Richelle Mead - Vámpírakadémia
Azt gondolná az ember, hogy 2022-ben a vámpíros könyvek és filmek/sorozatok időszaka már leáldozott, ennek ellenére időről-időre felbukkannak Netflixen, vagy egy új könyvsorozat formájában. Bár jelenleg a tündérek korszakát éljük, hála egy ismert írónőnek, de számomra a vámpírok sosem mentek ki a divatból. Így nem is értem, hogyan maradhatott ki az életemből Richelle Mead - Vámpírakadémia című sorozata (aminek az első részéből készült film, a Netflix pedig most feldolgozza filmsorozat formájában is), aminek már kb. 15 éve jelent meg az első része angolul (2007), én mégis csak 2022-ben jutottam el odáig, hogy elolvassam. Biztos vagyok benne, hogy közrejátszik, hogy a korábbi borító nem igazán nyerte el a tetszésem, de az Agave új köntöst adott neki, ami már felkeltette az én figyelmem is. Viszont egy szép borító csak fél siker, lássuk milyen belülről a könyv.
Azért nem lehetek Mason barátnője, mert amikor arról ábrándozom, hogy valaki a karjában tart, és mocskos dolgokat suttog a fülembe, az illetőnek orosz akcentusa van.
Először is a ya könyvhöz képest meglepően jó világépítése van és érdekes a társadalmi hierarchia is. Vannak a morák, akik nem vámpírok, igaz, hogy vért isznak, de öregszenek és a természeti elemeket képesek uralni. Ők arisztokratikus berendezési formában vannak, van egy mora királynő/király, aki uralkodik (pl. Lissa). A dámpírok félig mora félig ember génállománnyal rendelkeznek. Erősebbek és gyorsabbak, ugyanakkor képtelenek a természeti elemekhez nyúlni. Ők a morák testőrei, akár az életüket is feláldoznák a morákért (pl. Rose) És vannak a vámpírok, akik feladták a mora létük, hogy örökké éljenek. Ehhez az kellett, hogy valakit megöljenek táplálkozás (vérivás) közben. Viszont a vámpírok kedvenc elesége a mora vér és mivel vadásznak rájuk (morákra) ők kihalófélben vannak.
A történetünk kezdetén megismerhetjük Lissa Dragomirt (mora) és Rose Hathawayt (dámpír), akiket 2 év bujkálás után visszatoloncolnak az akadémiára. Az, hogy miért szöktek el csak a könyv kb. felénél derül ki, de a folytonos találgatás ad egy kis misztikumot a cselekményhez, ha valakinek a vámpírok nem lennének elég misztikusak önmagukban. Az akadémián 2 év alatt eléggé megváltozott a “klisés” klikkesedés, amíg el voltak más vette át a méhkirálynő szerepét, de ezt Lissa egyáltalán nem bánja. Ő csak szeretné magát biztonságban érezni és túlélni az akadémiát. Ezzel szemben Rose elemében érzi magát, örül, hogy újra a társai között lehet és edzhet. Edzője pedig egy méltán szexi, rendíthetetlen testőr, aki iránt Rose hamar érzelmeket kezd táplálni.
Ötéveseket arra kényszeríteni, hogy Vaszilisza Dragomir és Rosemarie Hathaway nevét kibetűzzék, az több mint kegyetlenség, és mi – pontosabban én – ennek megfelelően reagáltunk. Hozzávágtam a könyvet a tanítónkhoz, és fasiszta gazembernek neveztem. Fogalmam sem volt, mit jelentenek azok a szavak, de azt pontosan tudtam, hogyan kell egy mozgó célpontot eltalálni.
A cselekmény izgalmas volt és fordulatos. A szerelmi kapcsolatok kialakulása mellett kapunk egy kis tinigimi vibeot és minden csuda jó dolgot, ami ezzel együtt jár (klikkesedés, suli jó pasija, kiközösítés, hatalmi harcok, exek, bálok stb.) Ezek mellett viszont jelen van a fenyegetettség érzése is, mivel Lissa folyamatosan furcsa dolgokat él át, amikre nincs magyarázata. Lényegében nem csak egy gimis sztorit kapunk vámpírokkal, hanem valami sokkal nagyobb cselekménynek a kezdetét, ami nem tudom végül hova fog kilyukadni.
A karaktereket tekintve Rose nem igazán nyerte el a tetszésemet. Annyira “menőnek” akarta beállítani az írónő, hogy számomra pont az ellenkezőjét érte el, inkább lett ellenszenves, mint menő. Folyamatosan próbálja irányítani Lissát, még ha ez nem is tűnik fel neki. Mivel volt közöttük egyfajta kapcsolat megértem, hogy meg akarta védeni, de szeritnem már kicsit egészségtelenné kezdett válni a kapcsolatuk. A szerelmi szálak iránt vegyesek az érzelmeim. Lissa választottja remek, imádtam közöttük a kialakulóban lévő kapcsolatot, viszont Rose és Dimitrij már más tészta volt. Rose elviekben 16 (lehet 17) éves, de egy nála 7 évvel idősebb srácot választott, aki ezt talán viszonozza is. Nekem ezekben az életszakaszokban ez a korkülönbség egy kicsit (khm. nagyon khm.) necces. Viszont, ha eltekintek a számoktól, akkor tetszett a köztük lévő kémia és a kapcsolatuk egyfajta tiltottsága.
Összességében tetszett a regény és elolvasom a folytatást (amennyiben az Agave kiadja őket az új borítóval), mert egy nagyon érdekes és újfajta megközelítést kapunk a vámpírokról és szeretném tudni mi lesz végső soron Rose és Lissa sorsa. Maga a cselekmény izgalmas volt, meglepő, de nem sikerült kitalálnom, hogy ki áll az ármánykodások mögött, bár utólag teljesen logikus. Mint említettem nagyon tetszett a világépítés, és a jövőben szeretnék többet megtudni a dámpírokról, morákról és vámpírokról.
⭐⭐⭐⭐
Fülszöveg:
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
0 comments