Malin Stehn - Boldog új év
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lecsúszik ez a regény. Egyik este csak beleolvastam, hogy majd másnap folytatom… erre eltűnt 100 oldal. Másnap pedig 200..upsz. Szóval remélem ennyiből érthető, hogy mennyire beszippantott. Viszonylag ritkán olvasok skandináv krimiket, de mindig el kell kezdeni valahol. Azt előljáróban elárulhatom, hogy a regény után valószínűleg többet fogok a krimik felé nézelődni, mert nagyon élveztem ezt a könyvet és a történet is magával ragadott.
Az új év reményteli első perceit keserű megjegyzéssel nyitni végzetesnek bizonyulhat.
A regényben 2 család életébe nyerhetünk betekintést, akik szilveszter éjszakáján ünnepelnek. A lányaik jó barátnők, közösen tartanak egy házibulit a szűk baráti körnek. Látszólag minden tökéletes. A problémák ott kezdődnek, amikor másnap reggel az egyik család lánya nem érkezik haza. Kezdetben nem fújják fel a dolgot, remélik csak túl fáradt. De miután kiderül, hogy senki sem tudja hol a lány, kitör a pánik és egy szülők legrosszabb rémálma válik valóra.
A feszültség szépen felépített, folyamatosan fokozódik és mindig újabb meg újabb dolgok derülnek ki, amik egyre jobban felforgatják mindkét család életét. Ezeket a napokat átszövi továbbá a bűntudat, a félelem és az aggódás, melyek szinte tapinthatóak az oldalakon. Majd a végén van egy “AHA” pillanat, ami sok apróbb szösszenetnek ad értelmet. Ami számomra megkülönböztette a regényt a többi krimitől, az az volt, hogy nem a nyomozáson volt a hangsúly, hanem a karakterek egymáshoz fűződő kapcsolatain, az érzelmeiken. Rávilágított arra, hogy tökéletesség látszatával könnyű takargatni a problémákat és arra is, hogy sosem ismerhetünk valakit teljes egészében bármennyire is közel áll hozzánk. A két anya teljesen más személyiség volt, máshogyan álltak a legtöbb dologhoz, jó volt ezt a kontrasztot látni. Ezek mellett van benne nyomozás is, de a regény nem próbálja meg Columbonak beállítani a szülőket, inkább csak kis tapogatózás van részükről. Nyilván aggódik mindenki, de a realitások talaján mozog a cselekmény.
Véleményem szerint a minden problémára megoldást jelentő páros létbe vetett hit és meggyőződés valószínűleg egyre több ember depressziós panaszaiért okolható. Mert nem mindenki találja meg az igazit, bármennyire is keresi. És mi, akik úgy gondoljuk, hogy megtaláltuk az igazit, honnan tudhatjuk, hogy csakugyan ő az?
Három karakter szemén át követhetjük az eseményeket E/1-ben, ezzel is segítve azt, hogy mélyebben megismerhessük a szereplőket, de ezzel dinamikusabbá is varázsolja a történéseket. A karaktereket nem igazán sikerült megkedvelnem, de nem is nagyon próbálkoztam vele. Tőlem még távol áll az anyaság, a kamasz gyerek meg még távolabb, szóval kevésbé tudtam átérezni a sszülők aggódását, de a hangulatot jól megadta. Rövid, pár oldalas fejezetek váltakoznak, szóval gyorsan lehet olvasni és könnyű belefeledkezni. Szerintem nehéz kitalálni pontosan mi is történt, ezzel kapcsolatban kevés nyomot kapunk, egészen a végéig a sötétben tapogatózunk, ami szuper volt, mert nem szeretem ha sikerül kitalálnom a dolgokat. Folyamatosan csak részleteket kapunk az igazságból, így csak akkor lesz minden tiszta, ha minden szereplőt megismerünk. A történet a szórakoztatás mellett az internet veszélyeire is felhívja a figyelmet, hiszen sosem tudhatjuk 100%-ban, hogy pontosan mi is történik ott. Bár nem ezen volt a hangsúly, érdemes elgondolkodni rajta, hogy mennyi titok rejlik ott.
Több mint tizenhét éve élünk egy fedél alatt, de szinte semmit sem tudok róla. A saját lányomról.
Összességében szerintem egy jó kis pszicho-thriller volt. Sikerült fenntartani az érdeklődésem, bár voltak pillanatok, amikor falhoz tudtam volna csapni a szereplőket, de ez előfordul. És a vége… Az utolsó mondatok olyan kínzóak, hogy büntetni kéne az ilyen befejezéseket. De tényleg. Amikor azt hinné az ember, hogy most már minden tökéletes és nyugodtan befejezheti a regényt kap egy ilyen véget. Nem árulok el ennél többet, de meg kell hagyni, ügyes befejezés volt.
⭐⭐⭐⭐⭐
0 comments