• Kiadó: 21. Század Kiadó
• Eredeti megjelenés: 2018
• Magyar megjelenés: 2020
• Oldalak száma: 336 oldal

Fülszöveg:

„MINDENKIT MEGHÍVTAK.

MINDENKI GYANÚS.

ÉS MINDENKI ERRŐL BESZÉL.

Az isten háta mögötti vadászlakban, Skócia erdőségeinek mélyén összegyűlnek a régi barátok egy fergeteges szilveszteri partira.

A szépség.
A tökéletes pár.
A rapszodikus alkat.
Az újdonsült szülők.
A hallgatag.
A belvárosi srác.
A kívülálló.
Az áldozat.
Nem baleset volt – gyilkosság történt… barátok között.

Lucy Foley írt már három regényt, amelyeket tizenhat nyelvre fordítottak le, de ez az első thrillere, és A vadászparti sikere minden képzeletet felülmúlt – világszerte több mint negyven kiadásban kapható, és hosszú időre kibérelte magának az eladási listák csúcsát. Foley Londonban él.”

Nyomasztó volt a könyv hangulata. Már az elején kiderül, hogy gyilkosság történt, de az áldozat és az elkövető kiléte rejtély marad egészen a könyv végéig. A nyomasztó rész mégis az elszigeteltség érzése volt. Távol mindentől, a nagy havazás elzárta az utakat, a hóvihar pedig lehetetlenné teszi a helyszín légi megközelítését a helyszínre. Így lényegében a társaság egyedül marad a helyszín két vezetőjével és egy idegen párral, akik sok vizet nem zavarnak. Számomra az egész szituáció szörnyen nyomasztó volt.

Ahogy ígérték, nincs térerő. Fura, hogy olyan világban élünk, ahol a kapcsolat hiánya már egy reklámozható pluszszolgáltatásnak számít.

A karakterek nagyon változatosak voltak.

Miranda és Julien a gyönyörű és gazdag álompár látszólag tökéletes életet él és mindenki úgy gondolja, hogy velük és körülöttük minden tökéletes. Miranda borzasztóan ellenszenves volt nekem. Beképzelt volt és közönséges. A néhány jó cselekedetét pedig nem tudtam értelmezni.

Emma és Mark. Emma az újonc a baráti társaságban. Nehéz egy összeszokott csapatba beilleszkedni így nagyon teper, hogy bevágódjon mindenkinél, de főleg Mirandánál, aki a társaság lelke. Marknak pedig megvannak a saját problémái.

Katie, a szomszéd lány típus. Nem is túl szép, teljesen átlagos. Őt még az egyetemen választotta ki Miranda a pártfogójának. (Kezditek sejteni, hogy Miranda tartja össze a csapatot?) Katie egyáltalán nem illik a társaságba a személyisége szerint. Ő volt az egyetlen kvázi szimpatikus karakter a társaságba egy ideig.

Összességében egy szörnyű baráti társaság volt a felhozatal, akik igazság szerint kb. utálják egymást, sértegetik, de szeretnék újra élni a 20-as egyetemi éveik legszebb pillanatait, azzal, hogy drogoznak és mértéktelenül isznak.  Mindenkinek megvolt a maga baja, csontváza a szekrényben. Senki nem tökéletes, de ők próbálták tökéletesnek mutatni magukat.

Néha a magány az egyetlen módja annak, hogy az ember visszanyerje az épelméjűségét.

A történet nem volt a legizgalmasabb. Kicsit vontatott volt és a gyilkos személyét idegesítően próbálta mindenkire ráhúzni. Nyilván az sem lett volna jó, ha egyből kiderül, hogy ki a gyilkos és a meggyilkolt, de ez az erőltetett kavarás sok volt. Az eseményeket a baráti társaság és a két ott dolgozó személyzet (asszisztens és vadőr) szemszögéből követhetjük végig. Izgalmas volt belelátni a gondolataikba és megtudni, hogy mit gondolnak egymásról valójában. Milyen szörnyű titkot rejtegetnek egymás elől. 

Összességében a hangulat nekem nagyon tetszett, a karakterek kevésbé. A történet kicsit lapos volt, de azért voltak izgalmas pillanatai. Van benne potenciál. Talán egy kicsit kevesebb thrillert olvasott személynek sokkal élvezetesebb, mint egy olyannak, aki sokat olvas a műfajban. Nem volt rossz, de felejthető.

Egyeseknek, ha megfelelő mértékű nyomás nehezedik rájuk, és kiszakítják őket a megszokott, kényelmes környezetükből, nem kell sok, hogy szörnyeteggé váljanak.

5/3⭐