Nicholas Sparks - Üzenet a palackban

 

• Kiadó: General Press
• Eredeti megjelenés: 1998
  
• Magyar megjelenés: 2015
  
• Oldalak száma: 320 oldal
  

Üzenet a palackban:

Theresa Osborne tehetséges, fiatal újságírónő. Nemrégiben vált el, egyedül neveli kamaszodó fiát, Kevint. Barátokkal nyaral egy tengerparti üdülőhelyen, amikor szokásos reggeli futása közben egy palackra lesz figyelmes, melyet a tenger vetett ki a partra. A meleg nyári estén a palack azonban nem hajótörésről számol be, és nem is az volt a feladata, hogy – mint szokásos – a tenger áramlatairól szolgáltasson adatokat. Egy üzenetet rejtett, amely örökre megváltoztathatta volna két ember életét, akik különben nem is találkoztak volna. Theresa elolvassa a palackba zárt üzenetet, s kíváncsi lesz, vajon ki írhatta a gyönyörű szerelmes levelet egy bizonyos Catherine-nek. Találkozásuk szerelem első látásra, amit azonban beárnyékol Garett múlja és Theresa jelene, alakuló karrierje, amit nem akar feladni a férfi kedvéért…

Ennek a könyvnek izgalmas a története, abból a szempontból, hogy miért is olvastam el. Instagramon van egy kis csoportunk, ahol havonta kisorsolunk valakit, aki választ egy könyvet, amit közösen elolvasunk, majd megbeszéljük a könyvvel kapcsolatos gondolatainkat, érzelmeinket és véleményünket. Olyan, mint egy kis könyvklub, csak online. Így került elém Nicholas Sparks – Üzenet a palackban című könyve. A kezdést elég sokáig halogattam, ugyanis valahogy nem volt kedvem elolvasni. Valójában még nem olvastam az írótól és nem is különösebben vonzott. Idáig. Viszont kellemes meglepetésként ért, hogy tetszett a könyv, bár voltak benne olyan aspektusok, amik nem tetszettek vagy nem tudtam velük azonosulni. 

A történet elején megismerhetjük Theresát, aki talál egy üzenetet egy palackban és annyira megtetszik neki a szerelmes levél és annyira megindítónak találja, hogy úgy dönt, megkeresi a levél íróját, hogy személyesen is találkozzanak. Tetszett, hogy Theresa a kezébe vette a dolgok irányítását és nem vált tovább a sült galambra és nem keresett kifogásokat, hogy miért rossz ötlet az egész. Amikor sikerült megtalálnia Garretett, egy véletlennek álcázza a találkozásuk, ami nekem nem volt szimpatikus lépés, de értem a miértjét. Ha valaki elém állna, hogy megtalálta a palackpostám és ezért megkeresett inkább menekülnék fejvesztve, mintsem romantikus gesztusnak hinném. Így viszont úgy érzem, hogy a kapcsolatuk egy hazugságra épült és nem olyan szilárd alapokra, mint a véletlen. (Nem tudom hiszek e a véletlenekben). 

 Az nem lehet, hogy egyszer csak belépsz az életembe, fenekestül felforgatod, és aztán elmész.

Sok mindenről szól ez a könyv és talán épp ezért volt számomra csodálatos élmény. Megjelent benne a gyász, egy szeretett ember után, mert nehéz elengedni valaki, akit nagyon szerettél. Garrett ebből a szempontból szinte lehetetlen eset, és olvasás közben úgy éreztem, hogy bármennyire is próbálja elengedni a menyasszonyát, nem fog sikerülni neki. Megjelenik az elengedés, mert mindig van előre és tovább, bármennyire is rossz a helyzet. (Szokás mondani, hogyha sz@rban vagy, annak örülj, hogy nem hullámzik.) Feltűnik benne a szülő szeretete a gyermeke iránt, még ha borzasztóan idegesítő is az a gyermek. Talán egy is reménnyel is fűszerezte az író a dolgokat. Úgy éreztem játszik az érzéseimmel. Ez egy romantikus történet, de ha kicsit mélyebbre tekintünk és elgondolkozunk olvasás közben sok egyéb apróságot is fel lehet fedezni benne, amik talán elkerülik az olvasó figyelmét, ha csak darálja a könyveket egymás után. 

Theresa és Garrett helyzete piszok nehéz. Garrettnek ott a régi szerelme, amiről azt gondolta, hogy sosem fogja feledni és sosem keres majd mást, hiába ígérte meg hogy továbblép. Theresának pedig ott van Bostoni élete. Annyira nem tudtam beleélni magam a problémába, ugyanis nálunk nincsenek akkora távolságok, mint Amerikában. Viszont ott kint szerintem sokkal több a lehetőség új életet kezdeni, ha megéri utazni. Persze mérlegelni kell, hogy megéri-e mindent feladni, amit eddig elért az életben, egy szerelemért, amely lehet nem is lesz tartó, hiszen a jövőbe senki sem láthat.  

 Előfordulhat ugyanis, hogy sohasem tudjuk meg, mit hoz a jövő, és ez bizony még annál is rosszabb lenne, mint ha kiderülne, hogy már a legelején tévedtünk. Mert ha tévedünk, azért még élhetünk tovább anélkül, hogy tűnődve vissza kellene néznünk, vajon mi lett volna…

Ami nagyon tetszett, hogy valósak voltak a problémák és nem kreáltak. Tényleg el tudok képzelni egy ilyen helyzetet a valóságban is, bár azt gondolnám kicsit nehezebb megtalálni valakit, mint azt a könyv bemutatta. A végkimenetellel viszont nem tudok kibékülni. Nem az én világom ez a fajta befejezés. Viszont, ha őszinte szeretnék lenni magammal, akkor be kell látnom, hogy ez volt a tökéletes befejezés a könyvhöz, még ha nekem nem is annyira tetszett. Valamennyire mindenki megkapta azt, amit szeretett volna, és ez így volt jól. 

Alapvetően tetszett a könyv, voltak benne számomra kicsit unalmas részek, valahogy eluntam részeket és nem kötött le annyira,  de összességében nagyon szép történet volt. 

5/3⭐