Lily Anderson - Halhatatlan ​csajok klubja

Ez a könyv valami fenomenális volt. Nem is olyan régen láttam a Netflixen a Boo, Bitch (magyarul: a frászt hozod rám) című sorozatot és haláli (haha) volt, ajánlom mindenkinek. Amikor elolvastam a Halhatatlan csajok klubja fülszövegét ugyanazt a szarkasztikus és szellemes atmoszférát árasztotta, mint a sorozat, így nem is volt kérdés, hogy adok egy esélyt neki és elolvasom a regényt. Ezt a döntést azóta sem bántam meg, ugyanis kb, egy délután alatt ledaráltam az egész könyvet, annyira lebilincselő volt. Nem azt mondom, hogy tökéletes, mert voltak benne hibák és a plot is könnyen kitalálható, de szerintem az írónőnek nem is a kitalálhatatlan cselekmény volt a célja, sokkal inkább a szórakoztatás.

A történetünkben megismerkedhetünk Milával, aki a wicca boszorkányságot űzi. Éppen a legjobb barátnője temetésén járunk, aki a rendőrség szerint öngyilkosságot követett el. Mila nem hisz ebben ezért nekiáll valamiféle varázslatot keresni, amivel visszahozhatja a barátnőjét és megoldhatják a rejtélyt. Viszont a varázslat valamilyen okból kifolyólag félresikerül és Riley mellett még két másik lányt is visszahoz az élők sorába (Junet és Daytont), akik egy héttel korábban lettek öngyilkosok. A probléma csak az, hogy egyikőjük sem emlékszik a halála előtti hetekre, így a négy lány nekiáll nyomozni, hogy kiderüljön az igazság a haláluk körül.

A regény legnagyobb erőssége a humor. Hihetetlenül vicces és egyben furcsa is volt ez a sötét, kissé szarkasztikus vígjáték. A lányok zombiként való visszatérése fenomenális jeleneteket szült és egyben érdekes aspektusa volt a könyvnek. A másik kedvencem a motoros wicca-boszorkány nagyi klub volt, ami annyira random volt, hogy újra el kellett olvasnom a fejezetet, hogy biztosan jól értem-e, amit olvasok. Viszont a fanyar humor mellett helyet kapnak olyan finomságok is, mint a kirekesztettség érzése, az elengedés, továbblépés és önmagunk elfogadása. Meg kell említeni, hogy a gyász feldolgozása nagyon nehéz dolog, de a regényben olyan szívfacsaróan és valódian volt megjelenítve, minden elismerésem az írónak és a fordítónak is. Remekül sikerült. Ezek mellett a sztereotip gimis dráma is szerves része volt a cselekménynek, hisz a két mean girl-ről kiderül, hogy sokkal többek annál, mint két csinos arc és van személyiségük is, a suli legmenőbb sráca kiszemeli magának a legnépszerűtlenebb lányt, azaz Milát és efféle formaságok.

Ahogy már korábban említettem a krimi szál nem egetrengető nagy rejtély, egy kis odafigyeléssel viszonylag hamar kiderül a rejtély, de ennek ellenére is azt mondom, hogy egy jó regény volt és sokakat talán meglep majd a vége. Van benne egy hangyányi romantika is, de összességében nem ezen van a fókusz, sokkal inkább a barátságra koncentrál, mint a szerelemre. Voltak benne részek amik nem tetszettek, vagy másra vágytam volna, de ezek apró dolgok voltak és nem vett el az élvezeti értékéből.