Gimnáziumban nagyon nem érdekelt a történelem és ez meg is látszott a jegyeimen. Viszont manapság egyre több mitológiával kapcsolatos könyv kerül a közelembe és mivel az északi mitológia elkezdett érdekelni néhány könyv hatására, úgy gondoltam a görög mondavilág is megérdemel egy esélyt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a regény egy új perspektívából mutatja meg a trójai háborút: a nők szemszögéből. Ha belegondolunk a nők akkoriban nem töltöttek be fontos szerepet, hiszen sok fennmaradt költeményben sokszor a nőkre nem a nevük szerint, hanem xy feleségeként hivatkoznak. Főleg a feminista volta miatt is szerettem volna adni egy esélyt és nagyon szeretni a könyvnek, de egy kicsit felsültem vele.
Egy ideje nagyon szeretem a történelemmel foglalkozó könyveket, így Lőrinc László könyve egyből felkeltette a figyelmem. Bevallom gimnáziumban utáltam a történelmet, mert annyira száraz volt és unalmas. Állandóan a helyszínekkel és évszámokkal foglalkoztunk, a tanár pedig meg sem próbálta élvezetessé tenni az óráját. Ezek a végtelennek tűnő unalmas órák pedig nem segítették elő, hogy egy minimális érdeklődést mutassak a tárgy iránt, inkább csak sodródtam az árral. Viszont kb. egy éve a kezembe akadt egy holokauszttal foglalkozó könyv és onnan megállíthatatlan volt az érdeklődésem a történelem iránt.
