A fülszöveg elolvasása után nekiálltam a regénynek és egy cuki rom-comra várvam,ahol a nők majd összefognak és kiadják az útját a több lóra játszó pasinak. Gondoltam egy jó kis “velünk nem szórakozol” regény lesz, ahol a lányok majd barátnők lesznek és közben rendbe jön az életük a férfitól elszenvedett trauma után. Ó hogy én mekkorát tévedtem. Korábban még nem olvastam az írónőtől, pedig az Ágybérlő és az Otthon csere is érdekelt, de valahogy mindig elfeledkeztem róla, így amikor megláttam, hogy jön új könyve egyből lecsaptam rá. Tartsatok velem ebben a spoiler mentes értékelésben.

Én kifejezetten az a koktélos lány vagyok és a ginnek külön csücske van a szívemben, Jane Austen pedig az egyik kedvenc írom, így summa summárum, ha létezik tökéletes könyv, akkor számomra ez az. Bár a koktélokat inni inkább szeretem, mint készíteni, de még a nyáron vettem egy koktél készítő szettet (kis mérő, shaker,stb.), így kifejezetten örültem, hogy végre használhatom is.

Gimnáziumban nagyon nem érdekelt a történelem és ez meg is látszott a jegyeimen. Viszont manapság egyre több mitológiával kapcsolatos könyv kerül a közelembe és mivel az északi mitológia elkezdett érdekelni néhány könyv hatására, úgy gondoltam a görög mondavilág is megérdemel egy esélyt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a regény egy új perspektívából mutatja meg a trójai háborút: a nők szemszögéből. Ha belegondolunk a nők akkoriban nem töltöttek be fontos szerepet, hiszen sok fennmaradt költeményben sokszor a nőkre nem a nevük szerint, hanem xy feleségeként hivatkoznak. Főleg a feminista volta miatt is szerettem volna adni egy esélyt és nagyon szeretni a könyvnek, de egy kicsit felsültem vele.