V. E. Schwab - Gallant
V. E. Schwab munkássága nem volt ismeretlen számomra, tavaly olvastam tőle az Addie LaRue láthatatlan életét (értékelés), és így értékeltem: “Ez a könyv egyszerűen: FANTASZTIKUS! LEHENGERLŐ! GYÖNYÖRŰ! Csupa nagybetűvel mind.” Teljesen megbabonázott és elindított bennem egyfajta rajongást az írónő könyvei iránt. Azóta más regényeit is elolvastam, de amikor megláttam, hogy jön a Gallant, ráadásul az eredeti borítóval, olyan izgalom és izgatottság lett úrrá rajtam, ami könyvek terén ritkán szokott megjelenni. Szinte számoltam vissza a napokat a megjelenésig, de előtte még angolul bele-bele olvasgattam, hogy jobban fájdítsam a szívem, hogy még nem jelent meg. De már eleget írtam az érzelmeimről, jöjjön inkább az értékelés.
Egész életében semmi másra nem vágyott, csak egy házra, egy kertre és egy saját szobára. De ebben az álomképben valami más is ott szunnyadt: egy család. Szülők, akik elhalmozzák szeretettel. Testvérek, akik szeretetből ugratják. Nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, unokahúgok és unokaöcsök – Olivia fejében a család egy terebélyes dologként élt, egy gyümölcsöskert volt tele gyökerekkel és ágakkal.
Ezzel szemben egyetlen morcos fa lett a jussa.
A Gallant című könyvben megismerhetjük a néma Oliviát, aki egy árvaházban él. Némasága miatt gyakran csúfolják, de megtanulta megvédeni magát. Egyetlen társasága az anyja naplója, amit már annyiszor elolvasott, hogy kívülről fújja az egészet. A napló kezdetben is kusza, de egyre őrültebb dolgokat kezd el írni anyja, miszerint az árnyak nem bántanak és hasonlók. A napló valójában nem Oliviának szól, csak egy levelet talál benne, amiben óva inti Gallantól. Egy nap viszont levél érkezik az árvaházba, miszerint a nagybátyja már mindenhol kereste és szeretne újra együtt lenni az unokahúgával, várják a családban. Bármely árva gyerek óriási örömmel menne, de Olivban ott él anyja fenyegetése, de mégsem tud a hívás ellen tenni, útra kel, hogy hazatérjen. Röviden spoilerek nélkül ennyi.
Az emberek a puszta létezésükkel is nagy zajt csapnak.
Amit először szeretnék megemlíteni az az, hogy a könyv hangulata mesés. Egyszerre idézte fel bennem a régi Angliát, (bár az évszámot behatárolni nem tudom pontosan, de már voltak autók, szóval valahol az 1920+ éveket mondanám) amiről már kialakult egy kép a fejemben más könyveknek köszönhetően. Mégis titokzatos és kísérteties volt, és bár a főszereplő Olivia viszonylag fiatal, nem éreztem úgy, hogy a könyv gyerekeknek szólna. Rengeteg leírást kapunk a házról és a környékről, mindent pontosan el lehet képzelni, aminek én külön örülök, különben magamtól nem tudom helyesen befoltozni a képzeletemben keletkezett hiányokat. :D Szóval van egy remek hangulatunk és egy remek főszereplőnk. Olive bár néma, a magyarázat a némasága okára nagyon tetszett, nem is számítottam, hogy a történet errefelé fog haladni, sőt igazából arra sem számítottam, hogy kiderül miért néma a lány, azt hittem egyfajta #pov-ot kapunk, de ennél sokkal bonyolultabb a magyarázat és spoilerek nélkül nem is tudnék írni róla. Olive számomra egy remek karakter: bátor, önfeláldozó és segíteni szeretne, de mégis érzékeny és vágyik a szeretetre és elfogadásra. Könnyű volt beleképzelni magam a helyzetébe és vele együtt megismerni Gallant minden titkát,
Mi lenne, ha kiderülne, hogy mindannyian ugyanannak az őrült téveszmének a rabságában élünk?
Itt van ez a tágas, nagy világ, mi pedig itt ülünk, és a falat bámuljuk.
Az egyetlen gondom a könyvvel, hogy túl rövid volt. Kb. 310 oldal, amiből van 40 oldal az anyja naplója (igen, azt is el tudjuk olvasni, imádtam). Szerintem bőven elfért volna még egy 50-100 oldal, mert a befejezés olyan hirtelen csapott arcul, mint egy tornádó. Számomra nem volt annyira balance-ban a történet építkezése és végkifejlete. Túl gyorsan vége lett, egyes olvasók mondhatják akár összecsapottnak is, de ezzel nem feltétlenül értek egyet, mert én nem sietséget éreztem, hanem hiányt (?). Talán valahol az írónő számítógépén ott egy Gallant 2 vázlat? (Bárcsak!!!). Szeretnék még egy második részt, amiben esetleg Olive kicsit idősebb és visszatér arra a helyre.
Összességében azt kell mondanom nem csalódtam a történetben. A hangulat tökéletes őszi/téli estékre, amikor a kandallóban lobog a tűz, a fák ágai kopogtatják a ablaküveget és úgy érezzük figyel minket valaki a sarokból. Bár kicsit horror fantasy (már ha van ilyen), szerintem egyáltalán nem volt ijesztő, csak kicsit borzongatós, ezért tudom azt mondani, hogy fiatalabbak is olvashatják. A regény nagyobb része lassú, a cselekmény is ehhez mérten lassan bontakozik ki, de ezt remekül ellensúlyozta Olivia karaktere, aki tökéletes volt a szerepre. Külön említést érdemel a sok mesés illusztráció, ami segített jobban elképzelni magát a naplót és az árnyak mivoltát. Nagyon feldobták a könyvet, és külön hálás vagyok az Agave kiadónak, hogy ebben a matt papír formátumban hozták el a könyvet és nem a csillogós papírba csomagolták. Imádom simizni ezeket a könyveket és fotózni is sokkal könnyebb őket, de ez már egyéni dolog.
⭐⭐⭐⭐⭐
Fülszöveg:
Az árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?
0 comments