R. S. Grey - Not so nice guy

• Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
• Eredeti megjelenés: 2018
• Magyar megjelenés: 2020
• Oldalak száma: 280

Fülszöveg:

„– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?”

 

Vegyesek az érzéseim ezzel a könyvel kapcsolatban. Tetszett is és nem is. Tetszett, mert nagyon pörgős volt. Néhol kicsit magamra ismertem a főszereplő nő személyében. Máshol, pedig pont ez a pörgés nem tetszett. Néhol kicsit túl soknak éreztem, mintha egy Duracell nyusziról olvastam volna.

Történetünkben két tanárt követhetünk, akik egy azon gimnáziumban tanítanak. Már három éve legjobb barátok, de még sincs közöttük semmi, bár a környezetükben mindenki azt hiszi, hogy együtt vannak. Igazából ezt egyikük sem tagadja. Nekik teljesen kényelmes ebben a hitben hagyni a kollégákat.

„Ian és én három és fél évvel ezelőtt lettünk barátok, megközelítőleg 1300 napja, ha akad olyan lúzer, aki számon tartja ezeket.”

Nyilván a „létezik-e fiú-lány barátság, és ha igen, miért nem” egy örökös kérdés marad. Ez problémás helyzet, ugyanis a felek (vagy az a fél, aki többet érez) bár megkedvelik a másikat, nem akarják elrontani azt a barátságot, ami közöttük van. Sokkal többre értékelik, mint az olya könnyen mulandó szerelmet. Ez a könyv remekül bemutatja, milyen egy fiú-lány barátság és milyen az, amikor az egyik fél kicsit többet akar. Amikor küzdenek az érzéseik ellen, pedig valójában másra sem vágynak, csupán egymásra.

A kommunikációs problémákat, ha elkerüljük, akkor sokkal könnyebb tiszta vizet önteni a pohárban, hogy hogyan is áll a helyzet, mit gondol a másik. Ebben a könyvben, ezeket a problémákat nem kerülték el. Nyilván, ha mind a ketten őszinték, és bevallják az érzéseiket, akkor nincs konfliktus és nincs könyv se. De meglepődtem, hogy bár a téma kissé klisés és a fiu-lány barátság is lerágott csont, a könyv mégsem volt az. Nem voltak benne a tipikus elemek. Például, hogy „lásson mással, majd féltékeny lesz”, „járok valakivel, hogy elfelejtsem őt” dolgot. Szépen Ők ketten voltak a lényeg, és nem volt tele felesleges mellékszereplőkkel. Akik pedig szerepeltek benne, azok aranyosak voltak (többé-kevésbe). Én itt megadnám az év mellékszereplője díjat Sam osztályába járó srácnak. Nagyon tetszett, amiket csinált, és sokszor megmosolyogtatott. Egyszerűen imádni való volt.

Viszont, a pörgés, amit az elején is említettem néhol kicsit túl sok volt. Kapkodtam a fejem, hogy hol is tartunk, mi is történik. Egyet pislogtam és már azt se tudtam mi van. Ez furán hangozhat olvasásnál, de mégis így voltam vele, hiába figyeltem oda. Olyan gyorsan pörgött minden, hogy nem mindig tudtam lépést tartani velük, főleg a vége felé. Az elején még szép komótosan csordogált a történet és megismerhettük Sam és Ian gondolatait a másikról. Aztán, hopp.. vége is lett. Tökéletes volt a könyv hossza. Nem voltak benne fölösleges fejezetek, időhúzások.

„Csak két barát vagyunk, összetapasztott szájjal. Ha valaki nézne minket, azt is gondolhatná, hogy épp újraélesztem Iant.”

Összességében a könyv lényege a humor és elviszi a hátán a történetet nagy részét. Könnyed olvasmány, nem kell tőle sokat várni. Pont egy ilyen történetre van szükséged, ha nem akarsz gondolkodni, csak kikapcsolni és élvezni a történéseket.  Ha megfelelő pillanatban kapod el a könyvet és szereted a romantikus, de humoros történeteket, szerintem mindenképpen tetszeni fog ez is.

Borító: Kicsit zavart, hogy a könyvben Ian egy kémia tanár, a borítón pedig matematikai integrálások vannak, de ettől eltekintve nekem tetszik ez a borító. Bár nem szeretem az élőszereplős boritokat, mert nem hagy semmit a fantáziámra, itt ezzel nem volt probléma. ebben az esetben remekül eltalálták, hogy mit akar a nagyérdemű. 

 

5/4⭐