Genevieve Gornichec - A boszorkány szíve
Akik jártasak az északi mitológiában, azoknak nem lesz sok újdonság a regényben a történések szempontjából, mert nyilván egy (valamennyire) kötött cselekményt mesél el viszonylag kevés írói szabadsággal, viszont ezt egy olyan karakter szemszögéből teszi, akiről alapvetően keveset tudni. A könyv tulajdonképpen a Ragnarök (az istenek alkonya) eljövetelét meséli el, hogy hogyan is jutunk el azokhoz a bizonyos történésekhez, amik megelőzik az ászok és óriások csatáját. Ebben nagy szerepe van Angurbodának, a történet mesélőjének, aki egy varázserővel bíró óriásasszony és a háborút kirobbantó „lények” szülőanyja.
EGYSZER RÉGEN, AMIKOR AZ ISTENEK IFJAK VOLTAK, Ásgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világpereméről.
A történet elején megismerjük ezt az óriásasszonyt, Angurbodát, akit éppen háromszor égettek meg máglyán, majd kivágták a szívét. Loki megtalálja az eldobott szívet és úgy dönt visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosának és így ismerkednek meg ők ketten. Az asszony nem sokra emlékszik az égetés előtti időkből (és nem is igazán szeretne emlékezni), úgy dönt elvonultan fog élni a világ peremén. Lokival szép lassan barátokká válnak, majd egy kicsit többé is.
A fókusz a könyv első felében egyértelműen Angurbodán van, a lelki fájdalmán, a vívódásán és azon, ahogy fokozatosan kigyógyul az őt ért fájdalomból, kegyetlenségből és traumából, de sok szerepet kap a Lokival való zord románca, Skadi vadásznővel való barátsága és az előtörő anyai szeretet és ösztön is. Mindig is kedveltem Loki karakterét, főleg a Marvel filmek miatt, de ez a mű sokkal reálisabb képet ad róla és nem idealizálja agyon (sőt ellenszenvet vált ki iránta), ami számomra egy hatalmas plusz volt. Annyira szeretne beilleszkedni az ászok közé és annyira vágyik az emberek elismerésére, hogy nem érdekli kit bánt meg maga körül. Megtartja az északi folklór hagyományait, így például Loki alakváltó a regényben, így láthatjuk sólyom és kanca képében is, de egyszer még nőnek is beöltözött.
Amikor az istenek előtt állt, csak azt tükrözte rezzenéstelen arca, amit elvártak tőle, és kizárólag akkor, amikor kellett. Pontosan annyi ingerültséget mutatott, amennyit jogosan érezhet egy olyan ember, akinek a családjáról mások döntenek. De számára ez más volt, mert tudta, hogy semmit se tehet. Csak a látszat kedvéért játszotta el, hogy dühös, mivel olyasmit palástolt vele, amit soha nem mutatott volna meg másoknak.
Szóval a könyv első fele történések szempontjából kicsit unalmasabb, nem sok minden történik, csak figyeljük Angurbordát, ahogy éldegél a barlangjában. Lényegében nagy következményekkel járó apró cselekményeket mutatja be, ami végül a Ragnarökhöz vezet. Aki a nagy izgalmakra vágyik, annak lehet egy hangyányit ingerszegény lesz a rész, viszont a regény második felében már lendületet kap a narratíva és sokkal érdekesebbé válik a történet is. A tragédiát nem igyekszik elkerülni, hiszen a kimenetel adott, a szereplőket köti a sors, de az írónő megad egy leheletnyi szabadságot a karaktereinek bizonyos kereteken belül.
Az írásmód kezdetben számomra furcsa és különös volt, nem tudnám megmondani mi bajom volt vele, de valami szokatlan volt. Viszont ezt a könyv harmadáig kb. sikerül megszoknom, onnantól már nem volt ezzel problémám. A könyv befejezése után kicsit jobban utánanéztem a történéseknek és karaktereknek, így megállapíthatom, hogy „történelmileg” hű maradt a cselekmény, semmilyen jelentős fordulat nem lett megváltoztatva. Hatalmas kutatómunkát és összpontosítást igényelhetett a regény megírása, hogy minden megfelelő legyen. Külön tetszett, hogy található a regény végén egy értelmező szótár szerűség, ami sokat segít abban, hogy megértsük a laikusok számára kissé szokatlan „fogalmakat”.
A bűntudatnak súlya van, anyaboszorkány. Ne cipeld tovább, ha előrébb akarsz jutni!
Összességében a regény számomra sorsfordító volt, abból a szempontból, hogy nagyon felkeltette az északi-mitológia iránt az érdeklődésem. Bár a történet folyása kezdetben lassú, ezért engem kárpótolt a lendületesebb második felvonás. Az említett szokatlan atmoszférán gyorsan túl tudtam magam tenni, igaz volt egy-két szokatlan fogalom is, ami nem tudom, hogy a fordítás eredménye vagy az eredeti regényben is így volt, de ebből volt kb. 2, szóval kár ezen rugózni (pl. haszonkulcs). Jó volt egy (számomra) új karakter szempontjából megismerni az északi történéseket és egy kevésbé idealizált Lokival találkozni.
⭐⭐⭐⭐(⭐)
A bejegyzés a Prológus 'Barangolás a mitológia és fantázia világában' projekthéthez készült. A könyvért külön köszönet az Agave Kiadónak. Itt tudod beszerezni a könyvet.
Érdemes elolvas:
A boszorkány szíve – Szimbólumok a borítónFülszöveg:
.jpg)
Egy száműzött boszorkány beleszeret Lokiba, és ezzel az istenek haragját vívja ki ebben a megindító, elsöprő erejű történetben, ami újragondolja az északi mitológiát. Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkányé véget ér: egy égetésnél. Ezt kapja ugyanis büntetésül Ódintól, amiért megtagadja tőle a jövő ismeretét. A tűztől sebzett és erejétől megfosztott Angurboda egy távoli erdő rejtett zugába menekül – itt talál rá egy férfi, aki Lokiként mutatkozik be, és a nő kezdeti bizalmatlansága ellenére hamarosan őszinte és igaz szerelem szövődik közöttük. Hamarosan három különleges gyermekük születik, különleges sorsokkal. Angurboda a világ végén, Ódin mindent látó szeme elől rejtve neveli őket, ám, ahogy lassan visszanyeri látnoki képességét, úgy ébred rá, hogy boldog élete – és vélhetően mindenki másé – nagy veszélyben van. Hamarosan el kell döntenie, hogy elfogadja saját és családja végzetét, vagy fellázad és megváltoztatja a jövőt.
0 comments