Lily King - Írók és szerelmek
Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert az elején nagyon elkapott, majd kicsit leeresztett a végére pedig megint ellopta a szívem. Bár tudtam, hogy ez nem egy rom-com lesz, valamiért mégis arra számítottam, ne is kérdezzétek… Viszont egy sokkal komolyabb hangvételű regényt olvashattam, ami rengeteg dolgot zúdított egy rövidebb regénybe, mégsem éreztem úgy, hogy sok lett volna.
A barátnőim férjhez mentek, és gyakorlatilag eltűntek.
Az írók és szerelmek az érzelmek teljes skáláját vonultatta fel viszonylag rövid terjedelem alatt. Casey egy szerelmi csalódás után tér vissza Massachusettsbe, egy penészes garázsban lakik, 31 éves, pincérnőként dolgozik, nincs biztosítása, 6 éve ír egy könyvet és ha még mindez nem lenne elég az édesanyja halálát is gyászolja. Az egyetemi ismerősei feladták az írói álmot és pályát módosítottak, így kvázi egyedül van és kicsit magányos is. Mindezek mellett két, egymástól nagyon eltérő férfival is randizni kezd. Az egyik megadhatja neki a biztonságot, amire vágyik, a másik pedig a pillangókat és heves szerelmet.
Nem azért írok, mert mondanivalóm van. Azért írok, mert ha nem írok, akkor még rosszabb minden.
Bár a szerelem fontos momentuma a regénynek mégsem ez áll a középpontban, sokkal inkább foglalkozott a lelki folyamatokkal és azzal, hogyan találja meg Casey a helyét a világban, ugyanis rengeteg dologgal küzd a mindennapokban. Megismerhetjük a legnagyobb félelmeit, a mélyebb gondolatait szóval lényegében az embert magát a legvalóságosabb mélységben. Általában eléggé romantizálva mutatják be az írói létet, de a regényben olvasattak szerintem sokkal közelebb állnak a valósághoz. Szó van az írásról, alkotásról és a kiadási folyamatokról is. Kitér arra is a regény, hogy az írás hogyan segít a nőnek megoldani a mindennapi problémáit és persze a szorongást és fájdalmat, amin keresztül megy. Továbbá volt egy rész, ahol Casey arról beszélt, hogy hogyan kellene irodalmat tanítani az iskolákban. Azzal a résszel nagyon azonosulni tudtam, mert több olyan tanárra lenne szükség, mint amit a nő is felvázolt. Az egyetlen dolog, ami kevésbé tetszett, hogy lassan indult be. Persze meg kellett értenünk az adott élethelyzetét Caseynek, de olyan rövid volt a könyv, hogy mire beindultak az események vége is lett.
Anyám szájából akartam hallani. Imádott mesélni. Imádta a rejtélyeket. Bármilyen apró eseményt izgalmassá tudott tenni. Az ő verziójában az orvos kancsalítana, és Tolsztoj-hősökről elnevezett három tyúkja kapirgálna a háttérben.
Szóval összességében bár döcögősen indult a kapcsolatom a regénnyel a végére megszerettem. Nagyon jól átadta számomra az élet nehézségeit. Annyira nem romantikus, mint számítottam rá, de kellően élvezhető. Casey mindennapi szorongása mondhatni magával ragadó volt, nagyon valóságossá tette a karaktert, egyáltalán nem éreztem, hogy egydimenziós lenne.
⭐⭐⭐⭐
0 comments