Ali Hazelwood - Eszméletlen szerelem
Annyira nagyon vártam ezt a könyvet. A másik Hazelwood regényt 1 nap alatt ledaráltam, mondanom sem kell, hogy ez itt sem volt másképp. Késő estig fent maradtam, hogy befejezzem, de mindenképp megérte. Viszont kicsit nehéz dolgom van, ha írni kell róla mert számomra megterhelő olyan regényről írni, ami nagyon tetszett, de semmi fantasy elem nincs benne, vagy olyan elem, amire külön ki lehet térni, pl. világépítés, fajok stb. Na de ezt ugorjuk is át, mert senki nem kíváncsi az egyéni problémáimra.
A valódi főgonosz a szerelem: egy instabil izotóp, ami állandóan spontán radioaktív bomláson esik át.És ezért soha nem bűnhődik meg.
Röviden a sztori: Egy megtört szívű, Marie Curie fan tudóst felkérnek egy hatalmas projekt vezetésére a NASA-tól. Az egyetlen bökkenő, hogy egy olyan férfival kell együtt vezetnie a projektet, aki az egyetem óta utálja. De azért nyilván elvállalja, mert ez egy olyan lehetőség, ami csak egyszer adódik az életben és a karrierjén is hatalmasat lendíthet előre. Várható, hogy ezen kívül is lesznek még kalamajkák és bonyodalmak, de nem spoilereznék le előre semmit.
Ő minden, amire valaha vágytam, és egyszerre akarom őt beinjekciózni az agyamba, és soha nem látni többé.
A szerelem képletéhez hasonlóan ez a regény is hihetetlenül vicces, de egyben romantikus is. Meg kell említenem, hogy bár mindkét könyv tudósokról szól, nem éreztem úgy, hogy kétszer olvasom el ugyanazt a könyvet. Mindkét szereplőgárda egyedi a maga módján. Bee olyan képtelen helyzetekbe képes keveredni, hogy az valami hihetetlen. Remek szituációkat szült, amiken jókat lehetett nevetni. Macskakedvelők előnyben, mert egy édes cica is színesíti a szereplők táborát. Nagyon tetszett, hogy Bee titokban twitter híresség is a “Mit tenne Marie Curie” oldalával és tetszett, ahogy tanácsokat adtak egymásnak egy másik anonim férfi tudóssal. Továbbá a mellékszereplők is elismerést érdemelnek. Külön tetszett a barbie, csillámos rózsaszín kedvelő asszisztens és a feketében járó, hullaimádó wicca boszorkány lány románca. Kicsit túlzó volt a két ellentét, de nem lehetett nem imádni őket.
Biztosan kiakasztottam valamelyik istent. Zeuszt? Erószt? Tuti, hogy Poszeidónt. Elpazarolt ifjúságom idején nem kellett volna belepisilnem a Balti-tengerbe.
Maga a cselekmény gyorsan beindul, a romantika kicsit enemies to lovers, de a konfliktusokat viszonylag hamar sikerül megbeszélni, tehát nem egy hatalmas félreértésből áll az egész regény. A tudományos dolgokról kevesebb szó esett, de azért voltak mondatok, amiket meg sem próbáltam megérteni, de ezzel együtt kell élni. Nem érthet mindenki a neuró…valamicsodához. Bár a regény igyekszik rejtélyes lenni a gonosztevő kilétével kapcsolatban, az annyira egyértelmű, hogy szerintem senkinek sem fog meglepetést okozni. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a regényben, az az, hogy kicsit túlteng benne a feminizmus. És itt most nem a tudós nőket ért hátrányokról beszélek, hanem arról, hogy Bee egyszer pl. megjegyezte, hogy “nyilván csak férfi előadók vannak a spotify listádon” (vagy valahogy hasonlóan). A feminizmus fontos, de nem kell mindenhova feleslegesen bepaszírozni.
Általánosan elfogadott igazság, hogy egy női közösségnek, akik próbálnak a maguk dolgával törődni, biztosan szüksége van egy random férfi véleményére.
Összességében nagyon élveztem, kiüti a cuki faktort. Az írónő stílusát továbbra is csak imádni lehet, kicsit erotikusabbra sikeredett, mint elődje, de semmiképpen sem túlzó. A romantika szerelmeseinek nagyon ajánlom, plusz azoknak akik szeretnének elmerülni egy jó könyvben néhány órára. Alig várom a következő könyvét az írónőnek, remélem (biztos) azt is elhozza nekünk a csodás Maxim kiadó. Olvassátok, szeressétek.
⭐⭐⭐⭐⭐
0 comments