Lőrinc László - 25 ​szelfi a felvilágosodás korából

Egy ideje nagyon szeretem a történelemmel foglalkozó könyveket, így Lőrinc László könyve egyből felkeltette a figyelmem. Bevallom gimnáziumban utáltam a történelmet, mert annyira száraz volt és unalmas. Állandóan a helyszínekkel és évszámokkal foglalkoztunk, a tanár pedig meg sem próbálta élvezetessé tenni az óráját. Ezek a végtelennek tűnő unalmas órák pedig nem segítették elő, hogy egy minimális érdeklődést mutassak a tárgy iránt, inkább csak sodródtam az árral. Viszont kb. egy éve a kezembe akadt egy holokauszttal foglalkozó könyv és onnan megállíthatatlan volt az érdeklődésem a történelem iránt.

Lőrinc László könyve pont az a könyv, ami érdekességekkel, vicces és a mai korban használt szlenggel, messenger beszélgetések által mutatja be a magyar történelmet EMÉSZTETŐ formában. Nem csak felvázolja szép rajzok kíséretében a tényeket, hanem mindezt roppantul szórakoztató és vicces módon teszi. A séma mindegyik szelfinél ugyanaz. Először egy kép, ami általában híres történelmi szereplőket mutat be, majd pont ahogy facebookon is, láthatóak a kommentek, ami a kép alatt született. A személyek itt megcsillogtatják éles nyelvüket, vicces megjegyzéseket fűznek a történéshez. Ezután jön egy 2 oldalas beszámoló arról, hogy mi is történt pontosan, mi volt igaz és mi nem. Majd kezdődik előröl a folyam 25 szefin át.

A legjobban az tetszett, hogy nem csak triviálisdolgokról szólt, hanem olyan eseményekről is, amiket az iskolákban nem említenek, mert vagy nem volt rá idő, vagy pedig tananyagon kívül esik. Ezekből is számos dolgot és érdekességet lehet tanulni a felvilágosoás koráról. Úgy gondolom, hogy az iskola szerepe, hogy belenevelje a diákokat az adott ország kultúrájába és szokásaiba, viszont ez nagyon nehéz, ha a diákot ez egyáltalán nem érdekli. A sok emészthetetlen anyag unalmassá és szárazzá teszi a történelmet, az órák rövidsége és a tananyagok sokasága miatt az érdekességekre már nem is jut idő. Pedig ezek lennének azok a dolgok, amikkel fel lehetne kelteni és megszerettetni a történelmet (vagy bármilyen tantárgyat) a diákokkal.

A könyvben lévő rajzok és szelfik is nagyon tetszenek, mert kicsit megidézik a (legalábbis számomra) a retro magyar népmeséket. Régen imádtam azt a mesét és kb. az összes részét láttam így roppantul nosztalgikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fognak a rajzok, de ha a borító elnyeri a tetszést, akkor belül sem kell félni a váratlantól.

Összességében szuper volt a könyv és minden korosztálynak jó szívvel tudom ajánlani. A humort leszámítva rengeteg olyan információt tartalmaz, amivel könnyebben emészthetővé válik a történelem azok számára is, akik kevésbé rajonganak érte.

A bejegyzés a Prológus Bekuckózunk projekthetére készült. A könyvet köszönöm a Kolibri kiadónak. Ha a te érdeklődésed is felkeltette a könyv, ITT tudod megrendelni.

Fülszöveg:

"Merj ​a magad értelmére támaszkodni! – szólt a felvilágosodás jelmondata, és mi is erre bátorítjuk az olvasót: a nagy sikerű 25 szelfi-sorozat 3. kötetét is kritikus gondolkodással forgassa (és közben persze legyen nyitott a humorra). Ezúttal a török kiűzése utáni 130 év szereplői lépnek elénk: akad közöttük átutazó művész és betelepülő jobbágy, a népre rátelepülő és a népet felemelő uralkodó, híres feltaláló és gyári munkás, forradalmár és áruló (aki néha egy és ugyanaz a személy).

Kiderül például, miről folytatott kommentháborút Kazinczy és Batsányi, hogyan működött Kempelen Farkas sakkautomatája, milyen praktikákkal védekeztek eleink a pestis ellen, miért kell Beethoven egyik művét szemüvegben előadni, milyen lelkiállapotban írta Kölcsey a Himnuszt, kik ültek a szabadkőművesek titkos páholyaiban, elmesélhető-e vajon II. Rákóczi Ferenc és II. József élete képregényben (eláruljuk, igen).

A fejezetek végén található Hogy volt, hogy nem volt… nos, felér egy igazi megvilágosodással: itt derül fény a kommentek igazságtartalmára és a kommentelők személyére, egy izgalmas történelmi kor eseményeinek fontos összefüggéseire."