Whitney G. - Barátod: Carter
- Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
- Eredeti Megjelenés: 2015
- Magyar megjelenés: 2020
- Oldalszám: 288
Fülszöveg:
„Barátok vagyunk.
Csak barátok. De tényleg…
Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom.
Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást.
Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást.
(Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)
Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt.
Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni.
Ám egy éjszaka minden megváltozott.
Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…
Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…
Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.
Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!”
Szuper olvasmány volt. Klisés és sablonos? Kicsit! Zavart? Nem! Ez nem egy világot megváltó olvasmány, ami után teljesen átértékeled az életed és a létezésed miértjét. De nem is ígéri ezt. Tökéletes kikapcsolódás volt egy fárasztó nap után a munkába. Kikapcsolta az agyam, nem pörögtem semmin, csak ültem és olvastam ezt a remek könyvet.
A könyv párhuzamos idősíkokon mozog. Végig követhetjük Arizóna és Carter gyerekkorát, gimnáziumi éveit és a jelent, azaz az egyetemi éveket. Nagyon szépen kibontakozott a barátságuk az évek során. Ritka amikor találsz valakit ilyen fiatalon, majd egész életedben magad mellett tudhatod. Jó, ha van valaki, akivel megoszthatod minden gondod s bajod. Viccesek voltak a párbeszédek. Nagyon sokat mosolyogtam és nevettem egy-egy poénon. Az üzenet/levél/e-mail váltásaik is nagyon tetszettek. Szerintem sokat hozzáadott a könyvhöz.
"– Rettentően idegesít, hogy szexuálisan vonzó vagyok, igaz?
– Az idegesít, hogy képes vagy a „szexuálisan vonzó” jelzővel illetni magadat, és közben nem röhögni.
Elmosolyodtam.
– Jobban tetszene, ha szerény lennék?"
A levélváltásokban az elköszönéseknél visszaköszön a cím is: Barátod: Carter. Van valami bájos és megnyugtató számomra abban, ha egy könyv címe visszaköszön a könyvben is. Tudom, sokan vannak olyanok, akik ezt nem kifejezetten kedvelik, de én imádom. De csak akkor, ha nem lövi le a könyv lényegét. Itt erről szó sincs.
Pár dolog viszont nem tetszett. Először is egyszerre, konkrétan egy napon pár óra különbséggel jöttek rá mennyire vonzó a másik. És ehhez elég volt csak egy pillantást vetni a másikra és egyből jöttek a pillangók. Nem értettem. Az eddigi tizen- akárhány évben nem néztek egymásra? Számomra ez kicsit szürreális volt. Legalább csókolták volna meg egymást előtte vagy valami. Másrészről, kezeket fel, aki piros rúzshoz és ruhához „ragyogó rózsaszín” szemhéjpúdert választana. Ugye hogy senki. De ebben a könyvben ez megtörténik. Jó, tudom ez nagyon kukacoskodás, de nekem akkor sem tetszett.
A fülszöveg is elárulja, hogy itt bizony egy románc bimbózik. Viszont nagyon sokáig tartott mire erre a szereplők rádöbbentek. Tagadták, hogy bármit is éreznek a másik iránt. Aztán jött a bonyodalom. Talán a vége felé már kicsit sok volt az eseménysor. Sok minden lett oda zsúfolva, csak úgy kapkodtam a fejem, hogy mi történik.
"– Sosem értékeltem különösebben, ha mások elvárták, hogy megfeleljek nekik, miközben nekem megvoltak a saját elvárásaim."
Oké, és amit a végére hagytam. Elég spoileres, így aki nem szereti a spoileres tartalmat, az a következő bekezdéssel folytassa. Az elején Carter aktuális barátnője szex előtt és után szeret négykézláb mászkálni, doromboló hangot kiadni, és nyávogni (miáú) mert ez beindítja. Én lefagytam, amikor ezt olvastam. Teljesen váratlanul ért. Azon tűnődtem, vajon az írónőnek, hogy juthatott ilyen az eszébe. De egyben nagyon tetszett. Az agyfagyás után már nevettem rajta teljes valómból.
Néhány szó a borítóról: A színek tetszenek. Imádom ezt a rózsaszín és kék találkozást rajta. Átadja, hogy az üzeneteknek/leveleknek fontos szerepe van ebben a könyvben. Viszont a srác rajta… Én nem szeretem az élőszereplős borítókat. Szeretem magamnak elképzelni, hogy hogyan is néznek ki a szereplők, és amikor látok egy ilyen borítót, akkor utána nem tudok saját szereplőt, saját Cartert elképzelni, mert önkéntelenül is a borítón lévő srác jut az eszembe.
5/4⭐
0 comments