Elena Armas - Az amerikai szobatárskísérlet
Az amerikai szobatárskísérlet Elena Armas második nagysikerű regénye, ami önállóan is megállja a helyet, ugyanakkor találkozhatunk a Spanyol szerelmi átverés már jól ismert szereplőivel, hiszen ezen regény főszereplői Lucas, Catalina unokatesója és legjobb barátnője, Rosie. A könyv megérkezésekor a kezdeti pillanatokban talán kissé megijedtem a nagy terjedelemtől, hiszen a 430 oldalnak határozottan soknak tűnt egy romcomhoz. Azonban, ahogy belekezdtem az olvasásba, gyorsan elrepült az idő, és a regény egyre inkább magával ragadott. A történet izgalmas fordulatai és a karakterek mélyebb érzéseinek fokozatos feltárása miatt az olvasás egyre izgalmasabb és érdekesebb lett.
– Ha álmokról van szó, semmi sem butaság.
A történetben megismerhetjük Rosiet, aki már számos szörnyű randin van túl, nem mondom, hogy lemondott a randizásról, de közel áll hozzá. Felmondott a menő munkájában, hogy full-time író lehessen, hiszen első regényét, - amit szabadidejében írt- kitörő sikerrel fogadta a nagyérdemű. Viszont a lakásban, ahol él konkrétan leszakadt plafon, szóval legjobb barátnője lakásába költözik, amíg ő nászúton van. És itt kezdődik a bonyodalom, ugyanis Lucas (aki Lina unokatesója) megérkezik New Yorkba és Rosie átengedte neki a lakását. Már az első éjszaka sem megy zökkenőmentesen, ugyanis Rosie a 911-et hívja Lucas érkezésekor, de végül sikerül kompromisszumot találjanak.
Eszembe jutottak apa szavai: „Ne feledd, olyan fiút válassz, aki telepalántázza neked a kertet, nem csak egy virágot hoz, Bogyó!"
A könyv nagy hangsúlyt fektet a romantikára, ahogy azt az olvasó is elvárja egy Elena Armas könyvtől. Ugyanakkor, a jó hír az, hogy az erotikus jelenetek kevésbé részletesek, ami lehet, hogy vonzóbbá teszi azok számára, akik nem szeretnének túl sok időt tölteni ilyen részletekkel. Azonban, a romantika tekintetében, a könyv többféle romantikus szállal rendelkezik. Nem csak a "one bed trope"-ot kapunk, hanem a "fake dating" is szerepet kap a történetben, ami sokak kedvence. Lucas bókjai nem csak Rosie-t hozzák zavarba, hanem az olvasót is, aki talán kissé bele is szeret ebbe a karakterbe (én legalábbis biztosan). A regény felépítése nagyon hasonlít Elena Armas másik könyvéhez, ahol a főhősök sokáig kerülgetik egymást, csak bókolnak egymásnak, majd a könyv közepétől válik a történet sokkal izgalmasabbá.
– Nem valami bölcs dolog úgy tenni, mintha minden oké lenne, amikor nem így van. Ha ennyire szorosan elzársz valamit, az végül kirobban belőled. És inkább előbb, mint utóbb.
A regénynek számos erős pontja van, de az egyik legkiemelkedőbb az a humor, amivel az írónő fűszerezi a történetet. A regény számos olyan helyzetet tartalmaz, amikor a főhősök komikus helyzetekbe kerülnek, és ezeknek a jeleneteknek a leírása rendkívül szórakoztató. Még akkor is, ha a karakterek néha kétségbeesetten próbálnak megbirkózni a szituációval (például amikor egy plafonon tátongó lyukat kell javítani), az írónő humoros megközelítése garantálja, hogy az olvasóknak nemcsak szórakoztató, hanem vicces élményt nyújt a regény olvasása. Én személy szerint nagyon élveztem a könyv humoros részeit, és azt is észrevettem, hogy ezek a jelenetek a karaktereket is emberibbnek és szerethetőbbnek tették számomra. A humoros és szórakoztató elemei nagyban hozzájárultak a történet kellemes és élvezetes olvasmányosságához.
– Lehet, hogy a beszélgetés jó részét még az utcáról volt szerencsém meghallgatni, hozzáteszem mérő véletlenségből. De amikor felsprinteltem az emeletre, és megálltam az ajtóban, hogy végighallgassam a folytatást, azt már teljesen szándékosan tettem.
Az egyetlen problémám a hosszával volt. Ahogy már korábban említettem 430 oldal szerintem sok. Bár remek lehetőség a kapcsolatok jobb megismeréséhez és elmélyítéséhez, mégis úgy éreztem, hogy az írónő felesleges lyukakkal húzza az időt, amire nincs feltétlenül szükség sztori szempontjából. Rengeteg benne az ismétlődő monológ és belső szenvedés Lucas és Rosie részéről, amiket ha elhagyunk akkor egy egészséges, fogyasztható oldalszámot kapunk. Komolyan mondom, ugyanazokat a dolgokat gondolják folyamatosan 5 oldalanként. Szerintem semmit nem változott volna a történet, ha átugrom ezeket.
A józan észt a járdaszegélyen hagytam, és megfeledkezzem a saját határaimról.
Összességében nekem tetszett a regény és örülök, hogy olvashattam. Az írónő képes volt megőrizni a Spanyol szerelmi átverés humorát és romantikáját, miközben olyan új elemeket vezetett be. Az erős karakterek és az árnyalt, sebezhető személyiségek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó teljesen belevessze magát a történetbe. Aki szerette a Spanyol szerelmi átverést és élvezi a romantikus és humoros könyveket, annak mindenképpen ajánlom a regényt, továbbá azoknak is, akiket nem zavar, ha a regény egy kicsit túlírt.
⭐⭐⭐⭐
0 comments