Frank Schätzing - Mi ​van, ha megmentjük a világot?

Bár viszonylag ritkán olvasok ismeretterjesztő irodalmat (értsd: soha) Frank Schätzing könyvének hangzatos címe és gyönyörű zöld borítója felkeltette a figyelmem. Elég sokszor hallani különböző médiákban arról, hogy mennyire rossz helyzetben van a bolygónk és klímája, az ózonréteg és a sarkkörök jégtakarója. Elég, ha csak a saját bőrünkön észrevehető változásokra gondolunk, pl. egyre melegebb nyarak, havazás nélküli telek, kiszámíthatatlan hőmérséklet ingadozások, eltűnő Velence és még sorolhatnám. Mégis úgy érzem, hogy az emberek (köztük én is) nem veszik ezt eléggé komolyan, hiába érezzük a bizonyítékokat nap mint nap a saját bőrünkön is. És, hogy miért nem? Erre lényegében egy szóval is lehet válaszolni: Profit. Mindenki a pénz hajkurássza, hiába van már annyi, hogy az unokájának unokája is kényelmesen megélne belőle, de a több mindig jobb. Ebben a könyvben az író tényekre támaszkodva érteti meg és mutatja be nekünk, hogy mi fog történni, ha ilyen ütemben pazaroljuk tovább a bolygónk erőforrásait.

Először kicsit féltem, hogy unalmas és száraz lesz a könyv és több hétbe fog kerülni, mire kiolvasom, de ennek ellenére három nap kellett csak és egy idő után nekiálltam jegyzetelni is. Bár tényirodalomról van szó, Schätzing mégis érdekes és szórakoztató módon közölte mondanivalóját a klímaválsággal kapcsolatban. Tette mindezt úgy, hogy közben igyekezett humoros, közérthető lenni és minden felmerülő fogalmat megmagyarázni, tehát senki nem fogja hülyének érezni magát a kötet olvasása közben. A könyv 7 fejezetre tagolódik, de más elosztásban úgy is lehet értelmezni, hogy az első fejezetek az éghajlatváltozás okaival kapcsolatos megállapításokkal foglalkoznak, míg a kötet második fele azt írja le, hogy mit tehetünk aktívan a klímaváltozás ellen. Megismerjük a főszereplőket és az ellenfeleket, a politika, az üzleti élet és a társadalom felelőseit, aktivistákat, tagadókat és összeesküvés-elméleteket vallókat, mielőtt a szerző felnyitja a szemünket a lehetséges megoldásokról, a lehetőségeink sokaságárról. Tudományosan megalapozott tényekre támaszkodik, mégis szórakoztató módon igyekszik ismereteinket bővíteni.

Nagyon tetszett, hogy az író nem a végletek között táncol, tehát tiltana meg semmi környezetkárosító dolgot, nem mondja azt, hogy adjuk fel minden kényelmünket és sétáljunk vagy biciklizzünk Budapestről Debrecenbe, hanem hogy törekedjünk mértékletességre, ami szerinte mindennek a kulcsa. Pl. “Nem helyes egyfolytában ide-oda repkedni, de a repülőgépek betiltása sem helyes”. Továbbá megdöbbentő volt olvasnom, hogy mennyi cég szabotálja kimondhatatlanul hatalmas összegekkel a klíma kutatásokat. Továbbra is minden a pénzről szól. Például 2019-ben a világ legnagyobb olajipari vállalata a befektetéseinek alig 0,8%-át fordították megújuló energiákra, bioüzemanyagokra és CCS-re ( azaz a szén-dioxid leválasztására és eltárolására), a maradék 99,2 százalék továbbra is újabb kőolaj- és földgázmezők feltárására és kiaknázására ment el.

Összességében kötelező olvasmánnyá tenném, mert amikor a klímaválságról van szó, vagy a jövőnkről mindenki elforgatja a fejét (nyilván tisztelet a kivételnek) és úgy tesz, mintha nem jelentene semmit. Egymásra mutogatunk ahelyett, hogy valós megoldásokon kezdenénk gondolkodni. Hiszen nem az kell, hogy a világon mindenki zero waste életmódot folytasson (nyilván a legjobb lenne) és zöldségen/gyümölcsön éljünk, hanem hogy mindenki tökéletlenül igyekezzen segíteni. Pl. Németországban egy 130 km/h sebességkorlátozás bevezetése évi 1,9 millió tonnával csökkentené a CO2 kibocsájtást! Az más kérdés, hogy egyáltalán miért mehetnek annyira gyorsan az autók. Számomra az a sebesség már sok.

A Magyar Nemzeti Bank Ökolábnyom-kalkulátor segítségével kiszámolhatod, amennyiben mindenki úgy élne a földön, mint te, akkor hány földre lenne szükségünk.

⭐⭐⭐⭐⭐