Guillaume Musso - A szajnai ismeretlen
Ha valakire azt tudom mondani, hogy auto-buy author számomra, akkor az Musso. (Bár töretlenül jelölgetem az insta képeimen, még nem reagált semmire, de egyszer fog bízom benne. ) Szóval nálam ő AZ író, akinek mindig várom a könyveit és egyből lecsapok rájuk. Musso eddig nálam töretlen sikert aratott szinte az összes könyvével, de a Szajnai ismeretlen című regényét nem tudom hova tenni. Az író könyveiben szeretem az eredetiséget, a misztikumot, a csavaros észjárást és bár a szeretett elemek ebben a műben is megmutatkoztak, valahogy az összkép mégsem működött olyan letaglózóan, mint szokott. Viszont mégsem tudom megragadni, hogy pontosan mi nem tetszett a könyvben, mely elemekkel volt problémám.
– Csak holt szerzőket olvasok.
– Micsoda sznobság.
A történet szerint Roxane-t, áthelyezik a paranormális ügyek osztályára egy baklövése miatt. Ide azok kerülnek, akiket szép lassan szeretnének kivonni a nyilvánosságból, mint rendőrök, de épp mikor áthelyezik beesik egy új ügy: A Szajnából élve húztak ki egy nőt, aki már egy éve meghalt egy repülőgép szerencsétlenségben. Főhősünk úgy dönt végére jár az elsőre roppant furcsának tűnő ügynek. A történet nagyon izgalmasan indul a megszokott krimi elemekkel. Egyből felkeltette a figyelmem az egyszerre élő és halott nő, de ahogy haladtam előre a sztoriban úgy laposodott el minden. Nehezen koncentráltam a cselekményre, azt vettem észre, hogy folyton máshova kacsintgatok és sokszor untam a történetet. Pedig általában az író műveit le sem szoktam tudni tenni, amíg el nem olvastam az utolsó mondatot is. Az érdekes felütés után egyre inkább laposodott a történet, majd átment egy szektás furcsaságba a végére. Ennek ellenére a végét kifejezetten élveztem, mert olyan random és váratlan volt, hogy nem tudtam nem felfigyelni rá. Egy nagyon hangyányit függővéges a regény vége, de Musso még nem igazán írt sorozatot, így nem számítok folytatásra, bár rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyott hátra.
Akkoriban az élet hihetetlenül gazdagnak tűnt, telis-tele ígérettel és lehetőségekkel. Ma az élete egy kemény falú börtön, megoldandó problémák sorozata, egymást követő csapások, amelyeket úgy kellett kivédenie, hogy egyik miatt sem képes visszavágni.
Ami viszont nagyon tetszett a regényben, hogy a szerelem végre egyszer kimaradt a témából. Musso kedvelt témái között van a szerelem, az élet és döntéseink fontossága és a halál, de a szerelmet néha úgy érzem, hogy kicsit túltolja. Üdítő volt, hogy most nem volt annyira hangsúlyos elem és inkább a krimi szálra ment rá az író.
Tudta, hogy a világ végérvényesen megváltozott, ő pedig soha többé nem találja meg a helyét.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt, és szerintem érdemes adni neki egy esélyt, de semmiképpen sem ajánlanám első Musso könyvnek, mert sokkal izgalmasabb regényei is vannak és az első benyomás mindig nagyon fontos. Szóval a gondom a nyomozással volt. Ahogy haladtunk előre a történetben úgy laposodott el és tűntek el a regényből a kedvelt elemeim, mint például a misztikum és a csavaros észjárás. Így maradt egyedül a krimi, ami nekem nem kifejezetten a legkedveltebb zsánerem és talán ezért is éreztem száraznak a történetet Musso korábbi műveihez képest.
⭐⭐⭐
0 comments