Joya Goffney - Bocs, ​hadd bőgjem ki magam

Nem várt meglepetés volt a Kolibri kiadótól, hogy egy teljesen új sorozatot hozott el a #POV címke alatt, amivel a világ sokszínűségét és különböző látásmódokat hivatott bemutatni. A sorozatban már 3 könyv is megjelent, és kettő a könyvfesztiválra érkezik szeptember végére. Nagyon tetszik ez a kezdeményezés és kíváncsi vagyok, milyen könyvek, témák fognak még helyet kapni a kolibri kiadónál.

Első olvasmányom a sorozatból a ‘Bocs, hadd bőgjem ki magam’ címet viseli. Joya Goffney regényében egy afroamerikai gimnazista lány személyébe képzelhetjük magunkat, aki legnagyobb titkait lista formájában tárolja a naplójában. Ez egy dolog. Ha az ember eldugja a szobájában jó eséllyel nem találja meg senki. Quinn viszont úgy dönt jó ötlet egész nap mindenhova magával vinnie. Spoiler: Nem jó ötlet. A regény konfliktusa is ebben összpontosul, ugyanis a napló és benne minden titok illetéktelen kezekbe kerül, akik ezzel vissza is élnek. Quinn kezdetben azt hiszi, hogy a Carter ( a szexy srác) a bűnős, ugyanakkor a fiú mellé szegődik, hogy az ügy végére járjanak.

Elsőként szeretném elmondani mennyire érdekes volt a kulturális része a könyvnek. Szerintem Magyarországon viszonylag kevés afroamerikai él, főleg Amerikához képest, így nem is tudunk sokat róluk azokon az információkon kívül, amiket a filmekben látunk vagy interneten olvasunk. (Én például nem tudtam, hogy a nőknek elég zsíros a hajuk a sok kencétől (és ezt a fehérek előtt szégyellik), nekem mindig olyan puha, fluffy vattacukor feelinget árasztott a hajuk. ) Szóval érdekes volt, hogy olyan dolgok is szóba kerültek, mint például, hogy egy sikeres fekete férfi szégyelli, hogy fekete, vagy hogy néhányukat oreonak hívják, mert úgy viselkednek mint a fehérek, bár kívül feketék. A rasszhoz köthető problémákon kívül a regény olyan fontos dolgokkal foglalkozik, mint önmagunk megismerése, a családi problémák legyőzése, az elvárásoknak való megfelelés leküzdése és kommunikáció fontossága. Mindezek egy nagyon aranyos történetbe csomagolva, amit szerintem sokan szeretni fognak, főleg a fiatalabb korosztályból.

Nyilvánvalóan a románc sem maradhatott ki a könyvből. Quinn a könyv elején teljesen oda van Mattért, a szomszéd srácért, de titkon rajong a menő és talányos Carterért is, akit senki nem igazán ismer az iskolában. Ebből már simán ki lehet találni, hogy merre felé fog Quinn szíve húzni, de tetszett a közös kis útjuk az enemies to friends to lovers felállásban.

1: Gyönyörű a borító.

2: Megismerheted egy másik kultúra nézőpontját.

3: Listák!!!

4: Érdekes történet és karakterfejlődés.

5: Cuki románc.

5+1: Családi problémák előtérbe helyezése

És akkor jöjjön az a része az értékeléseknek, amit sose szeretek megírni: mi nem tetszett a könyvben. Először is kapunk egy srácot (nem Cartert), akibe Quinn fülig bele van zúgva. Rengeteget beszél vele, egyik legjobb barátja és mégis…A könyv felénél, mintha az írónő ki írta volna a történetből. Egyszerűen eltűnt. Ez kicsit bosszantó volt, mert vártam, hogy megjelenjen és történjen valami, de ez valahogy kimaradt a regényből. A másik dolog, ami zavart, hogy bár a karakterek 18 éves végzős gimnazisták voltak, Quinn mégis úgy viselkedett, mint aki 14 éves. És ezzel nem a listaírásra gondolok, mert az szerintem elég király, hanem a személyiségére, ami hisztis és idegesítő volt sokszor. Mindezeket leszámítva Quinn egy nagyon szerethető karakter, csak kell neki még pár év mire kicsit összeszedi magát.

Összességében nagyon tetszett, az elveszett napló utáni nyomozás adott egy kis krimi feelinget a regénynek, de nem csak e köré összpontosult a könyv. Mint fentebb említettem rengeteg komolyabb témát is feldolgoz és egy ténylegesen új látásmódot mutat be. 25 évesen nem éreztem úgy, hogy már felnőttem ehhez, szóval idősebb fejjel is olvasható, viszont szerintem 14-17 évesen sokkal jobban tetszett volna. 

⭐⭐⭐⭐