Julie Johnson - A szerelem vonzásában

 

Általában nem szoktam csalódni a könyvmolyképző kiadó gondozásában megjelent, rubint pöttyös könyvekben. Ennél a könyvnél viszont nem igazán értettem se a rubint pöttyöt, se a könyvet.

• Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
• Eredeti megjelenés: 2013
  
• Magyar megjelenés: 2020
  
• Oldalak száma: 424 oldal
  

Fülszöveg:

„A húszéves Brooklyn „Bee” Turner számára a gyász régi ismerős. Miután hatévesen szemtanúja volt édesanyja brutális meggyilkolásának, Brooklyn zárkózott, sebzett, és – mindenki szerint – egyenesen kiállhatatlan lett. És a lánynak tökéletesen meg is felel, ha elviselhetetlennek tartják, hiszen így senkit sem kell közel engednie magához.

Ezért aztán teljesen felkészületlenül éri, hogy miután– szó szerint – belebotlik Finn Chambersbe, az egyetem hírhedt szoknyapecérébe az egyik helyi együttes énekesébe, a fiú makacs elszántsággal igyekszik összebarátkozni vele, Brooklynban pedig veszélyes vonzalom támad iránta.

Tudja, hogy ami köztük van Finn-nel, az több lehet szexnél.

Talán több barátságnál.

És talán több még szerelemnél is.

Ám amikor felbukkan a múltjából egy fenyegető árny, és minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja őt, Brooklyn eléri a töréspontját. Tizenöt év után először kénytelen szembenézni a gyászával és az emlékeivel, miközben halálos macska-egér játékba bonyolódik egy láthatatlan ellenséggel.

Mert néha más démonokkal is szembe kell néznünk, nem csak azokkal, amik bennünk rejtőznek…”

 

Hogy teljesen őszinte legyek veletek, ennyit még nem szenvedtem egy könyvmolyképzős könyvvel sem. Az elején még úgy voltam vele: wow, lövések, autós üldözés, micsoda kezdés.  Még az első 20-30 oldal egész jó volt. És utána semmi. Unalmasnak éreztem. 

 

Egy fiatal, egyetemista lány traumatikus élményt szenved el gyerekkorában és teljesen elzárkózik a világtól. Egyetlen kisfiúnak nyílik csak meg. De őt később örökbe fogadják így elszakadnak egymástól. A lányka felnő, egyetemre megy, lesz egy legjobb barátnője, aki mindenben támogatja és segít neki, sminkelni és öltözni, ha partyba/koncertre mennek. Felbukkan egy srác, akiért az összes lány oda meg vissza van, de a főhősnőnknek közömbös marad.

 

A könyvek menedéket adtak a hosszú években, amikor a leginkább szükségem volt arra, hogy felejtsek. Olvasás közben nem Brooklyn voltam, hanem valaki más lehettem, egy másik időben, egy másik helyen.

Nem volt benne semmi, amiről milliószor ne olvastam volna korábban.  Aki szereti, amikor egy könyv egy adott sablonra van felhúzva, annak biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Tulajdonképpen a sablonosság se rossz, mert lehet úgy csinálni, hogy fergeteges lesz a végeredmény. Pl. Off campus sorozat. Hozzá hasonló könyveket is olvastam már, mégis zseniálisnak tartottam és egyik kedvenc sorozatom lett.  Itt nekem az volt a bajom a könyvvel, hogy nem találtam benne semmit, ami tetszik. Néha humoros volt, de nem túl sokszor. 

 

Túl sok volt a belső monológ. Annyira szájbarágósnak éreztem, hogy mekkora traumát élt állt, meg miket érez. Talán, ha a férfi szemszögéből is olvastunk volna, kevésbé lett volna ennyire egyhangú a könyv. 

 

… van egy pont, amikor muszáj végre elengedned azt az életet, ami nem lehetett a tiéd, és el kell kezdened élni azt, amelyik jutott neked…

 

Finn. Nem tudunk meg róla semmit. Nem sokat tudunk meg arról, hogy miért került az otthonba, és hogyan jutott el oda ahova. Sejteni lehet dolgokat, vagy következtetni, de pontosan nincsenek leírva, ami engem egy kicsit zavart. E mellett megint egy olyan karaktert kapunk, aki igazi Adonisz, rengeteg lánnyal volt már, de valójában egy bizonyos lányt szeretett és várt egész életében. Ismerős, nem? Nem tudom elképzelni, hogy nem fakultak egy 9 éves kisfiú érzelmei egy lány iránt 10-11 évvel később sem. Bár a gyerekkori szerelem témát nagyon szeretem, itt egy kicsit elképzelhetetlennek tartottam. 

 

A történet kiszámítható volt.  A nagy csavar nem volt túl meglepő. Ami egy kis színt vitt a történetbe az a zaklató személy volt. A végén egy kicsit visszahozta magát a történet. Volt benne egy kis izgalom, feszültség. A zaklató és Brooklyn közti párbeszéd egészen tetszett.  Mondhatni a könyv eleje és vége tetszett, de ami közben történt az annyira nem. Bevallom, a felénél fel akartam adni, de nem szeretek könyveket félbe hagyni.