Az amerikai szobatárskísérlet Elena Armas második nagysikerű regénye, ami önállóan is megállja a helyet, ugyanakkor találkozhatunk a Spanyol szerelmi átverés már jól ismert szereplőivel, hiszen ezen regény főszereplői Lucas, Catalina unokatesója és legjobb barátnője, Rosie. A könyv megérkezésekor a kezdeti pillanatokban talán kissé megijedtem a nagy terjedelemtől, hiszen a 430 oldalnak határozottan soknak tűnt egy romcomhoz. Azonban, ahogy belekezdtem az olvasásba, gyorsan elrepült az idő, és a regény egyre inkább magával ragadott. A történet izgalmas fordulatai és a karakterek mélyebb érzéseinek fokozatos feltárása miatt az olvasás egyre izgalmasabb és érdekesebb lett.
Christina Lauren egy írópáros, akik valójában két barátnő, Christina Hobbs és Lauren Billings, akik együtt írnak romantikus regényeket. Az írónőknek számos sikeres könyve van, amelyeket a New York Times és a USA Today is bestsellernek nyilvánított. Néhány népszerű műve közé tartozik a Beautiful Bastard sorozat, a Dating You/Hating You, a Love and Other Words, és a Roomies. De most nem ezekről a könyvekről szeretnék írni, hanem a legújabb magyarul megjelent regényükről, ami a Kalandtúra Wilder-módra nevet viseli.
Sarah Adams a "Csalóka szerelem" című regényével lopta be magát a szívembe, ami bár a friends-to-lovers trope-ot követte. Azonban a legújabb magyarul megjelent regénye, a "Ha Rómában jársz" még inkább magával ragadott, hiszen egy grumpy X sunshine történetnek ad otthont. Ez az írói fogás egy olyan karaktereket felvonultató műfaj, amelyben egy nyűgös, mogorva alakkal találkozunk, akit egy vidám, pozitív személyiségű társuk próbál kizökkenteni a negatív spirálból. Az effajta történetek mindig is nagyon tetszettek nekem, így szinte azonnal a szívembe zártam ezt a csodálatos alkotást.
Jane Austen Emma című regénye egy igazi klasszikus, amely nem csak a XIX. században, hanem azóta is nagy hatással van az irodalomra és a kultúrára. Az Emma egy olyan mű, amely tele van értékekkel és leckékkel, amelyek ma is relevánsak és inspirálóak lehetnek mindenki számára. Bevallom, számomra nem volt ismeretlen a regény, de erre csak a könyv negyedénél jöttem rá. Valamiért teljesen elfelejtette, hogy én már olvastam korábban (valószínűleg gimiben), de ahogy haladtam a történettel úgy jöttek elő az emlékek is.
Az Aranyhaj és a nagy gubanc az egyik kedvenc disney mesém (fun fact: a kis hableány a legeslegkedvencebb mesém), így nem is volt kérdés, hogy elolvasom a könyvet, mert a retellingek mindig egy új ízt adnak a már jól ismert történetnek. Viszont mindig bennem van a félelem, hogy vagy nagyon ugyanolyan lesz, mint az eredeti, vagy pedig túlságosan más és rá sem ismerni a történetre. Korábban még csak két könyvet olvastam a twisted tale sorozatból (Ez hát a szerelem: nagyon tetszett, Tükröm, tükröm: kevésbé tetszett), így kicsit nehéz volt előre belőni, hogy milyen sorsra ítélem a regényt.
A fülszöveg elolvasása után nekiálltam a regénynek és egy cuki rom-comra várvam,ahol a nők majd összefognak és kiadják az útját a több lóra játszó pasinak. Gondoltam egy jó kis “velünk nem szórakozol” regény lesz, ahol a lányok majd barátnők lesznek és közben rendbe jön az életük a férfitól elszenvedett trauma után. Ó hogy én mekkorát tévedtem. Korábban még nem olvastam az írónőtől, pedig az Ágybérlő és az Otthon csere is érdekelt, de valahogy mindig elfeledkeztem róla, így amikor megláttam, hogy jön új könyve egyből lecsaptam rá. Tartsatok velem ebben a spoiler mentes értékelésben.
Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert az elején nagyon elkapott, majd kicsit leeresztett a végére pedig megint ellopta a szívem. Bár tudtam, hogy ez nem egy rom-com lesz, valamiért mégis arra számítottam, ne is kérdezzétek… Viszont egy sokkal komolyabb hangvételű regényt olvashattam, ami rengeteg dolgot zúdított egy rövidebb regénybe, mégsem éreztem úgy, hogy sok lett volna.
Korábban még nem hallottam Angela Petch nevét, amit jelenleg hatalmas veszteségként élek meg, ugyanis egy remek írónőről van szó!!! Hogy lehetséges, hogy még nem találkoztam vele, mikor élek-halok a történelmi regényekért, főleg azokért, amik valamilyen módon érintik az egyik viláháborút. Teljesen váratlanul ért, hogy (ezzel együtt) már 5 regénye is megjelent magyarul. Mind Itália egyes részeire kalauzol el minket, de főleg a toszkán régióba, ahol sajnos személy szerint még nem jártam, de a regény után muszáj leszek ellátogatni Barira.
Annyira nagyon vártam ezt a könyvet. A másik Hazelwood regényt 1 nap alatt ledaráltam, mondanom sem kell, hogy ez itt sem volt másképp. Késő estig fent maradtam, hogy befejezzem, de mindenképp megérte. Viszont kicsit nehéz dolgom van, ha írni kell róla mert számomra megterhelő olyan regényről írni, ami nagyon tetszett, de semmi fantasy elem nincs benne, vagy olyan elem, amire külön ki lehet térni, pl. világépítés, fajok stb. Na de ezt ugorjuk is át, mert senki nem kíváncsi az egyéni problémáimra.
Srácok, készüljetek fel, hogy az értékelés egy elvadult csapongás lesz arról, hogy én mennyire szeretem ezt a sorozatot, az írónőt és Casteelt. Mert ez az igazság. Amióta olvastam az első rész, konkrétan függője lettem a történetnek és nagyon örülnék neki, ha a kiadó egy kicsit belehúzna a folytatások kiadásába, mert így a könyv után nem tudok másra gondolni, csak a folytatásra (no offense).
Colleen Hoover számomra az az író, akinek minden könyvét szeretném egyszer elolvasni. Annyira már nem is állok távol a dologtól, mert már csak a Hopeless sorozat hiányzik, de ahogy az újabb könyvei kerülnek a kezembe egyre inkább úgy érzem, hogy CoHo kezdi elveszíteni a varázsát. Mintha csak tömeggyártásba fogott volna. Ez engem eléggé elszomorít, de ettől függetlenül kitatok még mellette és így kaparintottam meg a Layla című könyvet. Nagyon izgatott voltam, mert a Verity cselekmény és hangulata egyaránt megfogott, így valami ehhez hasonlóra vágytam. Megválaszolatlan kérdésekre, feszültségre, reménytelenségre és egy cseppnyi romantikára. Ennek ellenére kaptam egy érdekesnek induló történetet és egy hegynyi romantikát. De vágjunk is bele az értékelésbe.
Kicsit vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, mert egyfelől voltak aspektusai a műnek, amik nagyon tetszettek, de mégis akarva-akaratlan folyamatosan összehasonlítom az író másik regényével és nem sok különbséget találtam. A maga módján mindkét könyv nagyon jó volt, de nekem a mindketten meghalnak a végén című regény nagyobbat ütött, ami talán az újdonság varázsának is köszönhető. Valószínűnek tartom, ha ezt olvasom hamarabb, akkor ez tetszett volna jobban, de vágjunk is bele az értékelésbe.
A könyvet már régen kinéztem magamnak angolul, de nem mertem belevágni, így nagyon megörültem, hogy megjelent magyarul, ráadásul egy új kiadó, az Anassa könyvek kezei között. Örülök neki, hogy az eredeti borítóhoz tartották magukat, mert nekem nagyon tetszik és imádom ezeket a színes, rajzolt karakteres borítókat. Maga a alapszituáció is remek, tetszett. Fiatal, naiv lány rossz társaságba keveredik és teljesen kifordul magából. Ha így vesszük elég tucat sztorinak tűnhet, viszont, ha az egészet áttesszük Jane Austen korába máris izgalmasabb. Aki alapvetően a klasszikusokat szereti, azt érheti meglepetés, mert a kort leszámítva elég modern a regény, szerepet kap benne az alkohol, különböző kábítószerek, LMBTQ és az erotika is (bár nem erotikus regény(szerencsére)). Ezek mellett egész sok humoros jelenetet is kapunk, főleg főszereplőnk, Georgina jóvoltából, szarkazmusa üde színfolt volt a történetben.
