Emily Brontë - Üvöltő ​szelek

 

A legtöbb ember számára nem ismeretlen Emily Brontë Üvöltő szelek című műve, ugyanis valamilyen formában már szinte mindenki találkozott vele. Nekem például kötelező olvasmány volt a gimi egyik évében, de ezt iskolája válogatja. Rengeteg feldolgozás készült belőle az évek során, 10 darab minimum és ne feledkezzünk meg a különböző átdolgozott vagy modernkorba helyezett verziókról sem.

Kiadásokat tekintve kicsiny hazánkban is számtalan fordításban és különböző köntösben megjelent. Nagy örömömre az örök kedvencek sorozat részeként 2022-ben a Menő könyvek elhozta nekünk az eddigi legszebb kiadást. A borító gyönyörű, a szürke hangulat remekül átadja a könyv hangulatát. A fordítás is emészthetőbbre sikerült, mint a társai. A modernebb szóhasználat nem vett el a regényből, viszont könnyedebbé tette az olvasást. (Igen, olvastam már más fordításban is mielőtt bárkiben is felmerülne az ellenkezője).

Rengeteg klasszikust olvastam korábban, de a legtöbb mű, ami a kezembe került általában az arisztokrácia életéről, mindennapjairól és szerelmi cselekvéseiről szól. Számomra ebből fakad a regény egyik szépsége, ugyanis az Üvöltő szelek nem az akkori kor társadalmi normáit mutatja be, hanem éppen szembe megy mindennel, amiről korábban olvastam. A finomságokat és szabályokat a kukába hajítja és minden társaságtól messze élő, illendőségeket mellőző karaktereket tár elénk 2 generáción át.

A regény hangulata nyomasztó és nyugtalanító, kicsit kísértetjárta, hiszen van benne egyfajta különös misztikum, amiről nem tudunk meg sokat, de kellően megmozgatja az olvasó fantáziáját. A helyszín és tájleírásokat nagyon szerettem, szinte láttam magam, ahogy én is baktatok a szereplőkkel a szeles és dombos vidéken.

A karakterekből csak úgy árad a magányosság, némelyikből a gonoszság is. Heathcliff maga lesz a megtestesült gonosz, de ő sem születetett eredendően álnoknak, de Emily megmutatta mit tesz az emberrel, ha folyamatosan semmibe veszik és elhitetik az emberrel, hogy nem ér semmit. A megszállotsága Catherine Earnshaw iránt is ebből fakad, ugyanis lényegében ő volt az egyetlen személy a ki kedvességet, sőt szeretetet mutatott irányába. A szereplők számomra visszataszítóak voltak és senkivel sem tudtam szimpatizálni a fiatalabb második generációs Cathy-n kívül, de iránt is inkább szánalmat éreztem. Ennek ellenére volt valami szánalomra méltó mindegyik karakterben.

A könyvet én imádtam, viszont úgy gondolom, hogy valaki vagy szereti vagy nagyon utálja a regényt, nincs köztes út, de biztos vagyok benne, hogy a regény mindenkiből képes kiváltani érzelmeket. Nem egy boldog, szerelmes regény, ugyanis Heathcliff és Cathy közösen tesznek tönkre maguk körül szinte mindenkit. Valamilyen szinten nyilván jelen van a romantika, de a hangsúly sokkal inkább a tetteken és azok miértjén van. Ezt bizonyítja, hogy a mesélő, sokszor előrevetíti a szereplők sorsát, hogy ne a kimenetelre összpontosítsunk, hanem a tettekre és érzelmekre.

Szerkezetét tekintve összetett, már-már bonyolult, ennek ellenére érhető, nem kavarodik bele az ember. Szerintem szépen keretbe foglalja a történetet Mr. Lockwood két látogatása. Az elsőben elmeséi neki Nelly a múltat, második látogatása alkalmával már a jelenben vagyunk.  Lehetne még hosszasan elemezni a művet, hiszen népszerűsége nem véletlen, nívós olvasmány mely kivívta az irodalmárok elismerését is.

Összességében én továbbra is szeretem ezt a regényt minden szörnyűségével együtt. Örülök neki, hogy újra olvastam és Amennyiben számodra is kötelező olvasmány, vagy szívesen ismerkednél nehezebb művekkel mindenképpen a Menő könyvek kiadását ajánlom. Ki ne akarna egy ilyen szépséget látni a polcán? 

⭐⭐⭐⭐⭐