Julie Kagawa - Vashercegnő (Vastündérek 2.)
Sokáig gondolkodtam, hogy megéri e folytatni a Vastündérek sorozatot, ugyanis bár az első része a regénysorozatnak nagyon nosztalgikus volt, kicsit csalódtam is benne. Volt bennem egy kis félelem, hogy el fogom rontani ennek a sorozatnak a szép emlékét az újraolvasással, ugyanis 25 éves fejjel már teljesen máshogy láttam az első könyvet, mint 14 évesen. (Fiatal fejjel imádtam a történetet, első fantasy olvasmányaim között volt.) Viszont a mesés borítónak nem tudtam ellenállni ezért úgy gondoltam adok még egy esélyt a sorozatnak. Érdekesség, hogy sosem olvastam teljesen végig a sorozatot. Amikor a 4. rész megjelent éppen egy “nem olvasós” életszakaszban voltam, így sosem tudtam meg mi lett Ash, Puck és Meghan sorsa.
[…] az ismert ellenség jobb, mint az, amelyikről nem tudsz.
A második regény ott folytatja a történetet, ahol az első végén abbahagytuk. Meghan végül a Tél Udvarban köt ki, magányos, Ash nem foglalkozik vele, hiszen leszállította, amit kell. Puck az első rész óta egy fában gyógyulgat, így rá sem számíthat, hogy kimenekíti a helyzetből. Megtudja, hogy fontos esemény közeleg, az Évszakok Jogarának átadása, azaz a Nyár Udvara átadja Mab királynőnek. Viszont az átadás után a jogar eltűnik, így Meghan elindul, hogy megkeresse és megakadályozza, hogy a két udvar között háború törjön ki. Röviden és tömören ennyi a második rész, de meg kell jegyezni, hogy sokkal jobban tetszett, mint az első és nagyon élveztem. Olyan rég olvastam utoljára a regényt, hogy még déjà vu érzésem sem volt. Szinte semmire nem rémlett a történtekből.
– Annyira rémes vagyok – morogtam hanyatt fordulva. A plafon repedései gúnyosan vigyorogtak rám. – Most mitévő legyek?
– Én bízom benne, hogy a továbbiakban csendben nyavalyogsz, és hagysz aludni – vágta rá Kacor, és közben még a szemét sem nyitotta ki.
Meg kell hagyni elég véresre és halálosra sikeredett a rész. A könyv ⅓-ig vagy ketten meghalnak, rengetegen megsebesülnek és ekkor még nem is indult be igazán a történet. Spoiler, hogy további halálesetekre is lehet számítani a regény folyamán. Az első rész kapcsán zavaró volt, hogy kb. minden oldalon új szereplő volt majd a leírása, itt szerencsére ez kimaradt, mivel már nagyjából megismertük a világot és mindent el tudunk képzelni. Sokkal izgalmasabb, pörgősebb és akciódúsabb volt, mint amire számítottam, nagyon kevés idő volt pihenni, mert folyamatosan történt valami, ami mozgásban tartotta a kicsin csapatot az útjuk során. Vasparipa ebben a részben nagy kedvencem lett, igazi lovag és hős vált belőle, nála lenne a legjobb kezekben a vastrón. Kacor továbbra is szuper karakter, de ebben a részben kevesebb szerepet kapott. Vele kapcsolatban várok valami hatalmas csavarra, például, hogy kiderül ő minden tündér istene, vagy valami. Képtelenség, hogy ennyi mindent tud, ennyi mindenre képes, de csak egy macska. A régi szép szereplők mellé újabb mellékszereplőket is kapunk, akik színesebbé és izgalmasabbá teszik a történetet, hiszen titkon mindenkinek megvan a saját célja, ami nem biztos, hogy megegyezik Meghan céljával.
Meghan megszállottsága Ash iránt ebben a kötetben sem oldódik (sőt mi több, inkább fokozódik), de legalább kapnak néhány közös pillanatot, amitől nem annyira instant a dolog. A szerelmi háromszög nem lenne teljes Puck nélkül, de jobb lenne hagyni az egészet, mert Meghan választása annyira egyértelmű, hogy feleslegesen futja az írónő ugyanazokat a köröket, hogy kicsit pikánsabbá tegye a regényt. Ash konkrétan többször is említi mennyire szereti még mindig az ex-barátnőjét, és lényegében azért tetszik neki Meghan, mert rá emlékezteti, de a lány ettől konkrétan csak még szerelmesebb lesz. Emlékszem első olvasáskor annyira szurkoltam Meghannek meg Ashnek, a tiltott szerelmüknek, de jelenleg sokkal inkább vagyok Puck párti és titkos vágyam, hogy összejönnek a 4.. részben :D. Visszatérve a cselekményre: a regény végén lezárul az adott konfliktus, de nyitva hagyja a történetet és előkészíti a következő rész cselekményét.
– Attól a pillanattól kezdve, hogy a lábadat Sohaföldre tetted, te voltál a végzetem.
Összességében sokkal jobban tetszett ez a rész, mint a korábbi és meglepő, de kíváncsi vagyok a következő részekre is. A csillagozással viszont bajban vagyok, mert ha az előző részre négy csillagot adtam, ez mindenképp jobb, így ötöt érdemelne. Viszont nem éreztem, hogy megérdemelné az 5 csillagot, így inkább az első részt lefokozom 3-ra, hogy ez 4-et kaphasson. Szerintem a fiatalabb generációnak tetszeni fog a regény, hiszen megtalálható benne minden, ami felcsigázza az érdeklődést: hős, szerelem, humor, akció, reménység. Kíváncsian várom mit tartogat Julie Kagawa a harmadik részre.
⭐⭐⭐⭐
Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a könyvet. Ha felkeltette a könyv az érdeklődésed INNEN azonnal be is szerezheted.
Fülszöveg:
„Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.
0 comments