Lucy Strange - A nővérek átka
„Küzdelmes az élet Willa, Grace, Freya és három húguk számára. A hat, anya nélkül maradt lány egy tanyán él és dolgozik rettegett apjuk és egy átok árnyékában. Mikor megérkezik a vidékre a titokzatos Telihold vásár, a legidősebb lány, Grace végre egy kis vidámságot csempészhet az életébe, ám másnap, mikor a mutatványosok tovább vándorolnak, neki is nyoma vész. Willa utánaered, az Elveszett mocsáron át követve nyomait, ahol sűrű árnyak gyülekeznek. Ha sikerül közöttük átvergődnie, és egyesíteni családját, talán az apja által rejtegetett titkokra is fény derül, és szembenézhet legmélyebb félelmeivel… „
Lucy Strange neve számomra eddig ismeretlen volt, de a
gyönyörű borító egyből meghozta a kedvem a történethez, bár egy kicsit tartottam
tőle, hogy már túl idős vagyok egy middle grade könyvhöz. Félelmeim szerencsére
alaptalanok voltak, nagyon hamar és hihetetlenül könnyen belerázódtam a
történetbe.
A regényben az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején
járhatunk a dél-angliai mocsárvidéken, ahol a kis falvakat átszövi a félelem és
a rengeteg babona, melyektől az ott élő emberek képtelenek elszakadni. Ezen a
területen él a 6 nővér a babonás apjukkal és szeretettel teli nagyanyjukkal. Az
apjuk csalódottá és keserűvé vált az évek során, mert sose született fiú
gyermeke, aki a tanyát örökölheti és a nevének hordozójává válik. Ráadásul 6
lánya van és úgy gondolja, ha nem tesz úgy, mint a babonában írva van, akkor idő
előtt elhalálozik.
A történet soha nem volt unalmas, töretlenül haladt
előre és képes volt 100%-ban lekötni a figyelmem. A regény atmoszférája
egyszerre volt sötét és borongós, de mégsem volt félelemkeltő, inkább reményteli.
Ezt a kényes egyensúlyt az írónő képes volt a történet végig fent tartani, ami
nem lehetett egyszerű. Továbbá remekül ötvözte a folklórt és a mítoszokat. Míg
a fő cselekményszál a rejtélyre fókuszál, számomra sokkal érdekesebb volt az
utazás a mocsáron át. Szinte láttam magam előtt az egész tájat mert annyira jól
volt megírva az egész. Olyan érzés volt, mintha a mocsár élt volna Willa körül.
[…] egyes dolgok csak azért olyan mágikusak, mert mások félnek tőlük.
A karakterek változatosak és egyediek voltak. A 6
nővér mindegyike igazi egyéniség volt, bár nagy szomorúságomra nem mindenkinek
jutott jelentős szerep. Willa igazán makacs volt és akaratos, gyakran szembe
ment apjával, de bármit megtett volna testvéreiért. Egyértelmű volt, hogy erős
női karakterekről olvashatunk és a feminista üzenetet sem rejtegette az írónő. Viszont
nem voltak túlzottan összetettek, ami érthető is, ha figyelembe vesszük a
célkorosztályt. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy a lányokat már fiatal korukban
elég megerősítést kapjanak arról, hogy ők is erősek és több dologra is képesek,
mint azt hinnék magukról és a regény és cselekménye erre tökéletesen megfelel.
Szeretem az emberi tulajdonságokkal megspékelt állati
karaktereket, ezért is voltam rettentően boldog, amikor felbukkant egy ló a
történetben. A Disney mesékben is megfigyelhető lány és az ő segítője kapcsolatát
tudnám példának hozni. Biztosan mindenki látott már legalább egy Disney mesét,
így talán könnyű elképzelni, hogy milyen is volt Willa kapcsolata az állattal.
Ami tüskét hagyott a körmöm alatt az a térkép hiánya a
könyv elején. Willa annyi felé bandukolt a könyv során, szívesen végig követtem
volna ezt egy térképen is az ujjammal, ahogy a fantasy könyveknél is szoktam. Egy
kérdés viszont felmerült bennem, bár ez lehet a fordítás apropója: Ki ad olyan
nevet egy településnek, hogy Bitóvég? :D
A térképek elgondolkodtatnak azon, hogy hol vagy, és hol nem vagy. Hatalommal ruháznak fel. Gondolatokat tesznek a fejedbe.
Összességében nagyon jó és tanulságok olvasmány volt.
Felnőtt fejjel is remekül szórakoztatott és lekötött a regény. A könyv
hátoldalán a 10+ szerepel, mint életkori ajánlás, szerintem egy felnőtt 40 éves
ember is tud benne értékes üzenetet és tanulságot találni. Egyébként, már be is
szereztem az írónő korábban megjelent történeteit, melyek remélem, hogy hasonló
élvezetet fognak nyújtani számomra.
⭐⭐⭐⭐⭐
0 comments