Sarah J. Maas – Ezüst lángok udvara

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz értékelnem a könyvet, mert iszonyatosan vegyesek az érzelmeim vele kapcsolatban. Nagy rajongója vagyok az írónő másik sorozatának, az Üvegtrónnak és a széria korábbi részei is elnyerték a tetszésem, ezért úgy voltam vele, hogy mindegy mit írt Sarah J. Maas, én kedvelni fogom a történetet… És damn… Mekkorát tévedtem.

!!!Figyelem! Az értékelés kisebb spoilereket tartalmaz a könyv cselekményét illetően!!!

Alapvetően elvoltam a könyvvel, pikk-pakk kiolvastam és jól szórakoztam rajta. Viszont az írónőben csalódnom kellett, mert véleményem szerint egyáltalán nem hozta a széria korábbi részeinek a színvonalát, továbbá ezt a 900 oldalas féltéglát egyszerűen képtelen vagyok a fantasy kategóriába sorolni. A pozitív élmény érdekében kezdem azzal, hogy mi tetszett a könyvben.

Mindent gyűlölök saját magamban. És olyan rettenetesen fáradt vagyok. Belefáradtam, hogy bárhol máshol jobb lenne, mint a saját fejemben.

Bár nem értem Nesta miért nem örül annak, hogy kvázi halhatatlan meseszép lény vált belőle és együtt lehet a testvéreivel, ennek ellenére nagyon jól fel volt építve az elején az önmarcangolás, hogy mit érez Nesta. Tetszett, ahogy a sajátos módján próbál (sikertelenül) megküzdeni a történtekkel és a rá nehezedő nyomással. Az írónő úgy mutatta meg a karakter sebezhetőségét, hogy nem vett el a szereplő erejéből és személyiségéből és ezt nagyon értékeltem.

Tetszett továbbá, hogy Nesta szintén megtalálta a saját belső körét és igaz barátokra lel a könyv végére. Ezenkívül, jó volt, hogy más szemmel mutatta be azt a bizonyos belső kört. Nyilván az ACOTAR-ban és a többi kötetben nagyon megkedveltük a szereplőket, de végre láthattuk, hogy nem minden szivárvány és cukormáz és ez felüdülés volt, hiszen senki sem annyira tökéletes, mint ahogy eddig azt hittük.

A feminim girl power egy kicsit túl volt tolva, de azért irigylésre méltó az erő és kitartás a szél házának könyvtárában élő nőkben. (Ha nem emlékeznétek: a szél házának könyvtárában dolgozik (és él) egy rakás olyan nő, akiket valamilyen súlyos trauma ért, akár szexuális jellegű, akár más. Időt kapnak, hogy dolgozzanak saját magukon és egy biztonságos helyet, ahova csak az ott élő nők engedélyével léphetnek be férfiak). Néhányuknak sikerült fejlődnie és túllépni a traumáján és ebben Nestának hatalmas szerepe volt.

– Feyre szeretné, ha meglátogatnád.
– Hol? – kérdezte Nesta, Cassian ajtóba dugott lábára meredve. – Öt háza is van.

Ezekkel szemben nem tetszett a könyv felosztása. Konkrétan a könyv felénél (!!!!!) jegyeztem fel magamnak, hogy kezd izgalmassá válni a történet… ez egy 900 oldalas könyvnél 450. oldalt jelenti. Alapvetően ezzel nem lett volna gond, ha csak egy sima romantikus könyvről van szó, de egy fantasy kategóriába sorolt kötetnél én ennél többre számítottam. Tele volt felesleges részekkel és időhúzással, amivel csak a lapok fogytak, de a történethez nem sokat adott.

Ezzel el is éreztünk a második ponthoz, ami nem tetszett a regényben. Sarah J. Maas a fantasy elemekkel nagyon szűkösen bánt, amivel nem lett volna problémám, ha a korábbi részek nem lettek volna annyira fantasztikusak és eseménydúsak. Az írónő nem kezdő, korábban már láthattuk mire képes, de ezzel a kötettel nálam nagyon mellé lőtt.

Túl sok volt az erotika! Lényegében a fantasy elemek megkurtítása valószínűleg az erotikus jelenetek számlájára írható, mert abból aztán volt dögivel. Számomra ez egy no-no, mert nem erről kellett volna szólnia a résznek. Néhány spicey jelenet még oké, de Nesta és Cassián három oldalanként egymásnak estek, nem volt egy normális beszélgetésük és őszintén, ha nem lennének párok, szerintem nem is kifejezetten kedvelnék egymást. Semmi szikrát nem éreztem, amit a kapcsolatuk idézett volna elő, folyamatosan csak bagzó nyulak módjára viselkedtek.

De Nesta pontosan tudta, hogy a sebek sokszor láthatatlanok. És azok éppolyan mélyek és súlyosak tudnak lenni, mint amikor valakinek a testét törik meg.

Aztán még volt néhány dolog, ami nem feltétlenül nyerte el a tetszésem, de spoilerek nélkül erről sajnos nem tudok írni, a könyv élményét pedig senkinek sem szeretném elrontani teljesen elrontani.

Összességében elvoltam a könyvvel. Jó lett volna, mint romantikus-erotikus könyv fantasy elemek nélkül és fordítva, de a kettő így együtt számomra nem működött. Valamennyire sejtettem, hogy ez lesz, de az utolsó pillanatig kitartottam a mellett, hogy nem lehet olyan rossz. Viszont mindezek ellenére én tudom ajánlani a könyvet, mert nagyon sokan szerették és élvezték a történetet. 

⭐⭐⭐

Ez a bejegyzés a Prológus  „Borítómánia” című projekthetére készült. Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a könyvet. Ha felkeltette a könyv az érdeklődésed INNEN be is szerezheted.