Guillaume Musso - Ott ​leszel?

 

Fülszöveg:

„Elliott Cooper, a neves San Franciscó-i sebész harminc éve nem tudja elfelejteni élete szerelmét. A bájos Ilenát baleset érte, de Elliott azóta is önmagát vádolja a haláláért. Aztán egy napon, amikor a Vöröskereszt önkénteseként éppen Kambodzsában dolgozik, különös ajándékot kap egy hálás öregtől: egy fiolát, tele kicsi, sárga pirulákkal, és egy mágikus ígéretet: ha sorra beszedi őket, újra láthatja Ilenát.

Elliott élete új értelmet nyer: egy-egy napra visszatérhet a múltba és találkozhat szerelmével, sőt, egykori énjével, az akkor harmincéves, forrófejű és forróvérű fiatal orvossal. Vajon jóváteheti-e a hibát, amit annak idején elkövetett, megakadályozhatja-e Ilena halálát, újraírhatja-e kettejük közös történetét? „

Musso egy újabb csoda könyvét hozta el nekünk a Park könyvkiadó 2022 elején. Alig vártam, hogy megkaparintsam és belevessem magam egy újabb fantasztikus regénybe a zseniális francia író tollából. Ha hiszitek, ha nem, van bennem egy egészéges elfogultság Musso könyvei iránt, mert szerintem remek történeteket képes kreálni és az egyszerű, hétköznapi dolgokat más perspektívából megmutatni. Olyan mindennapi dolgokra apellál a regényeiben, mint az élet és halál kapcsolata vagy a szerelem, de ezek köré egy észveszejtő és elgondolkodtató könyvet kanyarint.  

A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember…

A legújabb magyarul megjelent könyve az Ott leszel? címet kapta. Főhősünk, Elliott Cooper egy pirula segítségével képes lesz visszautazni a múltba, hogy újra láthassa egykori szerelmét, akinek haláláért felelősnek érzi magát. Eleinte nem szeretne belekontárkodni a múltba, de fiatal énjével együtt úgy dönt megpróbálják megakadályozni a tragédiát és megmenteni a szeretett nőt.

A regény fő cselekménye két olyan dolog körül forog, ami senki számára sem közömbös: a szerelem és barátság. Mindkettő számottevően fontos egy ember életében és a történetben megláthatjuk milyen szörnyű végkimenetele lehet egy-egy veszekedésnek vagy vitának és mennyire befolyásolja egy ember életét ez a két dolog. Sokszor gondolkodik el az ember azon, hogy vajon mi mindenről maradt le az egyes döntései miatt, de ezek mennyi új ajtót nyitottak meg előtte. Ez a könyv egy óda a sorsnak. Vajon képesek vagyunk irányítani azt, vagy minden előre elrendeltetett?

Tudod, ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, az örökre ottmarad…

A történet izgalmas volt, csak úgy olvastatta magát a könyv és az egyes fejezetek. Néhol olyan klisés függővéggel maradt abba egy fejezet, hogy képtelen voltam egy percre is letenni a könyvet. Érdekes és kreatív volt, hogy milyen módszereket talált, hogy üzenjen saját magának a jövőbe. Elliott személye számomra kicsit unszimpatikus volt, amit igazból nem tudok megmagyarázni, hogy miért, mert nem tett semmi olyat, amivel ezt kiváltaná. Végtére is harcolnia kell a múlttal, a szerelmével, egy betegséggel, a múltbeli és jelenkori önmagával is. 

A múlt megváltoztatása és az időutazás viszonylag sablonos témának mondható, hiszen már ezer meg egy ilyen témájú könyv létezik, de Musso képes volt ezt is új megvilágításba helyezni a számbeli kötöttségekkel. Ezzel sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett egy-egy döntésre és a kimenetelére, mert a főszereplőnek nem áll módjában végtelen lehetőség és a múltban töltött idő is szűkős, így főhősünk minden mondatának lényegre törőnek és jól átgondoltnak kell lennie. 

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a regény időutazós része egy fizika órán nem feltétlenül állná meg a helyét, de ha valaki nem professzor a témában, akkor szerintem észre sem veszi a furcsaságokat és zökkenőmentesen élvezi majd az cselekményt. Nyilván felmerülhet az emberekben kérdés, hogy „ez valóban megtörténhet így”, de valljuk be, hogy olyan keveset tud egy átlagos halandó (mint én is) erről a témáról, hogy fölösleges mélyebb értekezésbe bocsátkoznom, és valószínűleg nem is tudnék.

Tetszett, hogy a regényben itt-ott passzívan meg volt említve, hogy milyen súlyos környezetvédelmi problémák jelentkeztek már a 70-es 80-as években, viszont ezek nem voltak zavaróan szájbarágósak, inkább igyekezett ezek fontosságára felhívni a figyelmet. A regény franciául 2006-ban jelent meg, azóta szerintem számottevően nem javult a helyzet, de egyre jobban érezzük a saját bőrünkön is a katasztrófát, ami felé kitartóan menetelünk.

A szabad akarat, a képesség, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat, illúzió csupán. Létünk előre elrendeltetett, s ez ellen felesleges küzdeni. Bizonyos események kivédhetetlenek és megmásíthatatlanok, mint például a halál órája.

Musso sajnos (számomra) képes elszúrni a könyvek végét és egyszerű megoldásokkal megoldani a fő problémát és lezárni a könyveket. Jó néhány regénye után most a körmöm rágtam, hogy ne tegye ezt velem újra, de szerencsére nem kellett csalódnom a végkifejletben sem. Szerencsére nem hagyott nyitott kérdéseket és valamilyen módon, de mindenki megbékélhetett a saját jelenével és múltjával is. 

Összességében szerintem az egyik kedvenc Musso regényem lett. Egyik története sem tetszett még ennyire, mint ez, de hozzá kell tennem, hogy 3 történetet még nem olvastam (Holnap, Az éjszaka és a lányka, Az angyal hív). Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, egy délután alatt ledaráltam az egészet. Végig úgy voltam vele, hogy „csak még egy fejezetet” … mire észbe kaptam, már az utolsó fejezeteknél jártam mellyel saját magamat is megdöbbentettem. Ha még nem olvastál Musso-tól ez egy remek kezdés lehet az író munkásságának megismerésére. 

⭐⭐⭐⭐⭐