Colleen Hoover - Layla
Colleen Hoover számomra az az író, akinek minden könyvét szeretném egyszer elolvasni. Annyira már nem is állok távol a dologtól, mert már csak a Hopeless sorozat hiányzik, de ahogy az újabb könyvei kerülnek a kezembe egyre inkább úgy érzem, hogy CoHo kezdi elveszíteni a varázsát. Mintha csak tömeggyártásba fogott volna. Ez engem eléggé elszomorít, de ettől függetlenül kitatok még mellette és így kaparintottam meg a Layla című könyvet. Nagyon izgatott voltam, mert a Verity cselekmény és hangulata egyaránt megfogott, így valami ehhez hasonlóra vágytam. Megválaszolatlan kérdésekre, feszültségre, reménytelenségre és egy cseppnyi romantikára. Ennek ellenére kaptam egy érdekesnek induló történetet és egy hegynyi romantikát. De vágjunk is bele az értékelésbe.
A szerelembe esés olyan könnyű, mintha lágy szellő fújna át a csontjaimon.
A szerelem vége rohadt nehéz, mintha a tüdőm vasból lenne kifaragva.
A történet szerint Leeds és Layla egy véletlen folyamán találkoznak és instant egymásba is szeretnek, tehát a regény eleje egy nagyon szép romantikus rész. Arra nem térek ki külön, hogy mennyire nem szeretem az instant szerelmet a regényekben, mert már számtalanszor leírtam és nem fog változni, szóval ezen ugorjunk is át. Szóval a romantikus rész után történik egy baleset, aminek hatására Layla elkezd megváltozni, de nem a jó irányba. Leeds visszaviszi a szállodába, ahol először találkoztak és próbál nosztalgikus hangulatot teremteni, hogy újra egymásra találjanak. Viszont Layla viselkedése nem javul, így Leeds a szálloda egy másik lakójához fordul vigaszért: Willow-hoz. És innen kezdődik az igazi bonyodalom. Miért változott meg Layla, hogy került oda Willow és vajon Leeds képes lesz-e jól dönteni végül?
A fő problémám vele, hogy nagyon szerettem volna szeretni, vártam, hogy levegyen a lábamról és felálljon a karomon a szőr, de ehelyett csak egy gyenge paranormális - thriller érzését nyújtotta. Nem lepődtem meg kellően és az állam is a helyén maradt. Az elején még érdekelt a történet és valamennyire a vége is tetszett, de a közepe egy hatalmas mélyrepülés volt. A karaktereket nem tudtam megkedvelni. Leeds annyira önzőnek tűnt a gondolataival együtt, amiket Layla felé árasztott, holott a lány nem tehetett a balesetről. Majd amikor a történet átment egy enyhe paranormális romantikába az egyszerűen cringe volt és nem tudtam hova tenni, mégha a végén értelmet nyert is minden. De lényegében nekem ebből a regényből az jött le, hogy a Verity egy kivételes csoda volt és Coho-nak nem igazán kellene kísérleteznie a különböző zsánerek keverésével.
Borzasztó nagy szükségünk van erre az útra. Az elvonulásra. Arra, hogy kizárjuk egy kicsit a külvilágot. Vissza akarom kapni azt, amit az elején éreztünk. Csak mi ketten egy szobában, csodálatos, teljesen random beszélgetéseket folytatva a zihálós szex szüneteiben.
Viszont pozitívan éltem meg, hogy a narrátor maga Leeds, tehát végig az ő fejében vagyunk és általa ismerhetjük meg a cselekményt. Ez üdítő változatosság volt és tetszett is annak ellenére, hogy Leeds fejében lenni szörnyű volt, de így kaphattuk meg a legteljesebb képet minden oldalról. Továbbá pozitívum volt a férfi és Layla szerelme (még ha instant volt is), mert a regény eleje nagyon szép és költői volt. Tényleg átadta a szerelem érzését és imádtam olvasni a romantikus sorokat. Tetszett, hogy ugráltunk a múlt és jelen között mindig annyi infót kapva, ami miatt nem hagyjuk abba az olvasást, de egyszerre túl sokat sem árult el. És az sem utolsó dolog, hogy a többség rajongott a könyvért, ahogy nézegettem a moly.hu és goodreads értékeléseket. Általában én is a többséget támogatom, furcsa mond a kisebbségbe tartozni.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, voltak jó pillanatai a regénynek. A végétől nem estem hasra, de a szemöldököm megemeltem. Viszont a zsánerben jártasabbak szerintem ki fogják találni a plotot és számukra nem lesz olyan meglepő. Egyszer olvasós regény, de a szép borító gyűjtögetőknek kötelező, mivel a cover nagyon jól sikerült.
⭐⭐⭐
0 comments