"MINDEN ​ÖSSZEFÜGG!

Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?"

"Nina ​Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy. Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik. Tényleg Max lenne a megoldás?"

Fülszöveg:

„London a csodák városa. Így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát. Nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól – hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet…

A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei egy könyvbolond, az angol regényekért és humorért egyaránt lelkesedő spanyol író csodás ajándéka minden, szintúgy a könyvekért rajongó, az irodalom és a szív titkaira egyformán kíváncsi olvasónak.”

Fülszöveg:

„Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.

Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? „

Musso egy újabb csoda könyvét hozta el nekünk a Park könyvkiadó 2022 elején. Alig vártam, hogy megkaparintsam és belevessem magam egy újabb fantasztikus regénybe a zseniális francia író tollából. Ha hiszitek, ha nem, van bennem egy egészéges elfogultság Musso könyvei iránt, mert szerintem remek történeteket képes kreálni és az egyszerű, hétköznapi dolgokat más perspektívából megmutatni. Olyan mindennapi dolgokra apellál a regényeiben, mint az élet és halál kapcsolata vagy a szerelem, de ezek köré egy észveszejtő és elgondolkodtató könyvet kanyarint.  

A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember…

A legújabb magyarul megjelent könyve az Ott leszel? címet kapta. Főhősünk, Elliott Cooper egy pirula segítségével képes lesz visszautazni a múltba, hogy újra láthassa egykori szerelmét, akinek haláláért felelősnek érzi magát. Eleinte nem szeretne belekontárkodni a múltba, de fiatal énjével együtt úgy dönt megpróbálják megakadályozni a tragédiát és megmenteni a szeretett nőt.

A regény fő cselekménye két olyan dolog körül forog, ami senki számára sem közömbös: a szerelem és barátság. Mindkettő számottevően fontos egy ember életében és a történetben megláthatjuk milyen szörnyű végkimenetele lehet egy-egy veszekedésnek vagy vitának és mennyire befolyásolja egy ember életét ez a két dolog. Sokszor gondolkodik el az ember azon, hogy vajon mi mindenről maradt le az egyes döntései miatt, de ezek mennyi új ajtót nyitottak meg előtte. Ez a könyv egy óda a sorsnak. Vajon képesek vagyunk irányítani azt, vagy minden előre elrendeltetett?

Tudod, ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, az örökre ottmarad…

A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát a könyv és az egyes fejezetek. Néhol olyan klisés függővéggel maradt abba egy fejezet, hogy képtelen voltam egy percre is letenni a könyvet. Érdekes és kreatív volt, hogy milyen módszereket talált, hogy üzenjen saját magának a jövőbe. Elliott személye számomra kicsit unszimpatikus volt, amit igazból nem tudok megmagyarázni, hogy miért, mert nem tett semmi olyat, amivel ezt kiváltaná. Végtére is harcolnia kell a múlttal, a szerelmével, egy betegséggel, a múltbeli és jelenkori önmagával is. 

A múlt megváltoztatása és az időutazás viszonylag sablonos témának mondható, hiszen már ezer meg egy ilyen témájú könyv létezik, de Musso képes volt ezt is új megvilágításba helyezni a számbeli kötöttségekkel. Ezzel sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett egy-egy döntésre és a kimenetelére, mert a főszereplőnek nem áll módjában végtelen lehetőség és a múltban töltött idő is szűkős, így főhősünk minden mondatának lényegre törőnek és jól átgondoltnak kell lennie. 

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a regény időutazós része egy fizika órán nem feltétlenül állná meg a helyét, de ha valaki nem professzor a témában, akkor szerintem észre sem veszi a furcsaságokat és zökkenőmentesen élvezi majd az cselekményt. Nyilván felmerülhet az emberekben kérdés, hogy „ez valóban megtörténhet így”, de valljuk be, hogy olyan keveset tud egy átlagos halandó (mint én is) erről a témáról, hogy fölösleges mélyebb értekezésbe bocsátkoznom, és valószínűleg nem is tudnék.

Tetszett, hogy a regényben itt-ott passzívan meg volt említve, hogy milyen súlyos környezetvédelmi problémák jelentkeztek már a 70-es 80-as években, viszont ezek nem voltak zavaróan szájbarágósak, inkább igyekezett ezek fontosságára felhívni a figyelmet. A regény franciául 2006-ban jelent meg, azóta szerintem számottevően nem javult a helyzet, de egyre jobban érezzük a saját bőrünkön is a katasztrófát, ami felé kitartóan menetelünk.

A szabad akarat, a képesség, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat, illúzió csupán. Létünk előre elrendeltetett, s ez ellen felesleges küzdeni. Bizonyos események kivédhetetlenek és megmásíthatatlanok, mint például a halál órája.

Musso sajnos (számomra) képes elszúrni a könyvek végét és egyszerű megoldásokkal megoldani a fő problémát és lezárni a könyveket. Jó néhány regénye után most a körmöm rágtam, hogy ne tegye ezt velem újra, de szerencsére nem kellett csalódnom a végkifejletben sem. Szerencsére nem hagyott nyitott kérdéseket és valamilyen módon, de mindenki megbékélhetett a saját jelenével és múltjával is. 

