével, de sokszor kapunk bepillantást abba is, hogy mi történt 100 évvel
korábban a múltban. Persze a teljes kép csak a végén áll össze egésszé. A
múltban játszódó jelenetek engem sokkal jobban elvarázsoltak, mint a jelen. Imádtam,
hogy úgy volt megírva, mintha csak egy mesét olvasnék, de érezhető volt, ahogy
hangulat egyre jobban fokozódik és töretlenül megy a katarzis felé.
A
karakterekben most sajnos nem sikerült úgy elmélyednem, mint szoktam, de ebben
a történetben ezt nem bántam. Sokkal jobban élveztem külső szemlélőnek lenni,
mintsem főszereplőnek. A tragikus szerelmi történet megszorongatta a szívemet,
a titokzatos tavi lény pedig kellően felcsigázott, alig vártam, hogy megtudjam
mi is történt.
Az
egyetlen dolog, ami nem tetszett az az utolsó néhány fejezet. Annyira szép és
jó volt a könyv hangulata, majd néhány fejezet erejéig átment egy kissé
nevetséges mozifilm szerű valamivé, felszáll a klisévonatra, amit nem tudok
hová tenni. Mintha az utolsó előtti néhány fejezetet valaki teljesen más írta
volna meg… Nekem egyáltalán nem hiányzott. Viszont legalább nem hagyott nyitott
kérdéseket és nem bízott semmit az olvasók fantáziájára. Kerek egész történetet
kapunk, úgy ahogy annak lennie kell. Nyilván sokszor jót tesz egy könyv végének,
ha az olvasó fantáziájára bízunk dolgokat, de azzal engem ki lehet kergetni a
világból. Olykor szeretek elmerengeni azon, hogy „mi lett volna, ha…”, de
sokkal inkább szeretem az olyan történeteket, amelyeknek van lezárása.
Összességében
számomra remek olvasmány volt, tetszett majdnem minden sora a végét leszámítva.
Kellően fent tartotta a figyelmem és sosem unatkoztam olvasás közben. Olykor
kiszámítható a cselekmény, de szerintem tartogat még meglepetéseket. Engem sokkalta
jobban érdekelt a misztikum vonala, mintsem a bűneseté, de ez egyéni preferencia.
Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésed, itt tudod megrendelni: Könyvmolyképző Kiadó
⭐⭐⭐⭐
Fülszöveg:
„Finlay Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni. Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell. Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe. ”
Fülszöveg:
„Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább
elsőévese. Hippi anyja nevelte fel Los Angelesben, a középiskolát sem fejezte
be, drogdíler haverok között és alkalmi munkákból élt, húszévesen pedig egy
rejtélyes gyilkossági ügy egyetlen túlélője lett. A kórházi ágyán kínálják fel
neki a második esélyt, a felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére. De
miért neki? És ki mozgatja a szálakat?
Alex hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.”
Sara Raasch neve sokaknak ismerős lehet a Hó mint hamu sorozatból, ami elég vegyes fogadtatást kapott a magyar közönségtől, de ez nem gátolta meg a Könyvmolyképző kiadót abban, hogy elhozza nekünk az írónő másik sorozatát. Ez a fiatal felnőtteket célzó fantasy regény egészen különleges megközelítést talált a mágia használatára, továbbá a könyvet kalózok, felkelők és egy kis vallási fanatizmus színesíti. Külföldön nagy népszerűséget kapott a LMBTQ+ címke miatt, de őszintén nem sok M/M jelenet van benne, ami pedig van az is inkább beszélgetés.