Martta Kaukonen - Kövesd a pillangót!
Hűha, bevallom nehéz lesz erről a regényről írnom spoilermentesen, mert wow. Kicsit még össze kell szednem magam utána, mert nem tudom mi volt ez az egész. Volt itt minden, pedofilia (nem túl részletesen), sorozatgyilkos, furcsa pszichiáter, alkoholizmus, bántalmazás (szintén nem túl részletesen), így még kicsit kótyagos vagyok a regény után és nem tudom eldönteni, hogy hihetetlenül tetszett vagy csak én sem vagyok teljesen komplett. Mert mindent összevetve én le sem tudtam tenni a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy sokaknál ki fogja verni a biztosítékot, így előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nem egy leányregény és meg kell acéloznia magát annak, aki szeretné elolvasni.
Annyira szörnyű dolgok történnek a világban, amikről persze senki sem akar hallani. Csak hát attól még vannak, sőt egyesek át is élik azokat.
Szóval a történetben megismerhetjük Ira-t, aki egy sorozatgyilkos, de az a viccelődős fajta (már ha van olyan). Sosem tudni mikor hazudik, de gyakran megteszi és ezt már az elején el is árulja, így konkrétan nem tudtam mit hihetek el és mit nem, amikor ő volt a narrátor. Szóval ez a fiatal lány kitalálja, hogy terápiára megy azért, amennyiben elkapják akkor ne börtönbe menjen, hanem pszichiátriai intézetbe, amit egy fokkal jobbnak ítélt. Emellett megismerhetjük a terapeuta, Clarissa nézőpontját is. Finnországban igen sikeres, főleg gyermekkori bántalmazásokkal, szexuális visszaélésekkel foglalkozik. Szépen lassan próbálja megoldani a lány pszichés problémáit, de nem is sejti, hogy a lány csak kihasználja, ő a szabaduló kártyája a börtönből. Jelen van még Clarissa férje Pekka, és egy újságíró is, Arto. Ők négyen a főszereplők, de hogy hogyan kapcsolódik mindenki a történetbe csak a regény végén derül ki.Lehet spekulálni, de az író viszonylag ügyesen táncol a határon, így kicsit nehezebb kitalálni, hogy pontosan mi is fog történni.
Nyáron lesz az ötvenedik születésnapom, de a tükörképem világosan megmutatta, hogy semmi okom az ünneplésre.
Már amikor elkezdtem olvasni a könyvet meglepődtem, mert ilyen nyílt sorozatgyilkossal még nem találkoztam. Az egész koncepció hamar felkeltette az érdeklődésem és a furcsa szituáció is csak olvastatta magát. A szereplők folyamatosan váltakoznak, így igazából nem tudunk meg semmi konkrétan egészen a regény végéig, amikoris szép lassan összeáll a történet és kiderül, hogy mindenki teljesen őrült a történetben. Mert tényleg azok, egytől egyig. Persze sok minden értelmet is nyer majd a végén, de nem lőnék le előre semmit, mert ehhez a könyvhöz úgy a legjobb nekiállni, ha semmit nem tudunk róla. Nem mondom, hogy könnyű témát dolgoz fel, mert a pedofíliának “fontos” szerepe van benne, még ha a részleteket hanyagolja is az írónő. Szóval, bár megtörtént, részletekbe menő leírásokat nem kapunk ezzel enyhítve kicsit a dolog élét. A Ira-t sorozatgyilkos volta ellenére is könnyű kedvelni, mert szimpátiát ébreszt bennünk, viszont a többi szereplő nekem kicsit ellenszenves volt, még a segítőszándékú terapeuta is. Ennek ellenére nem mondanám, hogy rossz karakterek voltak, de tuti nem volt az írónő célkeresztjében, hogy kedveljük is őket.
Remek emberismerő vagyok. Gyilkolással jobban el lehet merülni az emberi lélek mélységeiben, mint akár a legszorosabb emberi kapcsolat által.
Összességében nekem tetszett a regény, nagyon gyorsan lecsúszott. A fejezetek rövidek, mindig egy jó kis függővéggel fejezi be az egyes karakterek részét, így eléggé olvastatja magát. Tetszett, hogy folyamatosan derültek ki újabb és újabb dolgok minden szereplőről, így nem folyamatosan csak egy terápiás ülés szemlélői voltunk, hanem kapunk egy kicsit mindenből és mindenkiből. Szerencsére nem függővéges, szépen lezárja az írónő a dolgokat, amit én preferálok, mert nem szeretem, ha hetekkel később is azon kell gondolkodnom, hogy vajon mi lett a szereplők sorsa, bár annak is megvan a maga szépsége.
⭐⭐⭐⭐
0 comments