Julie Kagawa - A vaskirály (Vastündérek 1.)

Fülszöveg:

A ​nevem Meghan Chase.

Kevesebb, mint 24 óra múlva betöltöm a 16-ot. Számtalan történetet, dalt és költeményt írtak erről a csodálatos életkorról, amikor egy lány rátalál az igaz szerelemre, a csillagok csakis neki ragyognak, és a szőke herceg elgaloppozik vele a naplementébe. Nem hiszem, hogy velem is így fog történni.

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer. De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez. 

 

Oly kedves a szívemnek Julie Kagawa vastündérek sorozata, hogy hivatalosan is az első rész lett az legelső szándékos újra olvasásom és szerencsére sikerült ismét elvesznem az írónő által megteremtett tündérvilágban. Kicsit félve kezdtem neki, mert korábban a magyar megjelenésekor olvastam a könyvet, ami egy jó 10 éve volt, tehát én is 14 év körül jártam. Akkor még fiatal voltam, nem nagyon olvastam fantasyt, ebből adódóan azonnal elvarázsolt és beszippantott a világ, minden teremtményével együtt.

Most felnőtt fejjel már kicsit másképp szemléltem az egész történet, továbbá azóta számos tündérekkel kapcsolatos történetet olvastam s így már nem volt minden annyira új és szuper, mint ahogyan a történet az emlékeimben élt.

Az elején két lábbal beletrappolunk egy tipikus amerikai tini filmbe, ahol a visszahúzódó, szegény lányt mindenki szekálja. Sajnos ez nálam a filmekben sem jön át és itt is egy kicsit túl volt tolva, de ezen hamar túllendültem, mert szerencsére nem sok szerepet kap a könyvben a gimis élet. Meghan nem találja a helyét sem az iskolában, sem otthon. Egyedül a négy éves öccse foglalkozik vele, de egy nap az ő viselkedése furcsává válik. Meghan (kis segítséggel) rájön, hogy a testvérét elrabolták a tündérek és útnak indul, hogy kiszabadítsa Sohaföldéről.

Az alapötlet igazán kreatív, abból a szempontból, hogy nem csak a jól ismert és megszokott tündérek bukkannak fel a történetben, hanem teljesen új tündérfajjal is találkozhatunk: a vastündérekkel. A technika fejlődésével új álmokból új lények születnek, amivel nem is lenne baj, ha nem szorítanák ki a régi és megszokott tündéreket a térképről. 

Szereplőket tekintve Meghan Chase kifejezetten zavaró karakter volt a történetben. Néha annyira naiv volt, hogy csak fogtam a fejem. Össze-vissza alkudozott mindenkivel néha teljesen fölöslegesen. Furcsa volt, hogy mennyire könnyen hozzászokott az új világához. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy amúgy is tündérvér folyik az ereiben, de egy kicsit nagyobb megdöbbenés jót tett volna könyv első harmadának. Továbbá képtelen volt döntéseket hozni, azon kívül, hogy meg kell mentenie a testvérét.

– De ha Sohaföld meghal, te is eltűnsz?

– Én macska vagyok – válaszolt Kacor. Mintha ez bármit is megmagyarázna.

A pontot az tette fel az i-re, hogy a könyvből hiányzott az érzelmek magyarázata. Mindenki oda meg vissza volt Meghan-ért, de miért? Ash csak úgy a semmiből beleszert, Puck felől is érezhetünk egy enyhe vágyódást, de ezek nem voltak alátámasztva, megmagyarázva.  A hősnőnk és gerlicéje (aki egyébként csak a könyv kb. felénél tűnik csak fel) hirtelen egymásba szeretnek pedig egy hosszabb, komolyabb beszélgetésük sem volt és alig ismerik egymást egy hete. Én ettől falra tudok mászni egy könyvben. Konkrétan Ash többször is kijelentette, hogy megakarja ölni őt és a barátját, erre Meghan mire gondol? „Oh Ash annyira jól néz ki, bizsereg a gerincem”.

Az egyetlen értelmes lény Kacor volt, a macska, aki egy üde színfolt volt a történetben. Szarkasztikus, laza macskás beszólásai megnevettettek és mosolyra fakasztottak igen gyakran. Hozzá kell tenni, hogy valamilyen okból kifolyólag ő is érdeklődik Meghan iránt. 

Viszont nagyon tetszett, hogy mennyi helyszínt, karakter és lényt megismertünk. Látszik, hogy egy jól átgondolt és megformált világról van szó, amit részben a Szentivánéji álom inspirált, de ezen felül tele van érdekesebbnél-érdekesebb karakterekkel. Nagyon jó leírásokkal találkoztam, jól el tudtam fejben képzelni mindent. 

– Ne küzdj meg vele. Valaki meghalhat.

– A halálig folytatott párbajok általában úgy végződnek.

Tetszett továbbá, hogy egy unalmas vagy fölösleges lap se volt a könyvben. Az elejétől a végéig izgalmas, pörgős és eseménydús volt a történet, még úgy is, hogy olvasás közben egész sok emlékem a felszínre bukott. 

Szomorú szívvel olvastam, hogy mennyire aktuális a mondanivalója, ami kicsit a sorok közé van rejtve, de nem annyira, hogy ne vegyük észre. A technológia fejlődése egyre jobban kiszorítja a természetet, egyre kevesebb hely jut neki és az ott élőknek, hiszen minden létező zöld foltot annyira le akarunk aszfaltozni, mintha kötelező lenne… Eltűnik a vadság és a természet szépsége…

Ne gondold lehetetlennek, mert még a végén tényleg az lesz!

Muszáj megemlítenem, hogy ez a borító valami eszméletlen szép. Ha gyengéd érzelmek fűznek a sorozathoz, -mint ahogyan engem is - mindenképpen ajánlom ennek a kiadásnak a beszerzését, mert az egész egy csoda a hibái ellenére is.

⭐⭐⭐⭐

Ez a bejegyzés a Prológus „Borítómánia” című projekthetére készült. Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a könyvet. Ha felkeltette a könyv az érdeklődésed INNEN be is szerezheted.