Összességében szerintem az egyik kedvenc Musso regényem lett. Egyik története sem tetszett még ennyire, mint ez, de hozzá kell tennem, hogy 3 történetet még nem olvastam (Holnap, Az éjszaka és a lányka, Az angyal hív). Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, egy délután alatt ledaráltam az egészet. Végig úgy voltam vele, hogy „csak még egy fejezetet” … mire észbe kaptam, már az utolsó fejezeteknél jártam mellyel saját magamat is megdöbbentettem. Ha még nem olvastál Musso-tól ez egy remek kezdés lehet az író munkásságának megismerésére. 

⭐⭐⭐⭐⭐

Fülszöveg:  

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített. És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni. Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.

Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.

A baljós, sejtelmes cím egyből felkeltette a figyelmem, ahogy az újdonságok között barangoltam a 21. század kiadó oldalán. Amikor ránéztem a könyvre nem tudtam mire számítsak, így elkezdtem olvasni a fülszöveget, ami a könyv jó 40%-át lelövi ezért nem ajánlom, hogy végig olvassátok.

Ez az első könyvem az írónőtől, de már az első néhány oldal után eldöntöttem, hogy beszerzem a korábban megjelent könyveit is. Ezt a hatást nem sok írónak sikerült eddig kiváltania belőlem, akinek pedig igen, annak sem ennyire gyorsan. Szerintem ez sokat elmond a könyvről.

Fülszöveg:

"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"

A szereplők a 20-as éveik végén és 30-as éveik elején járnak. A karakterek személyisége nyomasztó volt, de mégis életszerű. Nem a tökéletes főszereplőket kapjuk, akiknek semmi hibájuk és gyönyörűek, és okosak és mindenki mindig rajong értük, hanem olyan hétköznapi embereket, mint amilyenek mindannyian vagyunk. Pont ezért van nehéz dolgom az értékelésükkel, ugyanis milyen jogon ítélek meg más embereket?

Alice egy sikeres, de visszahúzódó kicsit antiszociális regényíró, aki egy kis egészségügyi gond miatt úgy dönt, hogy visszavonul és „nyaral” egy kicsit, nekikezd a következő könyvének. Az utazása során ismerkedik meg Tinderen Felixszel, aki a helyi közösség tagja. Bár a szereplők nem voltak szimpatikusak, Felix volt az, akit egyszerűen nem tudtam elviselni és nem tudom, hogy Alice hogyan volt rá képes.

Eileen nagyon sikeres volt az egyetemen, - ahol Alice volt a szobatársa és barátnője - de később csak sodródik az árral és nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen az életminősége, ellenben sokat panaszkodik. Simon pedig Eileen gyerekkori barátja, szerelme és egyetlen szövetsége. Ő az, aki mindig megvédi a lányt és próbál segíteni neki. A kettejük kapcsolatáról hamar kiderül, hogy - modern szóval élve – bonyolult. Nehezen fejezik ki az egymás iránti érzéseiket és sokszor félreértik egymást, ami sok problémát szül a kapcsolatukban.

(…) azért senki sem fizet, hogy olyasmit dolgozzam, amit szeretek, nem? Ez a munka lényege, ha jólesne, ingyen is megcsinálnánk.

Az ő életük egy szösszenetét követhetjük végig 300 oldalon keresztül, főleg a két lány szemszögéből. Van itt szó mindenről. Szerelem, barátság, társas kapcsolatok, kis erotika, veszekedés, vita, megcsalás. Látszólag a történet nem szól semmiről, de nem pont a fenti, hétköznapi problémákkal küzd a legtöbb fiatal?

A felépítést tekintve felváltva vannak a két lány fejezetei. A fejezetek után mindig következik egy e-mail a másiknak, ahol az írónő használja a karaktereit, hogy a véleményét hangoztassa és kritikát fogalmazzon meg a világ dolgairól, de ezeknek néha se füle, se farka. Alice és az írónő között erős párhuzamot lehet vonni. (Mindketten sikeres írók, két korábbi könyvvel, stb). Alice sokszor kritikus szemmel figyeli a kiváltságos írok életét, de panaszkodik tulajdonképpen arról, hogy mennyire jó dolguk van.

Az írásmódot tekintve először kicsit megijedtem a stílustól, de hamar belejöttem. Furcsa volt kezdetben, hogy nincsenek kötőjelek, szinte az egész könyv egy egybefüggő szöveg, de ezt is meg lehet szokni. Ezek a dolgok számomra nagyon egyedivé tették a könyvet és kicsit sem voltak zavarók a kezdetleges sokk után. (Mindenképp érdemes beleolvasni vásárlás előtt).

De amikor lebontottuk azt, ami korlátozott bennünket, mit akartunk építeni a helyére?

Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény és az írónő egyedi stílus. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyvem tőle, nagyon kíváncsivá tett a Normális emberek című regénye is. Nagyon gyorsan és könnyen olvasható, ha megszoktuk az írásmódot. Az utolsó fejezetek kivételével az egész könyvet egy délelőtt olvastam el úgy beszippantott.