David Mitchell - Felhőatlasz

 

Fülszöveg:

"MINDEN ​ÖSSZEFÜGG!

Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?"

David Mitchell Felhőatlasz című műve nem volt számomra ismeretlen. Még 10 évvel ezelőtt láttam a filmet, de őszintén nem sokat értettem belőle és mostanra el is felejtettem a történet java részét, így remek lehetőségnek tűnt, hogy elolvassam és megismerjem a teljes képet.

A regény sokkal több türelmet és odafigyelést igényelt, mint azt én kezdetben gondoltam és nem volt egyszerű olvasni, bármennyire is lehengerlő volt a történet. Gyakorlott olvasóként ( ha van ilyen) rengeteg nehezebb művet olvastam, de a könyv sok helyen kifogott rajtam. A kötet lényegében 6 db kisregényből áll, melyek felvonultatnak egy-egy kort új szereplőkkel.

Nagyon tetszett, ahogy a regény nyelve az idő múlásával változott és fejlődött, újabb és újabb stílusok jelentek meg, majd tűntek el.  Míg Adam Ewing története naplóformában került megvalósításra, addig Szonmi-451 története interjú szerű volt, Timothy Cavendish része filmszerű, a Roberttel történteket pedig barátjának írt levelekből tudhatjuk meg. A sokszínűség a fordításban is érezhető volt, továbbá az is elősegítette, hogy az egyes törtneteket mindig más fordította. Mire belelendültem és megszoktam az írásmódot váltottunk, így elég nehezen éltem bele magam az egyes történetekbe, főleg Zakri története okozott nehézséget, mert a tájszólást egyszerűen képtelen voltam megszokni és fele olyan gyorsan olvastam, mint amúgy, de egyébként nagyon érdekes volt az ő története is.

A könyv felépítése is említésre méltó, ugyanis lényegében az emberiség keretbe foglalta önmagát. A múltból indulunk a jövő felé, majd a felénél megfordul a történetfolyam és a jövőből megyünk a múlt felé (1,2,3,4,5,6,5,4,3,2,1).  Továbbá, míg az első történetben fontos szerepet kap a kizsákmányolás és feketéket ért rabszolgáság ténye, Szonmi-451 történetében más formában, ámbár ugyanúgy visszatérünk a kiinduláshoz, mintha semmit sem tanultunk volna a hibáinkból (valószínűleg nem is tanultunk).

!!! Innentől az értékelés spoilereket tartalmaz a könyv cselekményére vonatkozóan!!!

Pár sor röviden a történetekről:

Adam Ewing csendes-óceáni naplója: A történet a XIX. század közepén játszódik és napló formában olvashatjuk a cselekményt. Ewing egy korrupt legénységű hajón utazik és megismerkedik dr. Goose-al. A főszereplő és társai többször is kikötnek, hogy megismerkedjenek a helyiekkel és szemtanúja lesz, ahogy egy fekete férfit megkorbácsolnak. A második részben történik a fő bonyodalom, de nem lövöm le a poént.

Levelek a kastélyból: Ebben a részben Robert Frobisher történetét olvashatjuk, akinek van egy abban a korban (1931) elfogathatatlan „hajlama”. A szegény de tehetséges zenész Vyvyan Ayrs sikeres zeneszerző mellé szegődik, mint asszisztense. Frobisher viszonyba keveredik Vyvyan feleségével és beleszeret a lányába. A története második felévben otthagyja a kastélyt és megkomponálja a művét. Története számomra igen szomorú hangvételű volt.

Fél életek - Az első Luisa Ray-rejtély: A harmadik történet lényegében egy krimi. Egy oknyomozó újságíróról szól, aki nagy felfedezést tesz. A felfedezés hatással van egy korrupt olajvállaltra. Luisa Rey összebarátkozik Rufus Sixsmith-tel, aki Robert Frobisher egykori szeretője (neki szólnak a levelek). Sixsmith-et megölik, így Luisa nekiáll felgöngyölíteni a szálakat.

Timothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai: A negyedik történetben megismerhetjük Timothy-t és az őt ért nehézségeket. Pénzügyi problémákba keveredik, majd Cavendish bátyja, akivel nincsenek túl jóba, ráveszi Timothy-t, hogy írjon alá egy szerződést, amivel bekerül az idősek otthonába. Az otthonban nem bánnak jól vele és szökést tervez.

Szonmi-451 oriszon-tanúsága: Szonmi-451 lényegében egy öntudatra ébredt android. Rájön, hogy kizsákmányolják és egy forradalom-szerűség élére áll, mint szószólója. A történet interjú formában olvasható.  A kérdésekre adott válaszból összeáll a története a kivégzése előtt néhány órával.

A locsapocsa-gázlónál, meg ami utána jött: A posztapokaliptikus jövőben Zakri meséli el a történetet a gyermekeinek. Fiatal korában tanúja lesz apja meggyilkolásának, majd később faluja pusztulásának. Ebben a korban a civilizált társadalom már nem játszik, inkább törzsek vannak. Zakri-ék Szonmit imádják, mint istenük és aki segít a megtisztulás felé menetelni.

Összességében tetszett a könyv, de számomra ez egy nehezen emészthető történet volt. Lehet csak rosszkor olvastam vagy nem volt megfelelő a lelkiállapotom hozzá, sose derül ki. Nehezen találtam az összefüggéseket, nem volt meg a „minden-mindennel” összefügg érzés. Nagyon nehéz dolgom van az értékeléssel, mert nem volt rossz a könyv, sőt… De mégsem volt meg az a nagy áttörés. 3,5 csillagot adok neki, de nem azért mert nem tetszett, hanem mert többre számítottam.

⭐⭐⭐