Sarah Pinborough - Inszomnia

Csak annyit mondok: Whaaaaaaat. Az írónőtől korábban már olvastam a Ne higgy a szemének című könyvet, és elég nagy hatással volt rám a végén a csattanó, így nem is volt kérdés, hogy máskor is fogok tőle olvasni. Szeretem, ha egy regény képes arra, hogy igazi katarzist építsen fel szépen lassan. Az inszomnia is hasonlóképp ütött, annyi különbséggel, hogy míg a korábban említett könyvet néhol kicsit untam, ez teljesen elvarázsolt és megrémisztett már az első pillanattól kezdve.

De vajon mennyire emlékszünk bármire is? Emlékezet. Nagyon-nagyon támaszkodunk rá mindennel kapcsolatban, amit önmagunkról meg a körülöttünk lévőkről tudunk, de valójában igen kevésre emlékszünk. Csak érzelemfoszlányokra, vagy egy illatra, egy pillanatra. Sérült fájlok a fejünkben. Hiányzó, szakadt, vagy égett oldalak. Olvashatatlan diszkek. Az emlékek olyanok, mint az idő, folyvást kisiklanak a szorításunkból.

A történetben Emmát követhetjük, ahogy retteg a születésnapjától, mert elkezdi tapasztalni a tüneteket, amiket az anyja is. Tévképzetei lesznek, hallucinál, nem képes aludni csak néhány órát. Ez a hangulat engem már az elején levett a lábamról. Annyira jól volt megteremtve a feszültség, szinte harapni lehetett. Emma tévképzeteinek nem hitt senki, magára maradt, de mégis megpróbált erős maradni. Közben darabokra hullott körülötte a tökéletes élete, visszafordíthatatlan károkat szenvedett el a karrierje és a házassága is. Ezen kívül a jelen mellett olykor a múlt eseményeit is figyelemmel követhetjük, így a teljes egész sztori világos lesz a regény végére. Szerencsére nem nyitott a vége, az írónő nem hagy semmit a fantáziára.

– Soha ne kérjen bocsánatot az érzéseiért. Az a fontos, hogy próbálja megérteni, mi váltja ki őket.

Összességében imádtam a regényt. Annak ellenére, hogy nem egy túl hosszú regény és a fejezetei is kis rövidek képes volt olyan összetett és jól átgondolt regényt kreálni, ami ilyen kevés oldalszámnál szerintem igen nehéz. A könyv elején rendesen féltem olvasás közben és nem értettem mi van. Szóval tényleg nagyon jó a hangulat és a feszültségkeltés. A főbb karaktereknek mélységük és múltjuk volt, nem unalmas, egydimenziós szereplők voltak. Imádtam, hogy nem derült ki semmi konkrét egészen a regény végig, de akkor rendesen megadta a módját az írónő a végjátéknak. Aki szereti a misztikus, rejtélyes történeteket annak mindenképpen csak ajánlani tudom a regényt. Kényelmes helyen kezdjétek el olvasni, mert garantált, hogy végig akarjátok olvasni azonnal.