Amint elolvastam a könyv fülszövegét, egyből felkeltette az érdeklődésem hiszen könyörgöm… SÁRKÁNYOK. Annyira hiányoznak a magyar könyves piacról a jó sárkányos regények, hogy az hihetetlen. Így több sem kellett, ide vele, mert sárkányokról és sárkánylovasokról akarok olvasni. Bár az írónő számomra eddig ismeretlen volt, a mű után tuti felkerült a radaromra, mert egy remek regényt hozott össze, erős politikai háttérrel, érdekes karakterekkel, SÁRKÁNYOKKAL (:D) és minden mással, ami egy ütős fantasyhez kellhet.
Finlay Donovan már az első könyvben belopta magát a szívembe a hóbortos bérgyilkosságával, a folyton ragacsos gyerkőceivel és a szerethető bébiszitter- akarom mondani könyvelőjével, Veróval, aki mindig Finlay társa volt a bajban. Azért a szexi rendőrt és még szexibb ügyvédet sem felejtem el megemlíteni, akik segítségével az írónő egy kis szerelmi háromszöget és romantikát csempészett az egyébként humoros könyvbe. Én az első könyvet szívből imádtam és nem érdekelt, hogy az egész egy kicsit irreális, és pont mindig minden nyom előttük volt. Kicsit a véletlenekre épített, de szerintem a regény nem szándékozott egy halál komoly krimi lenni és nem is szabad úgy felfogni. Ezek után azt hittem, hogy még minimum egy évet kell várnom a következő részig, de nem. Az Agave kiadó még ugyanabban (!!!!) az évben elhozta a második rész, mint az elsőt az én legnagyobb örömömre.
Sokáig gondolkodtam, hogy megéri e folytatni a Vastündérek sorozatot, ugyanis bár az első része a regénysorozatnak nagyon nosztalgikus volt, kicsit csalódtam is benne. Volt bennem egy kis félelem, hogy el fogom rontani ennek a sorozatnak a szép emlékét az újraolvasással, ugyanis 25 éves fejjel már teljesen máshogy láttam az első könyvet, mint 14 évesen. (Fiatal fejjel imádtam a történetet, első fantasy olvasmányaim között volt.) Viszont a mesés borítónak nem tudtam ellenállni ezért úgy gondoltam adok még egy esélyt a sorozatnak. Érdekesség, hogy sosem olvastam teljesen végig a sorozatot. Amikor a 4. rész megjelent éppen egy “nem olvasós” életszakaszban voltam, így sosem tudtam meg mi lett Ash, Puck és Meghan sorsa.
Nem várt meglepetés volt a Kolibri kiadótól, hogy egy teljesen új sorozatot hozott el a #POV címke alatt, amivel a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat hivatott bemutatni. A sorozatban már 3 könyv is megjelent, és kettő a könyvfesztiválra érkezik szeptember végére. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál.
Imádok boszorkányos témában olvasni, mert annyira sokszínű, ezer fele el lehet vinni a történetet és hihetetlen mennyi potenciál van egy-egy történetben. Az már csak hab a tortán, hogy a boszorkányüldözésekről szóló történetek sokszor valós eseményeket dolgoznak fel, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megismerjük a múlt egy szeletét. Igaz, ez a könyv pont nem az üldözés témát dolgozza fel, de így is nagyon érdekesre sikerült és látom benne a potenciált, viszont elöljáróban annyit, hogy nekem valami hiányzott a történetből.
Van az a helyzet, amikor éppen hogy belekezdtél egy könyvbe, de már néhány oldal után biztos vagy benne, hogy egy remekművet tartasz a kezedben. Én is valahogy így jártam Taylor Jenkins Reid könyvével. A történet a legelején beszippantott és nehezen tudtam kiszakadni belőle. Mivel már olvastam az írónőtől, így volt egyfajta elképzelésem, hogy mire számíthatok majd, de végül felülmúlta a várakozásokat.
Szerintem azelőtt kell hinned az emberekben, hogy kiérdemelnék. Máskülönben nem lenne hit, nem igaz?
