„Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában. Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész. Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel… „

„A jól ismert mesében mintha csak egy álom elevenedne meg: a kedves leány az erdőben összetalálkozik a jóképű herceggel.

Ezt a történetet is sokan és sokféleképpen mesélték már. A leányról azonban mindig kiderül, hogy voltaképpen egy hercegnő, akit egy Sötét Tündér megátkozott, hogy egy rokkával megszúrja az ujját, s ettől örök álomra szenderüljön. S bár a három jó tündér igyekszik ezt megakadályozni, a hercegnőn beteljesedik az átok. Ám a jó végül diadalmaskodik: a leány szerelmese az igaz szerelem csókjával felébreszti a hercegnőt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

A legtöbb ember számára nem ismeretlen Emily Brontë Üvöltő szelek című műve, ugyanis valamilyen formában már szinte mindenki találkozott vele. Nekem például kötelező olvasmány volt a gimi egyik évében, de ezt iskolája válogatja. Rengeteg feldolgozás készült belőle az évek során, 10 darab minimum és ne feledkezzünk meg a különböző átdolgozott vagy modernkorba helyezett verziókról sem.

Kiadásokat tekintve kicsiny hazánkban is számtalan fordításban és különböző köntösben megjelent. Nagy örömömre az örök kedvencek sorozat részeként 2022-ben a Menő könyvek elhozta nekünk az eddigi legszebb kiadást. A borító gyönyörű, a szürke hangulat remekül átadja a könyv hangulatát. A fordítás is emészthetőbbre sikerült, mint a társai. A modernebb szóhasználat nem vett el a regényből, viszont könnyedebbé tette az olvasást. (Igen, olvastam már más fordításban is mielőtt bárkiben is felmerülne az ellenkezője).

Rengeteg klasszikust olvastam korábban, de a legtöbb mű, ami a kezembe került általában az arisztokrácia életéről, mindennapjairól és szerelmi cselekvéseiről szól. Számomra ebből fakad a regény egyik szépsége, ugyanis az Üvöltő szelek nem az akkori kor társadalmi normáit mutatja be, hanem éppen szembe megy mindennel, amiről korábban olvastam. A finomságokat és szabályokat a kukába hajítja és minden társaságtól messze élő, illendőségeket mellőző karaktereket tár elénk 2 generáción át.

A regény hangulata nyomasztó és nyugtalanító, kicsit kísértetjárta, hiszen van benne egyfajta különös misztikum, amiről nem tudunk meg sokat, de kellően megmozgatja az olvasó fantáziáját. A helyszín és tájleírásokat nagyon szerettem, szinte láttam magam, ahogy én is baktatok a szereplőkkel a szeles és dombos vidéken.

A karakterekből csak úgy árad a magányosság, némelyikből a gonoszság is. Heathcliff maga lesz a megtestesült gonosz, de ő sem születetett eredendően álnoknak, de Emily megmutatta mit tesz az emberrel, ha folyamatosan semmibe veszik és elhitetik az emberrel, hogy nem ér semmit. A megszállotsága Catherine Earnshaw iránt is ebből fakad, ugyanis lényegében ő volt az egyetlen személy a ki kedvességet, sőt szeretetet mutatott irányába. A szereplők számomra visszataszítóak voltak és senkivel sem tudtam szimpatizálni a fiatalabb második generációs Cathy-n kívül, de iránt is inkább szánalmat éreztem. Ennek ellenére volt valami szánalomra méltó mindegyik karakterben.

A könyvet én imádtam, viszont úgy gondolom, hogy valaki vagy szereti vagy nagyon utálja a regényt, nincs köztes út, de biztos vagyok benne, hogy a regény mindenkiből képes kiváltani érzelmeket. Nem egy boldog, szerelmes regény, ugyanis Heathcliff és Cathy közösen tesznek tönkre maguk körül szinte mindenkit. Valamilyen szinten nyilván jelen van a romantika, de a hangsúly sokkal inkább a tetteken és azok miértjén van. Ezt bizonyítja, hogy a mesélő, sokszor előrevetíti a szereplők sorsát, hogy ne a kimenetelre összpontosítsunk, hanem a tettekre és érzelmekre.

Szerkezetét tekintve összetett, már-már bonyolult, ennek ellenére érhető, nem kavarodik bele az ember. Szerintem szépen keretbe foglalja a történetet Mr. Lockwood két látogatása. Az elsőben elmeséi neki Nelly a múltat, második látogatása alkalmával már a jelenben vagyunk.  Lehetne még hosszasan elemezni a művet, hiszen népszerűsége nem véletlen, nívós olvasmány mely kivívta az irodalmárok elismerését is.

Összességében én továbbra is szeretem ezt a regényt minden szörnyűségével együtt. Örülök neki, hogy újra olvastam és Amennyiben számodra is kötelező olvasmány, vagy szívesen ismerkednél nehezebb művekkel mindenképpen a Menő könyvek kiadását ajánlom. Ki ne akarna egy ilyen szépséget látni a polcán? 

⭐⭐⭐⭐⭐

Könnyed. Olvasmányos. Az is imádni fogja, aki nem akarja. Darcy? Igen!