Lisa Jewell - A fenti lakók

Ez tipikusan az a könyv, ami a borítója miatt választottam ki magamnak. Szerintem nagyon nehéz jól kinéző fekte borítót összehozni úgy, hogy az ne legyen unalmas, de ez a küllem a maga egyszerűségével engem levett a lábamról. Mondani szokás, hogy nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni, viszont én már az első percben egy „sötét” könyvnek nyilvánítottam és ezzel nem is lőttem mellé.

– Minden férfi gyenge – mondta Phin. – Ez az egész rohadt gond a világgal. Gyengék ahhoz, hogy rendesen szeressenek. Gyengék ahhoz, hogy tévedjenek.

A narratíva három különböző nézőponton keresztül mutatja be nekünk a történetet, de az egymáshoz kapcsolt viszonyukra csak a könyv végén derül fény.

Megismerhetjük Libby Jones-t, aki egy olyan házat örököl ismeretlen szüleitől London egyik fancy negyedében, amit magától álmaiban sem tudna kibérelni. A bökkenő csak az, hogy a ház elég romos, sötét és baljós, de ha ez még nem lenne elég a biológiai szülei a házban öngyilkosságot követtek el.

A másik fontos szereplőnk Lucy, aki Franciaországban hajléktalanként él két gyerekével és kutyusukkal, de mindenképpen szeretne eljutni Londonba. A harmadik szereplőnk pedig Henry, a kisfiú, aki korábban a házban élt. Visszaemlékezéses formában ismerhetjük meg, hogy milyen események juttatták a családot a szörnyű tragédiához.

Tudat alatt ekkora eldöntöttem, hogy csak úgy tudhatom meg, mi történik a világban, ha hallgatom az asszonyok beszélgetését. Aki nem figyel a nők fecsegésére, az lemarad.

Henry boldogan élt szüleivel a hatalmas házukban, amíg egy napon David és családja be nem költözött a felső szintre néhány napra… Onnantól az események alakulásának mozgatása kezdett kicsúszni a tulajdonosok kezéből.

A történet lassan indul be, először megismerjük a szereplőket és a jelenlegi helyzetüket (nyilván Henrynél a múlt helyzetét), majd a három elbeszélő története szép lassan ölt formát és fonódik össze. Idegborzolóan van felépítve a feszültségkeltés. Eleinte csak érzed, hogy valami nincs rendben, de legyintesz, hogy csak beképzeled. Ezután egyre jobban fokozódik a feszültség és egyre feszültebb lesz a hangulat.

Nem szeretnék spoilerezni a történtekkel kapcsolatban, mert nem szeretném senki szórakozását elrontani, aki ide téved, de elég sok gyomorforgató rész van a könyvben, főleg a vége felé. Megmondom őszintén kicsit sajnálom, hogy ezeket a történéseket nem részletezte jobban az írónő, de mivel Henry szemszögéből találkozhatunk a részletekkel érthető, hogy nincs bővebben megírva, hisz ő csak arról számol be, amit lát. Továbbá, valószínűleg akkor sokkal megrázóbb és kellemetlenebb lett volna a könyv olvasása sokaknak.

– Nem voltak pocsék könyvek – mondta türelmesen Phin. – Olyan könyvek voltak, amik nem tetszettek neked. Ez nem ugyanaz. Csak azok a könyvek pocsékok, amiket annyira rosszul írtak meg, hogy senki nem akarja kiadni őket. Az a könyv, amit kiadtak, az valakinek „jó könyv” lesz.

Lassú kibontakozás ellenére könnyen és gyorsan lehet olvasni a könyvet. A fejezetek nem túl hosszúak, néha csak 1-2 oldal, így gyorsan lehet vele haladni.

A vége pedig egy kicsit túlságosan mesebelire sikeredett számomra, de azért kellően sejtelmes, hogy elgondolkozzak a „mi lesz majd” kérdésen. Nagyon szívesen szemtanúja lennék egy film vagy sorozat formájában is ennek a történetnek.

Összességében nekem a kezdeti lassúság ellenére nagyon tetszett, főleg a könyv második része, ahol már sokkal cselekményesebb a történet és kevésbé sejtelmes. A feszültségkeltés sikeres volt, a megbotránkoztatás szintén, főleg, ha a témában evesebbet olvasó ember találkozik vele. Egy borús délutánon kifejezetten borzongató olvasmány és egy forró tea mellé ideális társaság.

Ha a te érdeklődésed is felkeltette a könyv, vagy szeretnél egy jó kis thrillert olvasni, akkor az ALÁBBI linken meg is tudod rendelni. 

 

Borító Extra:

Összegyűjtöttem nektek a különböző országok megjelenéseit. Nektek melyik tetszik a legjobban? Nekem a magyar borító mellett még nagyon tetszik az 1 borító az első sorban. Sötét és sejtelmes, pont mint a könyv. Az első sor harmadik és második sor első világosabb borítók szerintem egyáltalán nem illenek a könyvhöz.