Meg Waite Clayton - Az utolsó vonat Londonba

 

Ez egy roppant érzékeny témájú szépirodalmi mű volt. Nagyon lassan tudtam vele haladni, mert egyszerűen nem bírtam olvasni egyes jeleneteket. Felháborított, mérges és dühös voltam olvasás közben. Talán épp ez volt az írónak is a célja: hogy az olvasó dühös legyen. Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt a sok szörnyűséget, ami történt benne és a sok egymásra mutogatást és félre-nézést aminek tanúja lehettem.

A könyv több szemszögből mutatja be, hogy mi is történt abban az időben, amikor Hitler hatalomra került. Bár több szemszöget követünk, a három fő szemszög, Truus, Stephan és Zophie. Truus egy holland nő, aki idejét feláldozva és életét kockáztatva menekít ki zsidó gyermekeket Németországból az üldözés elől. Stephan egy gazdag bécsi zsidó család fia. Írónak készül és eleinte gondtalan életet él majd fenekestül felfordul az élete és bujkálásra kénszerül. Zophie egy fiatal lány, akinek egyetlen barátja van, Stephan. Rendkívül intelligens, sőt egy igazi zseni, de az édesanyja egy újságíró, aki egy náciellenes napilapot szerkeszt. Néhol beleláthatunk mások gondolataiba is, például Walterébe, aki Stephan 5 éves kisöccse, de ami igazán különleges és számomra nem várt fordulat volt, hogy néha még Hitler gondolatait is olvashatjuk.

Zömök pelyhek tették elmosódottá a látképet a vonat ablakából: a hó kavargásában szellemszerűen sejlett fel egy hólepte várkastély a hólepte domb tetején.

Bevallom történelemtudásom kissé megkopott az évek alatt, így itt-ott használtam egy kis google-t egyes szereplőknél, például amikor szó volt Joseph Goebbels-ről, aki a náci propaganda miniszter volt (mint megtudtam). Nyilván tanultunk Hitlerről és a holokausztról is a második világháború kapcsán, de olyan nehéz felfogni, hogy hogyan volt képes ilyen hatalomra szert tenni viszonylag rövid idő alatt. Hihetetlen az is, hogy mennyi ember állt mellé a célja elérésében.

Megmondom őszintén, hogy nem igazán szoktam ilyen témájú könyveket olvasni, ugyanis érzelmileg nehezen olvashatóak (számomra), de szeretnék több ilyen könyvet elolvasni ezentúl, ugyanis fontosnak tartom a történelem megismerését és megértését, hogy tanulhassak belőle. Ez a történet tele van hősökkel, és nem csak az ellenállókra gondolok, hanem azokra a szülőkre, akik elengedték a gyerekeiket egy jobb élet reményében tudva, hogy valószínűleg sosem találkoznak újra. És azok a családok is megérdemelnek egy gondolatot akik befogadtak menekülteket, vagy rejtegették őket.

Vajon az egyházak, a zsidó közösségek és más csoportok most előlépnek, hogy felelősséget vállaljanak ezekért a gyermekekért, akik a világ könyörületére lettek bízva?

A felépítést tekintve a történet 4 részre volt bontva, bár a 4. rész csupán két oldal volt. I. rész: Az 1936 decembere előtti idők, a II. Rész: az 1938 márciusa közötti idő, a III. Rész: Az 1939 januárja utáni idő - az időpontok csak a szakaszok kezdete, majd IV. Rész, majd… A fejezetek rövidek és ugráluk egyik szemszögből a másikra, ami zavaró lehet, azok számára akik ezt nem díjazzák annyira. Erről sok kritikát is olvastam, hogy ennek hatására kevésbé tudták megszeretni a karaktereket és beleéli magukat a szereplők helyzetébe. Nekem nem volt ezzel gondom, kifejezetten szeretem, mikor sok szemszöget láthatunk és a gyors váltások se zavartak. A közös bennük, hogy a végén összefutnak a szálak.

Éreztem a félelmet és a megkönnyebbülést, a szeretetet, a szomorúságot és a borzalmat. A történet és a szereplők megérintették a szívemet. Talán túlságosan is néha. A könyv számos témát dolgoz fel: Bátorság a veszélyekkel és kegyetlenséggel szemben. Szerelem a nincstelen időkben. A szeretet. A szülők mérhetetlen szeretete gyermekeik iránt. A testvérek szeretete egymás iránt.  Szerelem mások iránt, bármennyire is más.

5/5⭐

>>Itt tudod megrendelni<<