Lucy Foley - Vadászparti
- Oldalak száma: 336 oldal
Fülszöveg:
„MINDENKIT MEGHÍVTAK.
MINDENKI GYANÚS.
ÉS MINDENKI ERRŐL BESZÉL.
Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek
mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.
A szépség.
A tökéletes pár.
A rapszodikus alkat.
Az újdonsült szülők.
A hallgatag.
A belvárosi srác.
A kívülálló.
Az áldozat.
Nem baleset volt – gyilkosság történt… barátok között.
Lucy Foley írt már három regényt, amelyeket tizenhat nyelvre
fordítottak le, de ez az első thrillere, és A vadászparti sikere minden
képzeletet felülmúlt – világszerte több mint negyven kiadásban kapható, és
hosszú időre kibérelte magának az eladási listák csúcsát. Foley Londonban él.”
Nyomasztó volt a könyv hangulata. Már az elején kiderül, hogy gyilkosság történt, de az áldozat és az elkövető kiléte rejtély marad egészen a könyv végéig. A nyomasztó rész mégis az elszigeteltség érzése volt. Távol mindentől, a nagy havazás elzárta az utakat, a hóvihar pedig lehetetlenné teszi a helyszín légi megközelítését a helyszínre. Így lényegében a társaság egyedül marad a helyszín két vezetőjével és egy idegen párral, akik sok vizet nem zavarnak. Számomra az egész szituáció szörnyen nyomasztó volt.
Ahogy ígérték, nincs térerő. Fura, hogy olyan világban élünk, ahol a kapcsolat hiánya már egy reklámozható pluszszolgáltatásnak számít.
A karakterek nagyon változatosak voltak.
Miranda és Julien a gyönyörű és gazdag álompár
látszólag tökéletes életet él és mindenki úgy gondolja, hogy velük és
körülöttük minden tökéletes. Miranda borzasztóan ellenszenves volt nekem. Beképzelt
volt és közönséges. A néhány jó cselekedetét pedig nem tudtam értelmezni.
Emma és Mark. Emma az újonc a baráti társaságban. Nehéz
egy összeszokott csapatba beilleszkedni így nagyon teper, hogy bevágódjon
mindenkinél, de főleg Mirandánál, aki a társaság lelke. Marknak pedig megvannak
a saját problémái.
Katie, a szomszéd lány típus. Nem is túl szép, teljesen
átlagos. Őt még az egyetemen választotta ki Miranda a pártfogójának. (Kezditek
sejteni, hogy Miranda tartja össze a csapatot?) Katie egyáltalán nem illik a
társaságba a személyisége szerint. Ő volt az egyetlen kvázi szimpatikus
karakter a társaságba egy ideig.
Összességében egy szörnyű baráti társaság volt a
felhozatal, akik igazság szerint kb. utálják egymást, sértegetik, de szeretnék újra
élni a 20-as egyetemi éveik legszebb pillanatait, azzal, hogy drogoznak és mértéktelenül
isznak. Mindenkinek megvolt a maga baja,
csontváza a szekrényben. Senki nem tökéletes, de ők próbálták tökéletesnek mutatni
magukat.
Néha a magány az egyetlen módja annak, hogy az ember visszanyerje az épelméjűségét.
A történet nem volt a legizgalmasabb. Kicsit vontatott
volt és a gyilkos személyét idegesítően próbálta mindenkire ráhúzni. Nyilván az
sem lett volna jó, ha egyből kiderül, hogy ki a gyilkos és a meggyilkolt, de ez
az erőltetett kavarás sok volt. Az eseményeket a baráti társaság és a két ott dolgozó személyzet (asszisztens és vadőr) szemszögéből követhetjük végig. Izgalmas volt belelátni a gondolataikba és megtudni, hogy mit gondolnak egymásról valójában. Milyen szörnyű titkot rejtegetnek egymás elől.
Összességében a hangulat nekem nagyon tetszett, a
karakterek kevésbé. A történet kicsit lapos volt, de azért voltak izgalmas
pillanatai. Van benne potenciál. Talán egy kicsit kevesebb thrillert olvasott
személynek sokkal élvezetesebb, mint egy olyannak, aki sokat olvas a műfajban. Nem
volt rossz, de felejthető.
Egyeseknek, ha megfelelő mértékű nyomás nehezedik rájuk, és kiszakítják őket a megszokott, kényelmes környezetükből, nem kell sok, hogy szörnyeteggé váljanak.
5/3⭐
0 comments