Adriana Mather - Öld ​meg Novembert!

Korábban még nem hallottam a könyvről, az első dolog, ami felkeltette a figyelmem az a November szó volt a címben, ugyanis akkor van a születésnapom. Csak ezután olvastam el a fülszöveget, ami egy felettébb érdekes koncepciót vázolt fel. Egyből tudtam, hogy engem érdekel ez a furcsa tini-bérgyilkosképző-krimi történet. Kicsit lassan haladtam a történettel, mert amikor elkezdtem még tengernyi időm volt, de közben rengeteg munkám lett és egy 3 napos kiruccanást is sikerült beleszervezni, így egy bő három hétig olvastam, de nem bántam meg, mert tovább élvezhettem a sztorit.

A történetünk elején megismerjük Novembert, akit elküldenek egy bentlakásos iskolába, amivel ő vonakodva bár, de kiegyezik. Nem is sejti, hogy az intézmény, amibe kerül nem egy hagyományos iskola. Kábultan ébred a hosszú út után, egy hátborzongató hangulatú, gótikus kastélyszerű környezetben, amit nem is igazán tud hova tenni kezdetben. Később magyarázzák el neki, hogy milyen iskolába keveredett is ő és milyen furcsa tantárgyai (pl. méregkeverés, megtévesztés) lesznek. Nagyvonalakban ennyi elég is az alaphelyzetről.

A regény első fele rendkívül titokzatos és az ember pörgeti a lapokat, hogy minél több mindent megtudjon erről a furcsa intézményről. Egyszerre volt bosszantó és érdekfeszítő, hogy November se tud semmit és senkinek nem áll módjában bármit is megmagyarázni számára a helyzetéről. A hangulat ehhez mérten fokozott volt és feszültséggel teli. Annyi sok furcsa szabály volt (pl. ne adjanak ki magukról személyes információkat, szemet szemért elv), hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ilyen iskolában bárki is az legyen, akinek mondja magát, ezért folyamatosan azon pörögtem, hogy ki hazudik, vagy ki akarja éppen átverni szegény lányt.

Két dolog volt a könyvben, ami nagyon tetszett (a sztorin kívül persze): az egyik, a könyvben szereplő karakterek névválasztása volt. Szinte minden tanár és diák nevének jelentését vagy eredetét megmagyarázza nekünk November. A tanároknak kifejezetten a tárgyukhoz kapcsolódó neve volt, ami nem az igazi nevük, hiszen itt senki sem az, mint akinek látszik. A másik dolog, amit imádtam a regényben azok a különböző tanórák voltak. Mint már említettem, nem a megszokott órákon vesznek részt a diákok, hanem vívni tanulnak különböző fegyverekkel, a megtévesztést gyakorolják és egy kis méregkeverés is belefér a repertoárba, de számos egyéb tárgyuk van ezeken kívül. A legtöbb órán mesélnek a nagyobb történelmi eseményekről, ahol kiderül, hogy szinte minden mögött egy bizonyos titkos társaság és viszályaik állnak. Továbbá az órák mechanikája részletes, izgalmas elmejátékokkal tarkított volt, amin nem csak November, de én is elgondolkoztam.

Maga a cselekmény számomra nem volt kiszámítható, a történet tele van történelemmel, okos összefüggésekkel, rejtett üzenetekkel és jelentéssel. Sosem tudtunk többet, mint November és vele együtt fedezzük fel az iskola rejtelmeit, valamint saját családjának a múltját is. Noha az elején egyedül érzi magát és teljesen el van veszve, a regény végére sikerül megtalálnia önmagát és kvázi beilleszkednie ebbe a furcsa társaságba. A mű nem finomkodik, több halálesettel és „keménykedéssel” is szembesülünk, de ezeket az írónő mindig nagyon elegánsan kezeli. Ifjúsági regény mellé dukál a szerelmi szál is, bár a regény nagy részében nem sok minden történik ebből a szempontból. Az írónő végig fent tartja azt a kényes egyensúlyt, hogy ne áruljon el egyszerre túl sok mindent, de mégis lekösse az olvasót a különböző információkkal a megfelelő időpontban.

Szerencsére a végére összeáll a kép November számára, így mi sem maradunk teljesen homályban. Bár rengeteg mindent megtudunk a regény végére, az írónő elég megválaszolatlan kérdést és félbehagyott cselekményt hagy a folytatásnak is, amit remélhetőleg elhoz nekünk a Maxim kiadó.

Összességében szerintem ez egy hatalmas odafigyeléssel és munkával megírt könyv, mert legapróbb részletek is komoly koncentrációt igényelhettek. Az egész könyv egy hatalmas puzzle volt, amit szép lassan raktunk ki Novemberrel együtt. Ahogy észrevettem, a könyv eléggé underrated a magyar közönség számára, pedig sokkal több figyelmet is megérdemelne, mert a történet egyes részei zseniálisak. Élvezetes olvasmány a YA rajongóknak, és bár a karakterek fiatal tinédzserek, idősebb fejjel is remek kikapcsolódást nyújt a regény.

⭐⭐⭐⭐(⭐)