A történetben egy fiktív együttes, a Daisy Jones & The six útját követhetjük nyomon az együttes tagjai által, de a lényeg Daisy-re koncentrálódik, ugyanis az ő csatlakozása hozta el az igazi áttörést az együttesnek. A zenekar azonban a legnagyobb sikereik közepette feloszlott, okot pedig csak a tagok tudják. A könyvből kiderül mi volt a kiváltó ok és hogyan jutottak el idáig. Az írónő remekül bemutatja milyen is lehetett a 70’ években a zeneipar és mi kellett ahhoz, hogy valakiből igazi sztár legyen. A szerző csodásan érzékelteti, milyen ha valaki rocksztár és állandóan körülveszik a nők, szex drogok és alkohol. Elég egy pillanatnyi gyengeség és az ember csúszik le a lejtőn, ahonnan már nagyon nehéz felállni.
A szereplők mind nagyon egyediek, ami érdekessé teszi a történetet. Billy, Daisy, Camila és a többiek mind nagyon határozottak és pontos elképzeléseik vannak a jövőjüket illetően és ezekből az elképzelésekből senki nem szeretne engedni, főleg nem a másik javára. Daisy egy nagyon gazdag család egyetlen lánya, de a szülei egyáltalán nem foglalkoznak vele, így gyorsan megtanulja, hogy a testével és néhány kedves szóval szinte bármit megkaphat. Ez annyira szomorú volt, hiszen az egyetlen dolog, amire vágyik az az hogy elfogadják és szeressék, mégsem kaphatja meg.
Nem számít, kit választasz magad mellé a hosszú útra, biztos, hogy fájdalmat fog okozni. Egyszerűen ezzel jár, ha valaki fontos neked. Nem számít, ki az, akit szeretsz, biztos lesz olyan, hogy összetöri a szívedet.
A regényben a szerkesztés egyediségét az interjú szerű szerkezet adja, (sokan ajánlják is, hogy aki teheti hallgassa meg hangoskönyvben is). A regény történéseit nem egy szereplő szemszögén át, hanem a zenekar összes tagja által elmesélt történetből ismerhetjük meg. Néha vannak benne összeférhetetlenségek, nem mindig tudjuk kitalálni ki mond igazat, de hát ilyen az emberi elme. Nem emlékezhet minden pontra tökéletesen. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy mondatból mennyire mást szűrnek le az emberek, mennyire félre tudják érteni egymást és ebből mennyi probléma születik, holott kommunikációval könnyen meg lehetett volna beszélni és sokszor nem fajult volna el sok minden.
Ami számomra problémát jelentett, hogy rengeteg volt a szereplő és nem mindig tudtam követni, hogy ki-ki. A tagokon kívül megszólaltak barátok, családtagok, producerek és ez mind sok volt és nem éreztem úgy, hogy ezek sokat adnának a történethez. Leginkább időhúzásnak volt jó, csak feltartotta az események folyását.
A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit… és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban.
Összességében egy remek olvasmány, de a szerkezethez hozzá kell tudni szokni. egy beleolvasást mindképpen javaslok. A regény vad, mocskos és 100%-ig valódi, bár a zenekar tagjai és mindenki más is a történetben csak fiktív, az írónő csodás elméjének szüleménye.
⭐⭐⭐⭐⭐
Amennyiben felkeltette az érdeklődésed a könyv, a KÖNYVMOLYKÉPZŐ weboldaláról meg tudod rendelni.
Fülszöveg:
Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.
Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.
Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.
Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.
Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.
Colleen Hoover munkásságát szerintem senkinek nem kell bemutatni, ha mást nem is, a Velünk ér véget című könyvet már szinte mindenki olvasta. Hatalmas sikernek örvend hazánkban és külföldön egyaránt és töretlen népszerűsége nem véletlen. Remek karakterek, hatásos mondanivaló és csodásan megírt történeteket tudhat magáénak, melyek teljesen függővé tesznek. Jómagam már majdnem elolvastam a teljes (magyarul megjelent) CoHo életművet, egyedül a Hopeless sorozat hiányzik a gyűjteményemből, de egyszer majd sort kerítek rá, már csak a molyos kitüntetés miatt is.




















