Rose Tremain - Lily

Nem ez az első könyvem az írónőtől, a Kegyelem szigetei is nagyon tetszett tőle. Mivel sokszor fél vesém eladnám egy jó történelmi fikcióért nem is volt kérdés, hogy elolvasom a művet. Olvasás előtt nem igazán néztem utána, csak a fülszövegét olvastam el, mert egy történelmi regénybe szeretek úgy beleugrani, hogy minél kevesebb mindent tudok róla. És itt jön a csavar, mert a fülszöveg egy romantikus történetre utal, és bár található benne néhány romantikus elem, szerintem nem azon van a hangsúly. Sokkal inkább foglalkozik Lily gyermek éveivel, majd a későbbiekben a lélektanával és a gyötrő bűntudattal, amivel kénytelen együtt élni, mint magával a szerelemmel.

London, 1850. A történetben megismerhetjük Lilyt, akit sorsára hagynak egy temetőben újszülöttként. Egy rendőr meghallja a sírását és a segítségére siet. Mire odaér, a kerítésen kívül farkasok köröznek egy falat reményében. A rendőr Lilyt egy lelencházba viszi, ahonnan nevelőszülőkhöz kerül, viszont a törvény szerint minden gyerkőcöt 6 éves korában vissza kell vinni a lelencházba, így hősnőnk sajnos visszakerül. Ezt hatalmas traumaként éli meg, hiszen a szerető és gondoskodó közegből kikerül egy olyan helyre, ahol az egyén nem számít, és senkivel sem bánnak jól. Azt mondják nekik, hogy felejtsék el a nevelőszülőket, ők úgyis csak a pénz miatt vették magukhoz a csecsemőket. Nehéz munkára kényszerítik és istentiszteletre, feddhetetlenségre tanítják őket. Majd a 17 éves Lilyt is megismerhetjük, aki keményen dolgozik egy parókakészítőnél, remek referenciái vannak viszont gyötri a bűntudat egy gyilkosság miatt, ráadásul az a rendőr nyomoz az ügyben, aki 17 éve megmentette.

A cselekmény főleg két idősíkon halad, bár a jelen néhol kicsit zavaros. Egyrész végig kísérhetjük Lily életét a lelencházban, ami egyszerűen szörnyű volt. Én nem tudom, hogyan képes valaki ott felnőni és hogyan engedhették, hogy ilyen körülmények között éljenek a gyerekek, folyamatosan rabszolgához hasonlítva őket. A gyermekeket anyjuk bűne hordozójának tekintették, azt mondják hogy ezért ők is bűnösek, és ettől a bűntől csak kemény munkával szabadulhatnak. Számtalan ki nem mondott, gyomorforgató részletről is olvashatunk, amik még szörnyűbbé tesznek mindent. A másik szálon már 17 éves, keményen dolgozik. Korábban azt írtam “főleg két idősíkon halad”. A jelen nem teljesen lineáris, hiszen az elkövetett gyilkosságra és az odavezető útra csak a regény végén derül fény. Tehát van egy ugrás a jelenben is. A gyermek éveket és a jelent a fejezetek határolják, viszont a jelen két idősíkja nincs jegyezve, így azt kicsit nehezebb követni, de szerintem viszonylag könnyen és gyorsan fel lehet venni a ritmust. A jó hír pedig, hogy egyik idősík sem unalmas, mindenhol történik valami izgalmas, ami viszi tovább a cselekményt.

Összességében, ha szereted a jól megírt történelmi regényeket, egy remek cselekménnyel, amelyben könnyű elmerülni, akkor ez a te könyved lesz. Tremain bátor, erős és elszánt hősnőt adott nekünk Lily személyében. Szerintem egy nagyon összetett karakter, minden nehézség ellenére egy normális felnőtt vált belőle. Könnyű volt együttérezni vele és megismerni a történetét. Egy igazán megható történet volt, ami bár sok helyen groteszk volt, mégis inkább volt szép és prózai. Nem egy kifejezetten hosszú regény, ha elkap a cselekmény, akkor nagyon gyorsan lehet falni a fejezeteket. Szinte minden fejezet vége egy kisebb cliffhanger, ezzel is segítve a továbbhaladást.

⭐⭐⭐⭐⭐