• Kiadó: 21. Század Kiadó
• Eredeti megjelenés: 2019
• Magyar megjelenés: 2020
• Oldalak száma: 352 oldal
  

Fülszöveg:

„Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.”

Ez a történet fantasztikus volt. Csak úgy faltam a lapokat egymás után. Észre sem vettem és már a felénél jártam, majd a végénél. Nem titkolom, hogy ez a könyv a gyönyörű borítója miatt került fel a kívánságlistámra, majd a polcomra. Először észre sem vettem, hogy egy kötél is megjelenik a borítón, de igazán találó. Boszorkányság elleni üldözés témában szerintem ez egy viszonylag könnyen emészthető könyv, annak ellenére, hogy fontos témákat boncolgat. Könnyebb egy olyan oldalról megismerni a témát, ahol nem egy „boszorkány” szemszögén át éljük át a dolgokat. Egy gazdag nő életén át könnyebb volt erről a témáról olvasni. 

A történet szerint Fleetwood 17 éves, és negyedszer terhes. Az első három babát elvesztette, de nagyon szeretné egy örökössel megajándékozni a férjét. A babát semmiképp sem szeretné elveszíteni, így felbéreli Alice Gary-t, egy fiatal nőt, hogy legyen a bábája és segítsen neki a szülésnél. Fleetwood tudja, hogy Alice módszerei nem épp a megszokottak, de kétségbeesett, és hajlandó bármit kipróbálni. Amikor Alice-t boszorkánysággal vádolják, Fleetwood mindent megtesz Alice kiszabadításáért, de az idő kevés. A segítség még kevesebb.

Én nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez egy debütáló mű. Annyira tetszett, annyira magával ragadott, hogy az hihetetlen. Végig jól érezhető volt a megteremtett feszültség. Úgy éreztem játszik az idegeimmel. Egyik kedvencem lett ez a szépirodalmi mű. Alig várom a szerző következő művét a témában. 

Szomszédok vádolják meg a szomszédjaikat – ez az emberiség legmegbízhatóbb jellegzetessége, és elsősorban emiatt telnek meg a tömlöcök.

Fleetwood karaktere nagyon tetszett. Fiatal kora ellenére nagyon nehéz élete volt, még úgy is, hogy gazdag nőként élt, ami akkor egész sok előnnyel járt. Hamar fel kellett nőnie és egy csalódás után rájött, hogy mégsem minden olyan fényes, mint amilyennek tűnik. Nagyon érezhető volt Fleetwood jellemfejlődése. Az elején egy szerény, kedves fiatal lányként tekintettem rá, de utána bebizonyította mire is képes. Az egész jelleme megváltozott. Sokkal magabiztosabb lett és fel mert szólalni. Ki merte mondani azt, amire gondolt. Szembe kellett néznie a férje törvénytelen cselekedeteivel, terhességétől való félelmével és a természetet mindenkinél jobban ismerő nőkkel szembeni igazságtalansággal.

Alice Grey-el való barátsága lenyűgözött. A saját életét kockáztatta, hogy megmenthesse a barátnőjét, aki egyben az egyetlen reménye, hogy a babáját is megmenthesse. Alice-ról nem tudunk meg sok mindent. Néhány dolgot Ő maga árul el, néhány dolgot mások, pár dolgot pedig csak sejtet a történet.

A fő téma a boszorkányok üldözése, mely háttér a nők helyzetének bemutatásában. A nagyon(!!!) fiatal házasságkötés, a kötelező szülés (lehetőleg fiút), a férfiaknak joga hűtlennek lenni, ha ezt a nő rossz szemmel nézi, akkor hisztis. A nők nem választhatják meg a szülésznőjüket sem. Meg kell felelni a társadalmi elvárásoknak. Számomra az egyik legerősebb pillanat volt a következő párbeszéd:

– Hány gyereket akar?

Átkaroltam magam.

– Kettőt – feleltem. – Hogy ne legyenek olyan magányosak, amilyen én voltam.

– Egy fiút és egy lányt? – kérdezősködött tovább.

– Két fiút. Senkinek nem kívánnám egy lány életét.

A mellékszereplők közül Roger igazán említésre méltó. Vannak férfiak, akiket a nők elnyomása ösztönöz arra, hogy felsőbbrendűnek érezzék magukat. Nos, Ő pont egy ilyen ember. Legszívesebben kihúztam volna a lapok közül és lepuffantottam volna. Fleetwood férje, Richard sem volt sokkal jobb. Bár benne érződött a szeretet szikrája a cselekedetei ellenére. Nem volt szörnyeteg, de mégsem értettem egyet a tetteivel és döntéseivel. 

Zseniális húzásnak tartom, hogy valós embereket keltett életre a könyvében, nyilván kis színezettel. De bele gondolni is szörnyű hány embert akasztottak fel, égettek meg csak azért, mert értett a gyógynövényekhez vagy, mert összevesztek a szomszéddal esetleg más vallást gyakorolt. Elég volt egy rossz pillantás a rossz emberre és már várhatta is az ember a saját akasztását egy napfénynélküli veremben víz és élelem nélkül. Az igazságtalanság és a nők elleni puszta erőszak sötét témáját gyönyörűen és megrendítően dolgozta fel.

5/5⭐