Ez tipikusan az a könyv, ami a borítója miatt választottam ki magamnak. Szerintem nagyon nehéz jól kinéző fekte borítót összehozni úgy, hogy az ne legyen unalmas, de ez a küllem a maga egyszerűségével engem levett a lábamról. Mondani szokás, hogy nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni, viszont én már az első percben egy „sötét” könyvnek nyilvánítottam és ezzel nem is lőttem mellé.
Ez volt a második könyvem az írótól. Korábban már olvastam a Ne engedj el… című könyvét és egyszerűen zseniálisnak tartottam, így nem volt kérdéses, hogy szeretnék majd megismerkedni a többi művével is. Így esett a választásom a Napok romjaira, amiről számtalan jó értékelést olvastam molyon és úgy voltam vele, hogy biztosan nekem is tetszik majd. Végül vegyes érzelmeim születtek a könyvvel kapcsolatban, ugyanis egyszerre volt fantasztikus és szörnyen nehéz.
Mindig is rajongtam a fiataloknak szóló olvasmányokért, mert lélekben örök gyerek vagyok, ezért is örültem meg, amikor megláttam, hogy folytatódik a Kolibri kiadó Mitológia újratöltve című sorozata. Már a korábbi részek is felkeltették a figyelmem, de még csak a Zeusz és bandája részt sikerült elolvasnom. Spoiler: az is nagyon tetszett.
A baljós, sejtelmes cím egyből felkeltette a figyelmem, ahogy az újdonságok között barangoltam a 21. század kiadó oldalán. Amikor ránéztem a könyvre nem tudtam mire számítsak, így elkezdtem olvasni a fülszöveget, ami a könyv jó 40%-át lelövi ezért nem ajánlom, hogy végig olvassátok.
Egy ideje nagyon szeretem a történelemmel foglalkozó könyveket, így Lőrinc László könyve egyből felkeltette a figyelmem. Bevallom gimnáziumban utáltam a történelmet, mert annyira száraz volt és unalmas. Állandóan a helyszínekkel és évszámokkal foglalkoztunk, a tanár pedig meg sem próbálta élvezetessé tenni az óráját. Ezek a végtelennek tűnő unalmas órák pedig nem segítették elő, hogy egy minimális érdeklődést mutassak a tárgy iránt, inkább csak sodródtam az árral. Viszont kb. egy éve a kezembe akadt egy holokauszttal foglalkozó könyv és onnan megállíthatatlan volt az érdeklődésem a történelem iránt.
Pár hónapja próbálkozom azzal, hogy minden hónapban elolvasok legalább egy magyar író által írt könyvet, így esett a választásom októberben Kőhalmi Zoltánra. Az első könyvét (A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit - avagy 101 hulla Dramfjordban) még nem olvastam, de Az utolsó 450 év című könyve fülszövege egyből felkeltette az érdeklődésem. Szeretem a humoros, de egyben elgondolkodtató regényeket, ezen kívül a XXI. század egyik legsúlyosabb problémájára hívja fel a figyelmet, ami nem más, mint a műanyaghulladék.