Sally Rooney - Normális emberek: Kedvenc idézeteim
Sally Rooney nagy sikerű könyve bár már 2020-ban megjelent hazánkban is, én mégis egészen idáig halogattam az olvasását. Valószínűleg még halogattam volna egy ideig, de úgy alakult, hogy a Prológus közös olvasós kihívására ezt a könyvet választottuk közösen, így muszáj volt összeszedni magam és elolvasni végre ezt az ezer éve porosodó könyvet a polcomon. Nem hiszem, hogy sokatokat megleplek, ha azt mondom furcsa egy könyv volt. Ennek ellenére nagyon tetszett és élveztem minden sorát.
Ebben a posztban összegyűjtöttem nektek a 10+1 kedvenc idézetem a könyvből. Olvassátok, szeressétek.
"Arra mindig könnyű ürügyet találni, hogy miért ne tegyünk meg valamit."
"A körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, ahogyan a körülményekre reagál."
"Lehetséges lenne, hogy miközben olyan borzalmas dolgokat tesz vele, elhiszi, hogy szerelemből teszi?
Ennyire gonosz lenne a világ, hogy a szerelmet nem lehet megkülönböztetni a legegyértelműbb bántalmazástól és erőszaktól?"
"Marianne-ben nem először merül fel, hogy a kegyetlenség nemcsak az áldozatnak okoz sérülést, hanem az elkövetőnek is, sőt annak talán még mélyebbet, még tovább tartót. Akit szekálnak, az nem tud meg magáról semmi eget rengetőt, aki viszont mást bánt, olyasmit tud meg, amit aztán sosem felejt el."
"Sosem gondolta, hogy ő méltó arra, hogy bárki szeresse. De most új élete lett, ez az első pillanata, sok év elteltével is azt fogja gondolni, igen, ez volt az, amikor elkezdődött az életem."
"Tudja, az egyetemen sok irodalmár számára a könyv elsősorban eszköz ahhoz, hogy műveltnek mutatkozzanak."
"Pár másodpercig mozdulatlanul álltak, a fiú keze a lány körül, lélegzete a fülében. A legtöbb ember leéli úgy az egész életét, gondolta Marianne, hogy soha nem érzi magát ennyire közel senkihez."
"Tényleg, gondolja, tényleg. Az emberek tényleg meg tudják változtatni egymást."
"Csak olyanok járnak ezekre a programokra, akik olyanok akarnak lenni, akik ilyen programokra járnak."
"Történtek vele a dolgok, például sírógörcsök, pánikrohamok, de úgy érezte, mintha ezek kívülről telepedtek volna rá, nem pedig a bensőjéből eredtek volna. Belül nem érzett semmit. Olyan volt, mint a túl gyorsan kiengedett mirelit, ami mindent összevizez, miközben belül kőkeményre fagyott marad. Több érzelmet élt meg, mint korábban bármikor az életében, ugyanakkor kevesebbet is érzett, semmit sem."
"Egy csomó iskolatársa hagyott üzenetet a falán, kiírták, mennyire hiányzik nekik. Mit csinálnak ezek, tűnődött Marianne, minek írnak egy halott Facebook-oldalára? Mit jelentenek bárkinek is ezek az üzenetek, a veszteségnek ezek a fennen hirdetett megnyilvánulásai? Mi a megfelelő etikett, ha megjelenik az idővonalukon? Támogató jelleggel lájkolni kell? Lejjebb kell görgetni valami jobbat keresve?"
0 comments