Sally Rooney - Hová ​lettél, szép világ

Fülszöveg:

"Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?"

A szereplők a 20-as éveik végén és 30-as éveik elején járnak. A karakterek személyisége nyomasztó volt, de mégis életszerű. Nem a tökéletes főszereplőket kapjuk, akiknek semmi hibájuk és gyönyörűek, és okosak és mindenki mindig rajong értük, hanem olyan hétköznapi embereket, mint amilyenek mindannyian vagyunk. Pont ezért van nehéz dolgom az értékelésükkel, ugyanis milyen jogon ítélek meg más embereket?

Alice egy sikeres, de visszahúzódó kicsit antiszociális regényíró, aki egy kis egészségügyi gond miatt úgy dönt, hogy visszavonul és „nyaral” egy kicsit, nekikezd a következő könyvének. Az utazása során ismerkedik meg Tinderen Felixszel, aki a helyi közösség tagja. Bár a szereplők nem voltak szimpatikusak, Felix volt az, akit egyszerűen nem tudtam elviselni és nem tudom, hogy Alice hogyan volt rá képes.

Eileen nagyon sikeres volt az egyetemen, - ahol Alice volt a szobatársa és barátnője - de később csak sodródik az árral és nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen az életminősége, ellenben sokat panaszkodik. Simon pedig Eileen gyerekkori barátja, szerelme és egyetlen szövetsége. Ő az, aki mindig megvédi a lányt és próbál segíteni neki. A kettejük kapcsolatáról hamar kiderül, hogy - modern szóval élve – bonyolult. Nehezen fejezik ki az egymás iránti érzéseiket és sokszor félreértik egymást, ami sok problémát szül a kapcsolatukban.

(…) azért senki sem fizet, hogy olyasmit dolgozzam, amit szeretek, nem? Ez a munka lényege, ha jólesne, ingyen is megcsinálnánk.

Az ő életük egy szösszenetét követhetjük végig 300 oldalon keresztül, főleg a két lány szemszögéből. Van itt szó mindenről. Szerelem, barátság, társas kapcsolatok, kis erotika, veszekedés, vita, megcsalás. Látszólag a történet nem szól semmiről, de nem pont a fenti, hétköznapi problémákkal küzd a legtöbb fiatal?

A felépítést tekintve felváltva vannak a két lány fejezetei. A fejezetek után mindig következik egy e-mail a másiknak, ahol az írónő használja a karaktereit, hogy a véleményét hangoztassa és kritikát fogalmazzon meg a világ dolgairól, de ezeknek néha se füle, se farka. Alice és az írónő között erős párhuzamot lehet vonni. (Mindketten sikeres írók, két korábbi könyvvel, stb). Alice sokszor kritikus szemmel figyeli a kiváltságos írok életét, de panaszkodik tulajdonképpen arról, hogy mennyire jó dolguk van.

Az írásmódot tekintve először kicsit megijedtem a stílustól, de hamar belejöttem. Furcsa volt kezdetben, hogy nincsenek kötőjelek, szinte az egész könyv egy egybefüggő szöveg, de ezt is meg lehet szokni. Ezek a dolgok számomra nagyon egyedivé tették a könyvet és kicsit sem voltak zavarók a kezdetleges sokk után. (Mindenképp érdemes beleolvasni vásárlás előtt).

De amikor lebontottuk azt, ami korlátozott bennünket, mit akartunk építeni a helyére?

Összességében nekem nagyon tetszett ez a regény és az írónő egyedi stílus. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyvem tőle, nagyon kíváncsivá tett a Normális emberek című regénye is. Nagyon gyorsan és könnyen olvasható, ha megszoktuk az írásmódot. Az utolsó fejezetek kivételével az egész könyvet egy délelőtt olvastam el úgy beszippantott.