Tiffany Schmidt - Randi ​Darcyval

• Kiadó: Menő könyvek
• Eredeti megjelenés: 2018
• Magyar megjelenés: 2020
• Oldalszám: 392

Fülszöveg:

„A ​KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.

Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.

Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.

Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított. 

Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.

És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”

 

Amikor a kezembe vettem a könyvet, két dolog jutott az eszembe. Először is meglepődtem, hogy milyen hosszú. Nem tudtam elképzelni, hogy mi fog történni benne majd 400 oldalon keresztül. Soknak éreztem egy romantikus tini drámához. Másrészről, úgy gondoltam, hogy lehet én már „kinőttem” az ilyen stílusú könyveket és nem voltam benne biztos, hogy nem fogom unni a gimnáziumos kamasz lány témát, hiába vagyok lélekben még mindig gimnazista. Szerencsére félelmeim alaptalannak bizonyultak, ugyanis végig remekül szórakoztam és szívesen olvastam volna még pár száz oldalt (minimum).

Merrilee egy könyvmoly, aki imádja a romantikát, a fantasyt és a könyves álom pasikat (eddig még rólam is szólhatna). Leányiskolás évei után egy koedukált iskolában folytatja pályafutását, immáron hímnemű egyedek között. A gimnáziumban tele van helyes fiúkkal, akik mintha mind csak egy könyv szereplői lennének. Ezt teljesen meg tudtam érteni. Hosszú évek után egy leányiskolából átkerülni egy koedukáltba nagyon változatos érzéseket válthat ki. Álma, hogy neki is legyen egy vággyal teli, szenvedélyes kapcsolata, mint a könyves hőseinek. Már az első napon megpillant egy álmodozó, töprengő személyt, aki kinézetével azonnal leveszi a lábáról, majd összefut az iskola beképzelt, fennhéjázó alfahímével is, akinek saját rajongói klubja van az elsősök körében, és aki az első perctől fogva kritizálja és lenézi őt.

 

– Nagyon érdekes óráim vannak. – Ami egyértelműen túlzás volt, de hát mit válaszolhattam volna? Köszönöm, hogy azt gondolja rólam, hogy idióta vagyok, örömömre szolgál, hogy bebizonyíthattam az ellenkezőjét?

Nagyon tetszett az iskolának a felépítése abból a szempontból, hogy mozaik csempék voltak az iránymutatók, és nem a falra festették, hogy mi merre van. Szerintem ez egy roppant ötletes dolog, megnyerő volt számomra. Merrilee angol tanára engem teljesen megbabonázott. Nagyon tetszett a tanítási stílusa. Nem vagyok azzal tisztában, hogy Amerikában hogyan megy a tanítás, de számomra furcsa és szokatlan volt, hogy több órán keresztül foglalkoznak a Rómeó és Júlia című történettel, miközben nálunk minden órán más téma, vers, történet volt terítéken. Esetleg óránként két témakör is előkerült.

Véleményem szerint a történet teljes egészében jól volt összerakva, és élveztem, ahogy a szerző olyan dolgokat használt, amelyeket általában utálok, de valahogy itt nem volt velük probléma, sőt  megszerettem őket. A könyv második része sokkal lassabban haladt, és sokkal több volt a fejlődés, és a düh, aminek határozottan örültem. A cselekmény bizonyos mértékig lassú volt, de ez nem jelentett problémát számomra, mert mindig átrepültem rajta, és azokon a helyeken, ahol felpezsdült, egyáltalán nem volt harsány és jól együtt működött a történettel.

 

Merrilee Campbell olyan vidám és mókás karakter volt. Gyakran idegesítő volt, de én mégis nagyon szerettem olvasni a történetét. Annyira kapcsolódtam a karakteréhez. Először is, ő szereti a könyveket, amelyeket -ha valaki nem vett volna észre-, én is. De ez ennél is több - tüzes és véleményes, okos és reménytelen romantikus volt. Merrileenek nagyon tetszett a jellemfejlődése, szeszélyeit félretéve a könyves álom fiúk világából kilépve észrevette, hogy nem mindenki olyan, mint a könyvekben, még ha elsőre úgy is tűnik.  Azok a részek amikor kiállt önmagáért, nagyon szuper részek voltak, és nagyon jó volt látni, hogy egy nő átveszi az irányítást és megmenti magát, és nem egy srác menti meg. (Amivel amúgy nincs baj, csak kell a változatosság)

 

– Hagyd már abba Gatsy. – Aztán még azt mondtam, hogy “ülj” és “kuss”, de ő valószínűleg azt hallotta helyette, hogy “mókus”, vagy hogy “rohanj, és kapsz egy kis nyers húst”, mert előrevetődött és engem is magával rántott.

 

A főbb mellékszereplők is kidolgozottak voltak. Sokat tudhatunk meg Elizáról, aki Merrilee legjobb barátnője, 110%-kal két lábbal jár a földön, és ha tovább marad fent este, le kell papírozza az okát a szüleinek. Sajnos Tobyról, aki Merrilee másik legjobb barátja, sokkal kevesebb dolog derült ki, mint szerettem volna. (De ne aggódjatok, mert a sorozatnak van folytatása ahol többet tudhatunk meg róla. Remélem magyarul is kiadásra kerül). Nagyon tetszett az Ő fiú-lány barátságuk, hogy saját vicces szokásaik voltak és, hogy mindenben számíthattak a másikra. A többi mellékszereplő meg tetszett is és nem is. Az elején egy kicsit elveszítettem a fonalat, és nem tudtam, hogy ki kicsoda is, mert hirtelen rengeteg szereplő bukkant fel az elején, de lehet ezt inkább annak kéne betudnom, hogy este kezdtem el az olvasást, és mér kicsit fáradt voltam. Később már teljesen tiszta volt, hogy ki kicsoda.

 

Ami nem tetszett a könyvben (mert sajnos olyan is volt) az a sok „bah” volt. Nekem eléggé idegesítően hatott és falra tudtam volna mászni tőle. Szerencsére ezt a szokást nem marad jelen az egész könyvben, csak az elején, és egy kicsit a végén volt jelen. A másik dolog, hogy találtam egy logikai buktatót a könyvben, és onnantól nem tudtam másra gondolni. Merrilee az egyik oldalon megjegyzi, hogy egyszer meg akarták nézni Tobyval a Büszkeség és Balítélet című filmet, de amikor kiderült, hogy 6 órás Toby megvétózta. Később Merrilee megjegyzi, hogy még nem olvasta a Büszkeség és Balítéletet és nem is látta a filmet, mert ha könyvadaptációról van szó, akkor előbb mindig elolvassa a könyvet. De akkor miért akarta megnézni Tobyval?Ez így nem volt nekem teljesen kerek, de az olvasási élményből nem vett el. 

 

Köszönöm a Prológus csapatnak és a Menő könyveknek, hogy elolvashattam.