Christina Lauren - Nem ​mézes hetek

 

Fülszöveg:

„Két ​esküdt ellenség Hawaiin. Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.”

OMG SRÁCOK! Alapvetően nem rajongok annyira a romantikus könyvekért, de egy jó rom-commal egyből le lehet venni a lábamról. A regény pontosan azt adta, amit vártam tőle: elszórakoztatott, kikapcsolt és megnevettetett. Nem kellett gondolkoznom és minden apróságra figyelni folyamatosan. Csak sodródtam a karakterekkel olvasás közben.

A történetben megismerhetünk egy Olive nevű lányt, aki végtelenül balszerencsés húgával ellentétben, aki pedig maga a kétlábon járó szerencse és nem mellesleg a spórolás nagykövete.  Minden dollárt próbál megfogni és a legköltséghatékonyabban kijönni fizetésnél. Olive húga, Ami hozzámegy a Dane nevű barátjához, akivel már évek óta együtt vannak. Dane-nek van egy testvére Eathen, aki Olive esküdt ellensége már a megismerkedésük óta. Most, hogy bemutattam ki kicsoda térjünk is rá az értékelésre.

Anyám kézbe vesz egy pohár bort, és nagyot kortyol belőle.

– Manapság bölcs döntésnek látszik leszbikusnak lenni. A férfiak rettenetesek.

Nem téved.

Olive és Eathen Hawaii-ra utaznak egy kamu nászútra, hogy ne menjen pocsékba az Ami által nyert nászút. Hawaii szerintem alapvetően remek úticél, de nem kapott sok szerepet a történetben. Szite bármelyik tengerparti város vagy sziget helyettesíthette volna az helyszínt, de talán így egy kicsit fancybb lett a történet íze. Ez engem egyáltalán nem zavart, nem éreztem miatta hiányosnak a cselekményt. Én amúgy is nagy tenger/oceán fanatikus vagyok, ezért nekem mindegy volt a helyszín, amig oda tudtam magam képzelni a teknősök mellé.

Karakterek tekintetében nem kell hatalmas személyiségre és jellemfejlődésre számítani, viszont egy minimális azért van benne. Képesek voltak felismerni a hibáikat (még ha elég későn is) és tanulni belőle. Nincs jó könyv konfliktus nélkül, úgyhogy ebben a könyvben is találkozhatunk vele több oldalról is. A karaktereknek nem csak belső, de a külső, hozzájuk szorosan nem kapcsolódó problémákkal is meg kell küzdeniük a kapcsolatuk érdekében.

Mind a ketten egész eddigi életünkben küszködtünk a gömbölyűséggénekkel, a világ pedig, a lehető legobjektívebben nézve is, a sovány nőknek kedvez.

Eathen személyisége nekem egy kicsit túlságosan naiv volt. Már annyi jel és tudás volt a birtokában, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ennyire vak volt végig és egy kicsit sem gondolt bele a történtekbe. Olive pedig nem lehet ennyire haragtartó egy incidens miatt. Felnőtt emberek, hát kommunikáljanak már. Ez ellen szól, ha beszélgetnek, akkor most nem lenne ez a remek történet.

A regény fő erőssége számomra a humor volt. Ritkán szoktam elkezdeni címkézni az olvasmányaimat, de az első pár fejezet után úgy éreztem muszáj minden cuki, vicces és romantikus részt megjelölnöm. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor át fogom pörgetni a lapokat a poénok miatt.

Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen.

Plussz pont a könyvnek, hogy erotika kizárva. Persze található benne egy-két spicy rész, de ezek viszonylag konzervatívan vannak kezelve. Nem teng túl a regényben a tesztoszteron és nem akarnak a szereplők minden második oldalon egymásnak esni. Szerintem a humorral együtt így nagyon jól működött és remekül kiegészítették egymást a részek. Amikor alábbhagyott a humor volt egy kis erotika, az erotikát pedig felváltotta a humor (vagy esetleg a konfliktus).

Összességében szerintem remek olvasmány volt, élveztem minden sorát. A hibáitól teljes mértékben el tudtam vonatkoztatni, mert nem ígért tökéletességet, se hatalmas történetvezetést. A helyzetek sokszor megnevettettek és az egész könyv önmagában elvarázsolt. Az erotika nem volt túltolva, simán tudom ajánlani 18 év alatt is. A romantika kedvelőinek kötelezővé tenném, mert tényleg egy végtelenül aranyos történet.

⭐⭐⭐⭐⭐