Guillaume Musso - És ​azután...

 

Tetszett a könyv, de talán eddig ez volt a leggyengébb Musso könyv számomra, ha a korábbi olvasmányaimmal szeretném összehasonlítani őket. (Az írok titkos élete, Central Park) Alapvetően nem volt sok gond vele, csak nem az én stílusom. „A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.”

• Kiadó: (Ulpius-ház) Park
• Eredeti megjelenés: 2004
• Magyar megjelenés: (2010) újra:2018
• Oldalak száma: (390) 356

„Nathan nyolcéves korában belépett a fényalagútba, amelyről a halálból visszatérők mesélnek.
Azután… még egy esélyt kapott.

Húsz évvel később Nathan az egyik legmenőbb ügyvéd New Yorkban. Még mindig szerelmes a feleségébe, akit gyermekkora óta imád, és aki nemrég elhagyta őt.”

Történetünk szerint Nathan egy menő, sikeres ügyvéd New Yorkban. Munkamániás, hajtja a pénz, rengeteget dolgozik és ezt a plussz időt a családjától csípte le korábban, így a feleségével megromlott a viszonyuk, aki elhagyta. Azóta Nathan ugyanúgy dolgozik és továbbra is kergeti a pénzt. Megismerkedik egy férfival, aki Hírnöknek nevezi magát. Egy hírnök érzi, ha valaki hamarosan meg fog halni és néha segít nekik elrendezni az életüket, mielőtt meghalnak. Így Nathan is esélyt kap, hogy visszaszerezze a volt feleségét.

A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle.

Az első dolog, ami nem tetszett, hogy a pénz rossznak van beállítva. Nyilvánvaló, hogy egy hatalmas örökséggel rendelkező, gazdag család lányának a pénz nem olyan fontos, mint egy olyan embernek, aki nélkülözésben nőtt fel. Nathan remek elme volt, az egyik legjobb egyetemre járt, hogy az egyik legjobb ügyvéd lehessen. Ki szeretett volna törni a szegénységből, és lenyűgözni másokat. Ezt sikerült is elérnie. Abban egyetértek, hogy a pénz nem minden, de igenis fontos. Azt mindenki megérzi, ha nincs. Azzal nem értek egyet, hogy elhanyagolta a családját, de azt el tudom képzelni, hogy mennyi munkával jár a legnépszerűbb ügyvédnek lenni. Valahogy meg kell találni azt a bizonyos balancot.

A nagy csavar a végén. Szerintem nem volt túl nagy. Az elején sejthető volt, a párbeszédek utaltak rá, ha nagyon figyelt az ember. Így egy kicsit csalódott voltam, hogy nem tudott meglepni az író.

Az utóbbi napokban átélt események szélsebesen peregtek le a szeme előtt, és hirtelen ráébredt, hogy soha nem érezte magát annyira élőnek, mint amióta megértette, hogy hamarosan meg kell halnia.

Viszont, a sok rossz ellenére remek gondolatok voltak benne az életről és halálról. Végig azon gondolkoztam, hogyha én megtudnám, hogy hamarosan meghalok, hogyan viszonyulnék hozzá. Bár kicsit sok volt az elmélkedés a halálról, mégis tetszett. Egyáltalán nem hozott le az életről.

Összességében teljesen más könyvre számítottam. Sokkal misztikusabbra. Ez inkább egy romantikus történet volt, mintsem misztikus. Többet szerettem volna megtudni a hírnökökről, több halálra vágytam, még ha ez furcsán is hangzik. 

 

5/3⭐