Baráth Viktória - Az igazság sorozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.Rész Fülszövege:

"Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik...

Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?"

Be kell vallanom, nem rajongtam a magyar szerzők könyveiért.  Véleményem szerint hozzám hasonlóan sokatok szintén nem rajong értük. Van bennünk egy előítélet a magyar szerzőkkel szemben és van is egy elméletem, hogy mi okozhatja ezt. Az iskolában, gimnáziumban nem olvastatnak velünk kortárs magyar szerzőt (legalábbis velem nem olvastattak) ezért idegenkedünk tőlük. Félre ne értsetek, szükség van Petőfire és társaira, de nekem gimnáziumban a „legfrissebb” könyv, amit olvastattak velem, az Orwell 1984 c. könyve volt, amit 1948-ban írt, és még csak nem is magyar. Egyszerűen nem találkozunk velük és nem tudjuk, mit várhatunk. Maradunk a jól bevált New York Times bestsellernek beharangozott könyveknél. Ezt a falat szerettem volna lerombolni magamban, ugyanis úgy érzem fontos, hogy támogassuk az íróinkat.

Első találkozásom Baráth Viktória Igazság sorozatával úgy történt, hogy a munkahelyemen a kolleganőm kölcsön adta az egész sorozatot. Először halogattam kicsit, de aztán úgy voltam vele, nézzük meg mit tud. Nekikezdtem és wow. Teljesen magába szippantott.  A sorozat három részét konkrétan 3 nap alatt ledaráltam.

„Úgy tűnik, hogy a múltam és a jelenem most újra összecsap, nekem pedig meg kell mindkettővel küzdenem.”

A történet Amerikában játszóik, és két ügyvéd 3 ügyét követhetjük végig a három kötet folyamán. Borzasztóan érdekes volt, ahogy bemutatta az amerikai jogász létet, életet. Tudtam, hogy ott más a jogi pálya, mint nálunk. Szinte, mint egy színdarab, ahol a cél az esküdtszék meggyőzése. Nagyon tetszett az esküdtszék kiválasztása. Mennyire kell arra figyelni, hogy megfelelő embereket válasszunk. Olyan keresztkérdéseket tettek fel az embereknek, ami nekem eszembe s jutott. Nyilván, ha meggyilkolnak egy fiatal szőke nőt, a védelem nem szívesen választ fiatal, szőke nőt, mert az áldozattal fog együtt érezni (és nem a lehetséges gyilkossal), majd nagyon nehéz lesz meggyőzni másról. Ezzel szemben a vád (ebben az esetben), pedig pont az ilyen embereket szeretné az esküdtszékbe. És ez a ki kit választ nekem nagyon tetszett.

Ahogyan előadták a nyitóbeszédet, néha kedvem támadt jogász pályára lépni, bármennyire is távol áll tőlem a magolás. A bizonyítékok gyűjtögetése már egy kicsikét unalmasabb volt számomra, de amikor a bizonyítékokat feltárták a bíróságon, az megint egy nagyon izgalmas, fordulatokkal teli rész volt mindhárom könyvben. Mindig kerül elő új bizonyíték, vagy történik egy vallomás, aminek hatására teljesen más irányt vesz az ügy, és folytatódhat a nyomozás.

A főszereplő, Hannah, számomra néhol kicsit idegesítő volt, de valahol meg tudtam érteni a feltételezéseit és a gondolkodásmódját, kivéve a harmadik részben. Ott nem értettem, hogyan gondolkodhat úgy, ahogy. Jason karaktere úgy volt tökéletes ahogy volt. Hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül a sorozat alatt. Teljesen megértettem minden tettét. Valahogyan belopta magát a szívembe, a hibáival együtt.

„Az agyam tudja, hogy nem kerülhetek közel hozzá, a szívem mégis mágnesként húz felé.”

A romantikus csatározás, néhol egy kis erotikával volt fűszerezve, ami eléggé feldobta a dolgokat, de nem volt túltolva. Nem éreztem soknak. Nem akartam átugrani azokat az oldalakat, ahol légyott szerepel. Szerintem nagyon sok író képzelni azt, hogyha minden harmadik oldalon egymásnak esnek a szereplők, az mennyire jó. Nekem személy szerint nem tetszik, de tiszteletben tartom annak a véleményét, akinek igen. De a lényeg, hogy a könyvekben megfelelő mértékben szerepel az erotika és a szerelem.

A három rész szépen fel van építve, és meg van szerkesztve. A szálak mindig összeérnek és az írónő a harmadik kötet végére nem hagy minket kérdések között. Szépen le van zárva, amit felettébb értékelek, ugyanis nem szeretem, ha egy sorozat után kérdések maradnak bennem. 

Borítók:  Irigykedem az első és harmadik részen látható nő hajára, ugyanis az enyém sose áll így, ha egy kiló hajlakkot ráfújok, akkor sem. De ettől függetlenül tetszenek a borítók. A színválasztást nem értem, hogy miért sárga, kék, piros gerincet választottak, de egymás mellett jól néznek ki.

 

5/5⭐