Alexandra Andrews - Kicsoda ​Maud Dixon?

 

A baljós, sejtelmes cím egyből felkeltette a figyelmem, ahogy az újdonságok között barangoltam a 21. század kiadó oldalán. Amikor ránéztem a könyvre nem tudtam mire számítsak, így elkezdtem olvasni a fülszöveget, ami a könyv jó 40%-át lelövi ezért nem ajánlom, hogy végig olvassátok.

Nagyon nehéz lesz erről a könyvről spoiler mentesen írni, ugyanis bármi, amit elárulok akár a szereplőkről, akár a történetről az fontos morzsa, amiből könnyen ki lehet következtetni a dolgokat. Lényegében az egész könyv egy puzzle, ami szép lassan összerakódik magától és láthatóvá válik a nagy egész.

A történet nyomon követi Florance életének néhány hónapját miután a híres író, Maud Dixon mellé szegődik asszisztensként. A csavar annyi, hogy Maud Dixon egy írói álnév és valójában senki nem tudja, hogy ki rejtőzik a név alatt. Florance számára ez hatalmas megtiszteltetés, mert így lehetősége adódik tanulni egy profitól.

A történet eleje számomra egy kicsit unalmas volt, kb. úgy a könyv első 50-60 oldala, viszont a történet szempontjából ezek az oldalak is fontosok voltak. Itt ismerkedünk meg a fő karakterekkel, de főleg Florance-el.

Florance mindenképp író szeretne lenni, de az egyetemen megrekedt az írásban, amiből azóta sem sikerült kilábalnia. A visszajelzések szerint van tehetsége, de még nem élt eleget, hogy legyen egy jó története. Számomra ez egy kicsit fura indok volt, hogy azért nem jó, amit ír mert fiatal. Számos remek író van, aki fiatalon írt. De ezen lépjünk túl gyorsan, mert a történet szempontjából nem igazán fontos. Florence már a könyv első néhány fejezetében úgy viselkedik, mint aki nem normális és ez a könyv többi részében is megmutatkozik.

Florence egész nap a kéziratot olvasta a számítógépén. Este tízre fejezte be. Agatha már órákkal korábban elment, akárcsak az emeleten mindenki más. Florence kikapcsolta a gépét, de nem mozdult meg, hogy összepakoljon.

Maud Dixon egy szuper karakter, tetszett a múltja egy rész, amibe bepillantást enged, ugyanakkor olyan sejtelmesen beszél, hogy sose tudtam mit hihetek el neki és mit nem. Tetszett a „magányos farkas” beállítottsága és az elszigetelt életmódja. Róla nem is szeretnék többet elárulni, beszéljenek majd az oldalak.

A méltatások nem hazudnak, valóban egy nagyon kreatívan megírt, csavaros történetet kapunk sok csattanóval. Viszont egy epilógus szerintem még belefért volna, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége után, mennyire mesteri a terv. Összességében a hibái ellenére nagyon tetszett a könyv. Könnyen és gyorsan olvasható, kb. 300 oldalt egyhelybe ülve el tudtam olvasni, annyira érdekelt, hogy mi lesz a történet vége. Molyon 4,5 csillagot adtam rá, viszont itt csak egészben pontozok, ezért az eleje miatt lefelé kerekítettem.

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésed ITT meg is tudod rendelni.

 Extra: Borítómánia

Alexandra Andrews debütáló regényét már számos nyelve lefordították és kiadták, annak ellenére, hogy még csak idén (2021) jelent meg. Hoztam nektek 2 db montázst a külföldi borítókról. Döntsétek el, hogy nektek melyik tetszik a legjobban. Szerintem a magyar borító jó választás volt, de nekem nagyon tetszik a másik angol kiadás és a német borító is.