Számomra Sarah J. Maas az az író, akinek mindig el fogom olvasni a könyveit, mert az Üvegtrón sorozatával évekkel ezelőtt levett a lábamról és azóta bizalmat szavazok minden regényének, pedig sokszor nem kellene. Ha régebb óta követitek a blogom, akkor tudhatjátok, hogy az újabb könyveit (pl. Ezüst lángok udvara vagy Crescent City- A föld és vér háza) nem igazán sikerült megkedvelnem. De ennek ellenére adtam egy esélyt a folytatásnak, mert az egész multiverzum dolog nagyon érdekfeszítő és kíváncsi vagyok, hogy végül mit fog kisütni az írónő ebből hatalmas katyvaszból. Ugyanis én már elvesztettem a fonalat az egyes könyvekben található utalások között és a reddit bugyrait bújom újabb és újabb információkért. De ezt majd kifejtem egy későbbi posztban, most jöjjön az Ég és lélegzet házának spoilermentes értékelője.

Jay Kristoff és Amie Kaufman neve nem volt számomra ismeretlen. Bár korábban csak Amie-től olvastam (Lehullott csillagok), Jay Kristoff munkásságát egy ideje nyomon követem a külföldi bookstán. Nagyon örülök neki, hogy a Könyvmolyképzőnél az Auróra-ciklus mellett radar alatt van a Vámpírbirodalom is. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni az írótól, mert Aurora felemelkedésével engem egy életre megvettek maguknak mindketten. Na de vágjunk is bele az értékelésbe, mert oldalakat tudnék szentelni annak, hogy mit miért akarok elolvasni a Könyvmolyképzőtől.

Srácok, készüljetek fel, hogy az értékelés egy elvadult csapongás lesz arról, hogy én mennyire szeretem ezt a sorozatot, az írónőt és Casteelt. Mert ez az igazság. Amióta olvastam az első rész, konkrétan függője lettem a történetnek és nagyon örülnék neki, ha a kiadó egy kicsit belehúzna a folytatások kiadásába, mert így a könyv után nem tudok másra gondolni, csak a folytatásra (no offense).

Finlay Donovan már az első könyvben belopta magát a szívembe a hóbortos bérgyilkosságával, a folyton ragacsos gyerkőceivel és a szerethető bébiszitter- akarom mondani könyvelőjével, Veróval, aki mindig Finlay társa volt a bajban. Azért a szexi rendőrt és még szexibb ügyvédet sem felejtem el megemlíteni, akik segítségével az írónő egy kis szerelmi háromszöget és romantikát csempészett az egyébként humoros könyvbe. Én az első könyvet szívből imádtam és nem érdekelt, hogy az egész egy kicsit irreális, és pont mindig minden nyom előttük volt. Kicsit a véletlenekre épített, de szerintem a regény nem szándékozott egy halál komoly krimi lenni és nem is szabad úgy felfogni. Ezek után azt hittem, hogy még minimum egy évet kell várnom a következő részig, de nem. Az Agave kiadó még ugyanabban (!!!!) az évben elhozta a második rész, mint az elsőt az én legnagyobb örömömre.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez az értékelés nagyon elfogult lesz, mert egyszerűen imádtam az egész könyvet az elejétől a végéig. Szóval aki arra vár, hogy esetlegesen itt-ott boncolgatom a könyv hibáit, az még most nyomjon a kis piros x-re, mert nem hiszem, hogy lesz ilyen része az értékelőnek (, de sosem lehet tudni 😉). A Jennifer L. Armentrout könyvek terén elég hiányos az olvasottságom, (moly szerint művei 46%-át olvastam a könyveinek) és viszonylag régen olvastam tőle utoljára. Viszont amint megjelent a From blood and ash magyarul, egyből lecsaptam rá és egy huncut kis nap alatt (plusz egy kicsi, mert aludnom is kellett) el is olvastam mind a 688 oldalt. Ez a gyorsaság még engem is meglepett, mert nem tudom mikor olvastam utoljára ennyire sebesen, de úgy faltam a lapokat, mintha az életem múlott volna rajta.