Guillaume Musso - A brooklyni lány
Végre én is sort kerítettem Musso legújabb magyarul megjelent könyvére, A
brooklyni lányra. Bevallom, ettől a regénytől féltem kicsit, mert a
leírását olvasva semmilyen misztikus elemre nem számíthattam, egymagában
a krimi pedig nem a kedvenc műfajom. Néha jól esik krimit olvasni, de
ritka, amikor igazán elkap a lendület, vagy szándékosan nyúlok a zsáner
felé. Végül kicsit vonakodva bár, de nekiálltam az olvasásnak és
szerencsére egy szuper, kalandos utazásban vehettem rész, hála Mussonak,
na meg a Park könyvkiadónak. <3
A történetünkben megismerhetjük Raphäel-t és Anna-t, akik éppen az esküvőjükre készülnek, de a férfi szeretne úgy összeházasodni, hogy nincsenek titkaik egymás előtt, mert tudja, hogy Anna rejteget valamit előle. Anna mutat egy fényképet, mire Raphäel kirohan a szobából. Később belátja, hogy nem kellett volna így kirohanjon, de mire visszamegy a szállodába a lány eltűnt. Kezdetben nem gyanakszik semmi komolyra, hiszen a lány akár haza is mehetett, de mikor otthonában sem találja nekiáll, hogy megkeresse a kedvesét.
Az az igazság, hogy három éve egy sort sem írtam, mert utolért az élet.
A történettel alapvetően nem volt bajom, mert nagyrészt akciódús és feszültséggel teli volt, ugyanakkor néhány része kicsit untatott, ha kihagytam volna sem tudtam volna kevesebbet, vagy változott volna bármi. Nem volt nehéz elmerülni a történetben és a karakterek szemszögéből figyelni az eseményeket. Az egyik fejezetben Amerikában szedegettem az információkat, a következőben pedig már Párizsban nyomoztam. Ez a váltott szemszöges megoldás kétszer annyi izgalommal és információval látott el, mintha csak egyetlen szereplőt követtünk volna végig, na meg én alapból is szeretem, ha több szereplő tetteit figyelhetem.
Nem volt egy hosszú olvasmány és a lapok is gyorsan pörögtek a kezem alatt, amikor történtek az események. Meglepődtem, hogy mennyire szerteágazó lett egy eltűnt lány ügye, és nem is számítottam rá, hogy egyetlen cselekedet mennyi életre lesz kihatással. Itt arra akarok utalni, hogy nagyjából a 1/3-nál megmagyarázza az író a fülszövegben említett sokkoló fénykép múltját, ugyanakkor az egész Anna ügy egy sokkal nagyobb dolog kicsiny szelete. Ahhoz, hogy megtalálják Anna-t, az egész ügy végére kell járjanak.
Minden hazugságban kell lennie egy szemernyi igazságnak ahhoz, hogy meggyőzően hasson. Nemegyszer elég egy cseppnyi igazság is, az azonban nem hiányozhat, miképp az olajbogyó sem a martiniból.
Ami viszont zavart, az az volt, hogy a cselekmény a véletlenre, vagy inkább véletlenek sokaságára támaszkodik, ami ezáltal nekem elrontotta az élményt. Annyira valószínűtlen volt olykor, hogy csak forgattam a szemem az egyes jeleneteken. Ennyi mázlival már megnyertem volna az ötöslottót. Kétszer. Azt, hogy mennyire volt klisés a történet nem tudom megmondani, mert mint fent említettem, nem sok krimit olvasok, de szerintem ebből az aspektusból jól kezelt regény volt.
Összességében a történet hibái ellenére élveztem az olvasást. Nem lett a kedvenc Musso regényem, az a címke csak a misztikus fordulatokkal ellátott regényeit illeti meg, de nem is a legrosszabb történet, amit tőle olvastam. Könnyen és gyorsan olvasható, jól kelti a feszültséget és azt igyekszik hosszasan fent tartani. Vannak pontok, ahol a bonyodalmat szőnyeg alá söprik a haladás érdekében, de a történet üteme alapvetően megfelelő és kiegyensúlyozott volt.
⭐⭐⭐⭐
Fülszöveg:
Mindenki titkol valamit.
A titkaink is hozzánk tartoznak.
Meghatározzák, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, és mit hozunk magunkkal.
Sosem felejtem el azt a pillanatot. Előttünk a tenger. A fény megcsillant a végtelen horizonton. És akkor Anna azt kérdezte tőlem:
– Ha valami szörnyűséget követtem volna el, akkor is szeretnél?
Mit válaszoltam volna?
Anna volt életem szerelme. Három hét volt hátra az esküvőnkig. Persze hogy szeretném, bármit tett is. Abban a pillanatban legalábbis így gondoltam. Ő azonban remegő kézzel kotorászott a tabletjén, és egy fényképet mutatott:
– Én tettem ezt.
Hogy mondhatjuk, hogy szeretünk valakit, ha képtelenek vagyunk megvédeni?
0 comments