Holly Jackson - Jó ​kislányok, rossz viszonyok (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 2.)

Bevallom, kicsit féltem a folytatástól, mert az első rész olyan jól sikerült, hogy úgy voltam vele, azt képtelenség überelni. Kicsit pánikoltam, hogy talán csak egy egyszeri csoda történt, amit nem lehet megismételni. Valamennyire igaz is lett a balsejtelem, mert számomra nem múlta felül az első részt, de ennek ellenére nagyon élveztem ezt a nyomozást és kalandot is. A korábbi könyvnek megvolt az újdonság varázsa is, hiszen viszonylag ritkán olvasok krimit, főleg fiatal lány nyomozóval.

Pip, a kezdő detektív története folytatódik. A regény ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, csupán ugrunk egy kicsit az időben. Pip az első rész cselekményéből egy 6 részes podcast videót tett közzé, ami hatalmas sikereket könyvelhetett el, ugyanakkor a lány úgy dönt: többé nem bonyolódik bele semmilyen ügybe. Az első ügy majdnem tönkretette, a kutyáját elvesztette, az egészségi állapota megromlott és még sorolhatnám. Viszont, ekkor felbukkan Connor, aki Pippa segítségét kéri a bátyja megtalálásában, ugyanis az éjszaka folyamán nyoma veszett. Pip először nemet mond, hiszen szeretne végre normális életet élni, ugyanakkor látva a rendőrség közömbösségét az ügy iránt, úgy dönt mégis segít a fiúnak megtalálni a testvérét. 

Mesteri volt a felépítése. Minden annyira logikus volt, egymásból következtek a nyomok. Ahhoz, hogy Pip elég mélyre tudjon ásni az ügyben, előbb a kérget kellett kapargatni. Szerencsére az első ügy lényegesebb aspektusait újra elmesélik, amiért nagyon hálás voltam, mert borzasztó a könyv memóriám és nem sok mindenre emlékeztem az első kötetből. Igaz, nem függ össze ( nagyon ;) ) a két úgy, de jó volt feleleveníteni egyes mozzanatait. Felépítést tekintve viszonylag lassan haladunk, de a végére teljes káosszá (jó értelembe) válik minden. Nem is sejtettem,, hogy egy eltűnésből ekkora volumenű ügy keletkezik a végére. A regény 2/3 része tapogatózás a jó irány felé, de szükség van egy bizonyos pontra, hogy igazán beindulhasson a végjáték. Bevallom, nem számítottam a kettős csavarra a végén, és igazán meglepő felüdülés volt, hogy nem sikerült rájönnöm a dolgokra. Így, hogy már tudok mindent, egyes szereplők teljesen új oldalukat mutatták meg, amire nem is számítottam. Zseniális volt. A lezárással remekül megadták a kezdő lökést a folytatáshoz, hiszen ezek után már Pip sem lehet a régi, így egy új bűntény mellett a saját problémáit is előtérbe kell helyezni és megküzdeni velük.

Olvasás közben folyamatosan akarva-akaratlan összehasonlítottam az első résszel, és arra a konklúzióra jutottam, hogy a korábbi regény hangulata sokkal fenyegetőbb és borongósabb volt. Úgy éreztem sokkal nagyobb a tétje a dolognak, bár itt egy élet forgott kockán, de mégis ott éreztem a nagyobb hangsúlyt. Aztán rájöttem miért. Az első rész rengeteg komoly témát érintett (zaklatás, családon belüli erőszak, stb), ami a második részben már nem került annyira előtérbe, így összességében komolyabb hangulattal emlékszem vissza az egész regényre.

De összességében egyáltalán nem volt rossz. Akinek tetszett az első rész, annak szerintem ez is nagyon tetszeni fog. Fontos, hogy a részekkel sorba haladjunk, mivel egyes ügyek fontos információkat tartalmazhatnak a következő könyvre, így ne ugráljunk a részek között, bár a cselekmény nem függ össze. Végszóban a borítóról: IMÁDOM. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint az első rész borítója. Viszont nekem az abszolút kedvenc a harmadik rész coverje. Alig várom, hogy megjelenjen magyarul. Remélem Pip eddig tartogatta nekünk a jó kislány szerepét és majd egy teljesen új oldalát mutatja meg.

⭐⭐⭐⭐⭐